Lula 1989 óta először fordította meg a kedvezőtlen sorozatot: az első forduló elvesztése után megnyerte a másodikat. Győzelme újabb fejezetet zár le azon a pályaíven, amely a fémipari munkást Brazília elnökévé emelte.
Az első fordulóban elszenvedett vereség után Lula da Silvának sikerült történelmi fordulatot végrehajtania, és a második fordulóban újraválasztották Brazília elnökének. Visszatérve a Planalto elnöki palotába, ahonnan valójában el sem távozott, a Munkáspárt (PT) vezetője rácáfolt az ellene szóló történelmi statisztikára: 1989 óta, amikor Brazíliában visszatértek a közvetlen elnökválasztásokhoz, és bevezették a kétfordulós rendszert, még soha nem fordult elő, hogy a Planaltóért folyó verseny a második fordulóban megforduljon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Önöknek köszönhetem mindezt, én mindig úgy gondoltam, hogy Isten nagyon nagyvonalú velem, mert annyi nálam felkészültebb ember van, annyi ember, akinek több diplomája van, annyi ember, aki több könyvet olvasott el nálam, annyi ember, aki többet tanult nálam” – mondta győzelmi beszédében, a negyediken, amelyet brazil elnökválasztáson mondhatott el.
Lula önmagát is felülmúlta: a PT jelöltjeként korábban már többször „igazolta a statisztikát”, például 1989-ben, amikor az elnökválasztás első fordulójában 13,3 ponttal maradt le riválisa, Fernando Collor de Mello mögött, és a második fordulóban is alulmaradt.
Munkásból szakszervezeti vezető, szakszervezeti vezetőből politikus, politikusból Brazília elnöke. Lula számára soha nem létezett lehetetlen: ezzel a választással ismét bebizonyította, hogy a nehézségek nem mindig leküzdhetetlenek.
„Szeretném elmondani önöknek, hogy óriási büszkeséggel tölt el. Először is azért, mert én vagyok az egyetlen köztársasági elnök, egy kohász, egyetemi diploma nélkül, akit négyszer választottak meg demokratikusan, hogy a béke ügyét képviselje” – mondta a tömeg előtt.
Nyolcvanévesen – október 27-én tölti be a 81-et – azt ígérte, hogy az övé lesz „a brazil történelem legjobb mandátuma”.
„27-én töltöm be a 81. évemet. És szeretnék vállalni egy kötelezettséget a sajtó előtt és önök előtt. A legjobb mandátumot fogom teljesíteni, amelyet elnök valaha véghez vitt ennek az országnak a történetében” – ígérte.
Egy írástudatlan földműves házaspár hetedik gyermekeként Luiz Inácio Lula da Silva 1945. október 27-én született a brazíliai Garanhuns városában, Pernambuco államban. Mindössze hétéves volt, amikor családjával São Paulóba költözött, és tizennégy, amikor felvették egy gépi esztergályos technikusképzésre. Előtte már dolgozott utcai árusként, cipőtisztítóként, festőműhelyi segédként és kohászként – utóbbi szakmát szakszervezeti vezetőként is védelmezte.
A „Lula” eredetileg becenév volt, amelyet később hivatalosan is felvett a nevébe. A munkásból lett politikus iskolapéldája: szakszervezeti vezetőként, a São Paulo környéki fémipari munkások sztrájkjainak élén, a katonai diktatúra idején vált ismertté. A fémipari munkásként töltött évekből egy munkahelyi baleset maradt emlékezetes, amelynek során elveszítette egyik ujját, és ellenségei gúnyból a „kilencujjú” jelzőt aggatták rá.
Az 1978 és 1980 között általa vezetett sztrájkok vezettek végül a Munkáspárt (PT) 1980-as megalapításához. A párt az ország 1985–88 közötti demokratizálása után vált a brazil baloldal fő erejévé, Lula pedig annak meghatározó vezető alakjává.
Az 1989-es, 1994-es és 1998-as elnökválasztásokon még vesztes jelöltként végzett, 2002-ben azonban végre eljutott az elnöki tisztig, amelyet két cikluson át töltött be. Ő volt az első szakszervezeti vezető és munkás, aki bejutott a Planalto elnöki palotába.
Politikai örökségéből szinte mindenki – legalábbis támogatói – azt emelik ki, hogy egy, a szélsőséges szegénység és az analfabetizmus által meghatározott országból jóval prosperálóbb, egyenlőbb Brazíliát formált, olyan szociálpolitikai intézkedések révén, mint a 2003-ban bevezetett „Bolsa Família” és a „Fome Zero” program létrehozása.
Lula első elnöki ciklusát 57 százalékos, történelmi jóváhagyottsági mutatóval zárta, és 2006-ban több mint 58 millió szavazattal választották újra, ami a brazil történelem legmagasabb elnökválasztási támogatottsága.
Az eredmények végül megerősítették Lula narratíváját, miszerint az állam kulcsszerepet játszhat a szegénység és az éhezés visszaszorításában. 2014-ben, már Lula politikai utódja, Dilma Rousseff kormányzása idején Brazília lekerült az ENSZ úgynevezett Éhségtérképéről, miután jelentősen csökkent az alultápláltság az országban. A változást egy sor szociális és gazdaságpolitikai intézkedésnek tulajdonították.
Politikusként következetesen a multilateralizmus, a diplomácia és olyan nemzetközi rend híveként lépett fel, amelyben a döntéseket nem pusztán a nagyhatalmak ereje határozza meg.
„A háború nem a politika folytatása más eszközökkel. A politika teljes csődje. Egy egymástól kölcsönösen függő világban a vezetés azt jelenti, hogy a haza érdekeit összehangoljuk az emberiség érdekeivel. Ez annak a felismerése, aki egy békeszerető, szabadságpárti nemzetet képvisel. Valakié, aki harcolt a katonai diktatúra ellen, és megvédte országát egy államcsínnyel szemben. Ez egy olyan munkás meggyőződése, akit háromszor választottak elnökké, és aki levette Brazíliát az Éhségtérképről” – mondta 2026. szeptember 22-én az ENSZ 81. Közgyűlésén, New Yorkban elmondott beszédében.
Ám a Lula és a PT nevét is érintő korrupciós botrányok utolérték, és átmenetileg megtörték politikai pályafutását.
A „Lava Jato” néven ismert óriásper és az azt követő, Sérgio Moro bíró (későbbi Bolsonaro-miniszter) által lefolytatott ítélkezési folyamat gyakorlatilag lefoglalta a 2010-es évek második felét: fejek egész sorát "metszette le", és politikusok tucatjait juttatta börtönbe a politikai paletta legkülönbözőbb szegmenseiből. Az ügy, amelyben egy bonyolult vesztegetési és sikkasztási hálózat állt a középpontban, s amelynek epicentruma a félig állami olajvállalat, a Petrobrás és az Odebrecht építőipari óriás volt, döntő szerepet játszott abban, hogy bizalmatlanság alakult ki a brazil politikai osztállyal szemben, és megnyitotta az utat Jair Bolsonaro személyében a jobboldali populizmus előtt.
Lulát 2018 márciusában börtönbe zárták, miután kilenc év szabadságvesztésre ítélték azért, mert állítólag egy lakást kapott politikai szívességekért cserébe. 580 nap fogva tartás után Lula 2019 novemberében szabadult, miután a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta jogértelmezését arra vonatkozóan, hogy mikortól kezdhető meg egy büntetés végrehajtása.
2021-ben a legfelsőbb bíróság végül teljes egészében semmissé nyilvánította az egykori elnök elleni ítéleteket, arra hivatkozva, hogy a curitibai bíróságnak nem volt illetékessége az ügyben. Ez tette lehetővé, hogy a PT alapítója visszatérjen az elnökválasztási küzdelembe, amelyet 2022-ben meg is nyert.
A 2026-os elnökválasztási győzelem új fejezetet jelent abban a politikai történetben, amelyet a „túlélés” és a hatalomhoz való visszatérés képessége határoz meg, noha a diadalhoz vezető út most valamivel nehezebbnek tűnik.
Lulának már nem ugyanazzal a Brazíliával van dolga, mint amelyet a 2000-es években irányított: az ország továbbra is mélyen megosztott, a kongresszust a jobbközép erők uralják, és a bolsonarizmus jelentős választási támogatottságot őriz.