Megosztja a tagállamokat az Európai Bizottság terve, mely szerint az elöregedett energetikai hálózatok felújítását célzó projektek engedélyezésébe beiktatnának automatikus elemeket, hogy ne kelljen feltétlenül kivárni, míg bizonyos kérdésekben döntést hoznak az érintett tagállam hatóságai.
Az új energetikai beruházások uniós engedélyezésének tervezett megújítása a legkritikusabb kérdések egyike lett az EU elöregedett villamosenergia-hálózatainak korszerűsítéséről folyó tárgyalásokon – derül ki egy, az Euronews által megismert dokumentumból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az uniós vezetés új, az Európai Hálózatok Csomagjára vonatkozó javaslatai szerinta villamosenergia-hálózat megújítását célzó projektek engedélyezési eljárása bizonyos pontokon automatikusan továbblépne abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok nem reagálnak az ügyben meghatározott időn belül.
Csakhogy ez a megoldás, amely a "hallgatás beleegyezés" elve alapján működne bizonyos pontokon, nyugtalanítja az uniós tagállamokat, mert attól tartanak, hogy az Európai Bizottság így próbál meg csendben átcsoportosítani hatásköröket, átvenni ezekből a nemzeti hatóságoktól.
Az Európai Hálózatok Csomag jogszabálytervezetei „a hatósági engedélyezési eljárások és közigazgatási döntések közbülső szakaszaira vonatkozó hallgatólagos jóváhagyási rendszert vezetnek be. A tagállamok aggályaikat fejezték ki e megközelítéssel kapcsolatban, és jelezték, hogy nagyobb rugalmasságra lehet szükség” – áll a szóban forgó dokumentumban.
Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a villamosenergia-hálózat és a megújulóenergia-projektek felgyorsítását célzó szabályok úgy vannak kialakítva, hogy egyensúlyt teremtsenek a környezetvédelem és a sürgető klíma- és energiacélok között.
A decemberben beterjesztett javaslatában az uniós végrehajtó szerv rögzíti, hogy az energetikai hálózatokat illető projektek esetében vélelmezni lehet a kiemelt közérdeket, vagyis alapértelmezésben fontos társadalmi haszonnal járónak tekintik őket, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
Az intézkedés célja, hogy lebontsa az EU 2050-ig kitűzött klímasemlegességi célja előtt álló egyik legnagyobb akadályt: szabad utat adjon azoknak a projekteknek, amelyek eddig hosszú évekre megrekedtek adminisztratív okokból.
A Bizottság hatásvizsgálata, amelyet tavaly decemberben hoztak nyilvánosságra a jogalkotási javaslattal együtt, azt mutatja, hogy az elosztóhálózati villamosenergia-projektek engedélyezése átlagosan 3,5–7,5 évig, az átviteli hálózatokra vonatkozóké pedig 7–10 évig tart. A dokumentum a lassú engedélyezést a késedelmek egyik fő okaként azonosítja: az esetek több mint feléért ez a felelős.
A javaslat szerint, ha a nemzeti hatóságok a projekt összetettségétől függően két vagy három éven belül nem lépnek, a folyamat során a közbülső engedélyeket vagy intézkedéseket automatikusan jóváhagyottnak kell tekinteni.
Az uniós vezetők egyre hangsúlyosabban emelik ki: a blokk villamosenergia-hálózatának megújítása elengedhetetlen feltétele a klímacélok teljesítésének. Szerintük az EU nem tudja villamosítani gazdaságát, kivezetni a fosszilis energiahordozókat vagy iparilag versenyképes maradni anélkül, hogy példátlan ütemben építené vagy fejlesztené a hálózati infrastruktúrát.
A megújulóenergia-ágazat is megszenvedi a helyzetet: a szélerőművek sokszor évekig várnak hálózati csatlakozásra. A határokon átnyúló összeköttetések engedélyezése elakad, a nemzeti közigazgatás pedig gyakran túl lassan mozog ahhoz, hogy lépést tartson az uniós klímacélok megvalósításának tempójával.
Hatalomátvétel?
Európa fővárosaiban egyre inkább úgy látják a kormányok, hogy a javaslat nem az adminisztratív egyszerűsítést szolgálja, hanem a hatalom csendes átcsoportosítását jelenti a nemzeti hatóságoktól Brüsszel felé.
A zárt ajtók mögötti tárgyalásokon az uniós országok arra figyelmeztettek, hogy az automatikus eljárásjogi jóváhagyások jogbizonytalanságot teremthetnek, gyengíthetik a környezetvédelmi ellenőrzést és alááshatják a hazai közigazgatási rendszereket.
Több ország „nagyobb rugalmasságot” követelt annak tekintetében, hogyan alakítják ki a hallgatólagos jóváhagyás szabályait – derül ki a ciprusi elnökség által köröztetett kompromisszumos szövegekből –, például úgy, hogy a hallgatólagos hozzájárulás ne legyen kötelező.
Míg Dánia, Hollandia, Lengyelország és Szlovénia elfogadhatónak találta a Bizottság javaslatát, Franciaország és Németország ellenezte az új energiaberuházások engedélyezéséhez és közigazgatási döntéseihez kapcsolódó kötelező hallgatólagos jóváhagyás gondolatát – közölte egy uniós tisztviselő.
Más tagállamok azt kérték az elnökségtől, hogy hagyja az egyes országokra annak eldöntését, kötelező vagy választható legyen-e a hallgatólagos jóváhagyás – ezt a megoldást a ciprusi elnökség várhatóan támogatni fogja.
„A Bizottság azt szeretné, ha mindenre kötelező lenne, az elnökség viszont azt javasolta, hogy csak a végső döntésre (az engedélyt kérelmező projektek esetében) vonatkozzon” – mondta egy második uniós diplomata az Euronewsnak.
A balti államok további garanciákat kértek annak érdekében, hogy ne sérüljön a nemzetbiztonság.
Ez a vita az úgynevezett Európai Hálózatok Csomagjáról folytatott tárgyalások egyik meghatározó politikai törésvonalává vált. Számos tagállamban az engedélyezési döntések politikai aknamezőnek számító területeket érintenek: a földtulajdon kérdését, a helyiek ellenállását, a környezetvédelmi pereket és a regionális területrendezési jogköröket.
A kormányok attól tartanak, hogy a lakosság őket hibáztatja majd olyan projektekért, amelyek látszólag „automatikus pecsétet kaptak” az uniós nyomás miatt.
A kérdés különösen érzékeny azokban az országokban, ahol a területrendezést alapvetően nemzeti hatáskörnek tekintik, így például Ausztriában és Németországban. A tárgyalók ezzel párhuzamosan egy olyan külön rendelkezésről is vitáznak, amely korlátozná, milyen széles körben jelölhetnek ki a kormányok olyan területeket, ahol tilos megújulóenergia-projekteket létesíteni.
Gyorsaság kontra nemzeti szuverenitás
Ezek az intézkedések együtt olyan vádakat táplálnak egyes küldöttségek részéről, hogy Brüsszel az energiaátállást használja arra, hogy befolyását kiterjessze a hagyományosan nemzeti hatáskörbe tartozó területekre. Ez a helyzet a ciprusi elnökséget arra kényszeríti, hogy két egyre kevésbé összeegyeztethető nyomás – a sürgősségre hivatkozó érvelés és a nemzeti szuverenitás védelme – között közvetítsen.
A Tanács már korábban egy „ambiciózus hálózatfejlesztési csomagot” kért Európa infrastrukturális ellenálló képességének erősítésére és az engedélyezési eljárások felgyorsítására az egész blokkban. Uniós tisztviselők arra figyelmeztetnek, hogy radikális felgyorsítás nélkül a hálózati szűk keresztmetszetek Európa egyik legnagyobb veszélyforrásává válhatnak az ipari versenyképesség és a dekarbonizáció szempontjából.
A kormányok ugyanakkor eltökéltek abban, hogy megőrizzék nemzeti mozgásterüket a politikailag érzékeny infrastruktúra-beruházásokkal kapcsolatos döntésekben.
Az EU egyre szorosabbra akarja vonni az együttműködést az energiaellátás biztonsága és a klímasemlegesség megvalósítása érdekében. A tagállamok azonban továbbra is vonakodnak attól, hogy átadják az ellenőrzést e célok saját területükön történő megvalósítása felett.
Az EU ciprusi elnöksége arra törekszik, hogy a június 26-án, Brüsszelben tartandó energiaügyi miniszteri találkozón általános megállapodást érjen el, amely gyakorlatilag meghatározná az Európai Tanács tárgyalási pozícióját az év későbbi szakaszában esedékes, intenzívebb európai parlamenti egyeztetések előtt.