Egy elítélt gyilkos elvesztette azt a jogi küzdelmét, amellyel a Vegemite betiltását akarta megszüntetni Victoria börtöneiben, noha azzal érvelt, hogy a tilalom jogellenes, mert sérti az ausztrál kultúra élvezetéhez fűződő emberi jogát.
Mit tekintenek emberi jognak a börtönben? Úgy tűnik, a Vegemite nem tartozik közéjük.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy elítélt ausztrál gyilkos elveszítette fellebbezését, amellyel el akarta érni, hogy ismét engedélyezzék a Vegemite-et a viktóriai börtönökben. Az 54 éves Andre McKechnie, aki életfogytiglani büntetését tölti, amiért az 1990-es években halálra késelt egy ingatlanfejlesztőt Queenslandben, azzal érvelt, hogy a Vegemite betiltásával megfosztották attól a jogától, hogy „ausztrálként élvezze saját kultúráját”.
„Mivel nem fogyaszthatok Vegemite-et, úgy érzem, megfosztanak attól, hogy gyakoroljam ausztrál kultúrámat, szomorú vagyok, és elszakadtnak érzem magam a családomtól és a közösségemtől” – mondta az állam legfelsőbb bíróságán.
Azok számára, akiknek még nem volt – kétes? – szerencséjük hozzá: a Vegemite erős ízű, élesztőalapú krém, amelyet általában pirítósra, kekszre vagy szendvicsekbe kennek. Ízvilága, malátás, umamis aromája hasonlít a Marmite-éhoz, és remekül illik kemény sajtokhoz, még ha a Marmite állaga kevésbé tömör is, mint ausztrál rokona – ami sokak szerint egyértelműen mellette szól.
A megosztó, sós ételízesítőt 1919-ben fejlesztették ki Melbourne-ben, miután az első világháborút követően akadozni kezdett a brit Marmite behozatala. 1923-ban került először a boltok polcaira.
A Vegemite-et 2006 óta tiltják a börtönökben; a viktóriai büntetés-végrehajtási hatóságok azzal indokolják ezt, hogy az erős szag elvonhatja a kábítószer-keresésre kiképzett kutyák figyelmét.
Egyes börtönökben tiltott tárggyá nyilvánították a Vegemite-et, mert olyan hírek terjedtek, hogy alkoholos italok készítésére használják. Ezt azonban sokan városi legendának minősítették, mivel a krém előállításához használt élesztő nem élő, így nem alkalmas erjesztésre.
McKechnie kérelmét ennek ellenére elutasította egy legfelsőbb bírósági bíró, a viktóriai hatóságok pedig azt válaszolták, hogy a sűrű krém alkalmas lehet tiltott anyagok elrejtésére.
Harris bíró szerint McKechnie nem tudta bizonyítani, hogy a Vegemite tiltása sérti az állam büntetés-végrehajtási törvényét, amely előírja, hogy a börtönöknek olyan élelmet kell biztosítaniuk, amely megőrzi a rabok egészségét és jóllétét. Azt mondta, „nehéz elfogadni”, hogy McKechnie szomorúságát és elszigeteltségét pusztán a Vegemite hiánya okozza, és hogy a jogszabályok „nem terjednek ki arra a kötelezettségre, hogy a rabok jóllétének növelése érdekében kulturális jelentőségű ételeket biztosítsanak számukra”.
Harris bíró hozzátette, hogy a rabok más módon is élvezhetik az ausztrál kultúrát: például helyi zenét hallgatva, ausztrál szerzők könyveit olvasva, illetve olyan ételeket fogyasztva, amelyeket nem tiltottak be.
Az Igazságügyi és Közösségi Biztonsági Minisztérium üdvözölte a bírósági döntést. Szóvivőjük azt közölte: „Számunkra a személyzet és a rabok biztonságának garantálása a legfőbb prioritás. Továbbra is az üzemeltetési és biztonsági követelményeknek megfelelően kezeljük az engedélyezett és tiltott tárgyakat.”