Brüsszel erősítené a sarkvidéki digitális infrastruktúra védelmét, mivel az olvadó jég és a növekvő geopolitikai feszültségek stratégiai folyosóvá teszik a térséget a kereskedelem, a kommunikáció és a biztonságpolitika számára.
Az Európai Unió egy biztonságos tenger alatti kábel kiépítését tervezi, amely közvetlen összeköttetést teremt Grönland és Európa között, és amelyet a tervek szerint Kanadán keresztül egészen Japánig és Dél-Koreáig bővítenének, derül ki az Euronews által megismert sarkvidéki stratégiatervezetből.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A projekt része annak a szélesebb körű erőfeszítésnek, amelynek célja Európa digitális infrastruktúrájának és biztonságának megerősítése az egyre inkább vitatott sarkvidéki térségben.
„Az EU egy pán-sarkvidéki kábelkoncepción dolgozik, amely Grönlandon és Kanadán keresztül köti majd össze Európát Japánnal és Dél-Koreával. A következő években az EU szuverén és biztonságos tenger alatti kábellel kapcsolja össze Grönlandot az Európai Unióval” – áll a dokumentumban.
Az október 20-án bemutatandó új uniós sarkvidéki stratégiában felvázolt tervek azt tükrözik, hogy Brüsszelben egyre inkább stratégiai biztonsági kérdésnek tekintik a tenger alatti távközlési kábeleket, nem pusztán kereskedelmi infrastruktúrának.
A kezdeményezés a sarkvidéki biztonsági környezet romlása közepette született, ahol Oroszország növelte katonai jelenlétét, és az európai kormányok egyre nagyobb aggodalommal figyelik a hibrid fenyegetéseket, beleértve a műholdas navigáció megzavarását és a tenger alatti infrastruktúra elleni szabotázst.
Közben az Egyesült Államok Grönland iránti növekvő érdeklődése újabb geopolitikai feszültségforrást jelent a térségben, és még inkább ráirányítja a figyelmet Európa aggodalmaira amiatt, hogy olyan infrastruktúrától függ, amelyet mások ellenőriznek.
Az Észak-Atlanti térségben nagyjából 17 tenger alatti távközlési kábel fut, és a szélesebb infrastruktúrahálózatban az amerikai technológiai óriások játsszák a meghatározó szerepet.
A tenger alatti kábelek szállítják a nemzetközi adatforgalom túlnyomó részét, a mindennapi kommunikációtól kezdve a pénzügyi tranzakciókig mindent ezek tartanak fenn. Sérülékenységük – akár véletlen károsodásról, akár szándékos szabotázsról van szó – egyre komolyabb aggodalomra ad okot az európai kormányok számára.
Brüsszel számára a sarkvidéki összeköttetések javítása jóval többről szól, mint hogy gyorsabb internetet biztosítsanak a távoli közösségeknek. Az EU célja, hogy ellenállóbb adatútvonalakat hozzon létre, és csökkentse kitettségét olyan infrastruktúrával szemben, amely egy geopolitikai válság idején könnyen megzavarható lenne.
Grönland különösen érzékeny helyzetben van. Európa és Észak-Amerika között fekvő, autonóm dán területként a transzatlanti biztonság szempontjából egyre nagyobb jelentőséget kap, miközben fokozódik a verseny a sarkvidéki erőforrásokért, hajózási útvonalakért és katonai hozzáférésért.
Egy közvetlenebb digitális kapcsolat Európával erősíthetné a terület EU-hoz fűződő kapcsolatait, és egyben nagyobb szerepet adna Brüsszelnek a térség jövőjét meghatározó infrastruktúra alakításában.
„Az új tenger alatti kábelútvonalak javítják a sarkvidéki közösségek hozzáférését, emellett növelik Európa digitális összekapcsoltságának ellenálló képességét és redundanciáját. Az ilyen kapcsolat előfeltétele olyan további beruházásoknak, amelyek kulcsfontosságúak a versenyképesség, a befogadás, a felkészültség és a védelem szempontjából” – olvasható a dokumentumban.
A Kanada felé, Ázsia irányába javasolt kiterjesztés szélesebb stratégiai dimenziót adna a projektnek. Az EU nem elszigetelt összeköttetési problémaként tekintene Grönlandra, hanem azt vizsgálná, miként illeszkedhet a sarkvidéki infrastruktúra egy tágabb hálózatba, amely európai és ázsiai gazdaságokat köt össze.
Az, hogy ez a vízió megvalósítható projektté válik-e, a műszaki megvalósíthatóságtól, a kereskedelmi igényektől, a finanszírozástól, valamint Kanadával és más partnerekkel való együttműködéstől függ.
Ki fizet?
Az EU már 107 millió eurót különített el Grönlandot is érintő kapcsolódási projektekre, vagyis az előirányzott kábel a meglévő vállalásokra épülne, nem pedig teljesen új beruházási területet jelentene.
Az Európai Bizottság korábban bemutatta a tagállamok képviselőinek a Far North Fibre projekt társfinanszírozásának ötletét; ez egy, a sarkvidéki térségben tervezett tenger alatti kábel útvonalát jelöli ki. A projekt költségét mintegy 1,15 milliárd dollárra becsülték, ám a kezdeményezés végül csak (forrás: angol) körülbelül 11 millió eurót kapott.
A mostani tervek potenciálisan jelentős fejleménye, hogy kilátásba helyeznek egy szélesebb stratégiai összeköttetést Grönland, Európa és – Kanadán keresztül – ázsiai partnerek között.
Egy ilyen hálózat számos kényes kérdést vetne fel: ki fizeti az építést, kié lesz a tulajdonjog és az üzemeltetés, hogyan védik majd a kábeleket, és kereskedelmileg életképes lenne-e az útvonal.
Bármilyen, Japán és Dél-Korea felé irányuló kiterjesztéshez az EU-n kívüli partnerekkel kötendő megállapodásokra és szoros koordinációra is szükség lenne.
A stratégia ugyanakkor nem ad választ ezekre a kérdésekre. Nem rögzíti a végleges útvonalat, a költségvetést vagy az építés ütemezését sem a javasolt hálózat esetében.
Mindazonáltal említi egy, az uniós országok, Norvégia és Izland számára létrehozandó sarkvidéki kábelközpont kialakítását, amely a tenger alatti kábelek észak-atlanti-sarkvidéki térségben történő megfigyelését, védelmét és javításának támogatását szolgálná. A központ várhatóan egy megerősített jégtörőflotta támogatására is támaszkodna.
A jégtörőflotta bővítése
Az EU sarkvidéki ambíciói nemcsak a digitális infrastruktúrára, hanem azokra a hajókra is kiterjednek, amelyekre szükség van a térség egyre inkább vitatott vizein való működéshez.
A szeptemberi sarkvidéki csúcstalálkozón az EU térségért felelős különmegbízottja, Jyrki Katainen volt finn miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy Európa jégtörőkapacitása kritikus hiányt mutat.
„Ez nemcsak Finnország, Norvégia vagy Svédország ügye. Ez az egész Európai Unió, az egész európai kontinens ügye. Ezért beszélünk erről, és számíthatnak a támogatásomra ahhoz, hogy közösen lépjünk fel” – mondta Friederik Merz német kancellár a csúcstalálkozó sajtótájékoztatóján.
A stratégia valóban ebbe az irányba mutat, és vállalja, hogy létrehoznak egy uniós tengeri ipari értéklánc-szövetséget, amely feltérképezi a jégtörőkkel kapcsolatos igényeket, az Európában rendelkezésre álló gyártókapacitást és a szükséges műszaki követelményeket.
„Az EU a tagállamokkal és a hasonlóan gondolkodó partnerekkel közösen olyan lehetőségeket dolgoz ki, amelyek a jégtörő- és más, a sarkvidék szempontjából releváns képességek közös beszerzését, megosztását és összevonását teszik lehetővé” – áll a stratégiában.
A cél az, hogy a nordikus országokkal közösen egyesítsék a finanszírozási és technológiai erőforrásokat, és megvizsgálják, miként lehet elősegíteni a nemzeti tulajdonban lévő eszközök üzemeltetési életképességét, miközben tiszteletben tartják a nemzeti parancsnoki struktúrákat.
A stratégia kifejezetten említi „azokat az eszközöket, amelyeknél különös hangsúlyt kapnak az extrém északi környezetre tervezett jégtörők, fejlett, nagy hatótávolságú meghajtási rendszerekkel, beleértve az atomenergiát is”.