A Ciprusi Köztársaság elnöke az ottani ENSZ-békefenntartók vezetőjével tárgyalt, kedden pedig újra tárgyalóasztalhoz ül az Észak-Ciprusi Török Köztársaság vezetőjével. Eközben a szigetre várják Maria Angela Holguínt.
A ciprusi rendezés szempontjából kritikus időszakban ült tárgyalóasztalhoz a Ciprusi Köztársaság elnöke az ottani ENSZ-békefenntartó misszió vezetőjével, Hasim Diannal. Eközben a szigetre várják az ENSZ főtitkárának személyes megbízottját, María Ángela Holguínt. A politikus érkezését rendkívül fontosnak tartják a rendezés újraindításának kilátásai szempontjából, mert a görög-török tárgyalások eddig nem hoztak érdemi eredményeket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az „Αλήθεια” című napilapnak adott interjújában Holguín megállapítja, hogy tudomása szerint a két vezető találkozói nem hoztak előrelépést sem az új átkelőpontok megnyitásának ügyében, sem más bizalomépítő intézkedések előmozdításában. Ugyanakkor nem történt érdemi előrelépés abban sem, hogy megállapodás szülessen arról a módszertanról, amelynek minden tárgyalási folyamatot meg kellene előznie.
Ez a megfogalmazás rávilágít arra az alapvető problémára, amely továbbra is kíséri a ciprusi kérdéssel kapcsolatos erőfeszítéseket: nincs megállapodás nemcsak a lényegi kérdésekben, hanem abban sem, miként folytatódhatna a párbeszéd. Közösen elfogadott keret és bizalomépítő lépésekben mérhető konkrét eredmények hiányában a kapcsolatok könnyen megrekedhetnek a puszta álláspontcserénél, anélkül hogy megteremtődnének az érdemi előrehaladás feltételei.
Holguín: „A politikai akarat a legfontosabb”
Beszédes az is, ahogyan a személyes megbízott a Tufan Erhürman által benyújtott hét javaslatra és Nikosz Hrisztodulídisz tizenkilenc indítványára utal. Mint hangsúlyozza, önmagában a javaslatok száma nem meghatározó. A lényeg a két vezető politikai akarata, hogy megállapodásokra jussanak, és még inkább az, hogy képesek legyenek azokat a gyakorlatban is végrehajtani.
Holguín üzenete lényegében a javaslatok mennyiségéről a lépések hatékonyságára tereli át a vitát. Az álláspontok és indítványok benyújtása önmagában nem elegendő, ha nem társul hozzá kompromisszumkészség és a megvalósítást szolgáló konkrét lépések sora. Ennek fényében a következő időszak próbatételnek ígérkezik a két fél hitelessége szempontjából: valóban készek-e olyan feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik a tárgyalási folyamat újraindítását.
Külön figyelmet érdemel Holguín álláspontja saját szerepéről a két vezető közötti kapcsolatokban. Amikor arra kérték, kommentálja az elnöki palota véleményét, miszerint ciprusi tartózkodása és jelenléte a találkozókon lehetővé tenné számára, hogy közvetlen képet alkosson a megbeszélésekről, Holguín asszony egyértelművé tette: a kétoldalú egyeztetések célja az, hogy a vezetők négyszemközt, nagyobb szabadsággal beszélhessenek egymással.
Mint elmondta, az ő feladata az, hogy megkönnyítse a felek közötti egyeztetést, nem pedig az, hogy a párbeszéd résztvevőjeként lépjen fel. Ennek megfelelően nem tartja szükségesnek állandó jelenlétét a szigeten. Ez a nyilatkozat pontosan kijelöli szerepvállalása határait, és a felelősséget elsősorban a két vezetőre ruházza át a folyamat előrehaladását illetően.
Négyszemközt Nikosz Hrisztodulídisz és Tufan Erhürman
A ciprusi kérdés kilátásai szempontjából fontos lehet a keddre tervezett újabb négyszemközti találkozó Nikosz Hrisztodulídisz és Tufan Erhürman között. A megbeszélés után a két vezető az Ifjúság és a Kulturális Örökség Technikai Bizottságaival, valamint a Civil Társadalom Tanácsadó Testületével is találkozik.
Ezek a kapcsolatok különös jelentőséget kapnak, hiszen a bizalomépítés és a két közösség közötti kommunikáció erősítése alapvető feltétele egy kedvezőbb légkör megteremtésének. A kulcskérdés azonban továbbra is az, hogy az újabb találkozó konkrét eredményekhez vezet-e, vagy csupán egy lesz a sok korábbi egyeztetés közül, anélkül hogy érdemben változtatna a jelenlegi helyzeten.
María Ángela Holguín közelgő látogatása így ezeknek a nyitott kérdéseknek a terhével valósul meg. A tét nem pusztán az, hogy folytatódjanak a találkozók, hanem hogy kézzelfogható jelek mutassák: a felek képesek megegyezni egy közös módszertanban, előre tudnak lépni a bizalomépítő intézkedések terén, és a politikai nyilatkozatokat tettekre tudják váltani. Ebben az értelemben a kapcsolatok következő szakasza fontos jelzője lesz annak, vannak-e valódi esélyei a haladásnak a ciprusi kérdésben.