Ahmad azt tervezi, hogy két-három éven belül visszatér Szíriába, hogy segítsen az ország újjáépítésében. Aisha úgy érzi, hogy a bizonytalanság és a helyzet ingatagsága miatt is korai lenne egy ilyen elhatározás.
HIRDETÉS
Az Európában élő szíriaiak nagy része hónapok óta azt mérlegeli, hogy maradjon-e Európában, ahol menekültként befogadták, vagy térjen vissza hazájába, ahol a korábbinál nagyobb a szabadság, de még korántsem biztonságos a helyzet.
Az európai államok azonnal reagáltak Bassár el-Aszad uralmának megdöntésére tavaly decemberben. Több kormány is pár nap után felfüggesztette a szíriai menedékkérelmek befogadását, és azóta is inkább a hazautazásukat támogatja, elsősorban pénzzel.
Ahmad, akinél az Euronews riportere járt, mérnöknek tanult a damaszkuszi egyetemen, amikor elkezdődtek a rendszerellenes tüntetések 2011-ben. Társalapítója volt a "liberális diákmozgalomnak", és részt vett a Bassár el-Aszad elleni tüntetéseken. Egy ilyen demonstrációról vitték el a rendőrök. A börtönben megkínozták, de aztán elengedték. Több mint tíz éve már, hogy sikerült átszöknie Libanonba, onnan menekült Belgiumba. Most az informatikai szektorban dolgozik Gentben. Azt tervezi, hogy két-három éven belül visszatér Szíriába, hogy segítsen az ország újjáépítésében és egyesülete révén hozzájáruljon a demokrácia ujjáépítéséhez nemcsak Szíriában, hanem az egész Közel-Keleten. Ez volt az álma már a polgárháború kitörésekor is.
Mások már nekivágtak a nagy útnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint 2024. december 8. és 2025. július 24. között közel 720 ezer szíriai tért vissza Szíriába. Negyven százalékuk Libanonban, 37 százalékuk Törökországban, 15 százalékuk Jordániában, öt százalékuk Irakban kerekedett fel. Európában alacsonyabb a visszatérési hajlandóság. A májusban megkérdezett, Európában élő szíriai menekültek és menedékkérők 81 százaléka azt mondta, nem akar visszatérni Szíriába a következő tizenkét hónapban.
A menedékkérők befogadásával foglalkozó belga szövetségi ügynökség (Fedasil) adatai szerint 2025. január 1-je óta 159 szíriai tért haza önként Belgiumból. Ez az ügynökség irányítja Belgiumban a származási országba való önkéntes visszatérést segítő programokat, legyen szó menedékkérőkről, elutasított menedékkérőkről vagy tartózkodási engedéllyel nem rendelkezőkről. Ezek a programok magukban foglalják a szállítási költségeket és az utazási támogatást. Egyeseknek jár távozási támogatás és segítség ahhoz is, hogy visszailleszkedjen származási országában a társadalomba. Ebből a pénzből indíthatnak egy kicsi vállakozást, bérelhetnek, felújíthatnak lakást, fizethetnek orvosi ellátást. A szíriaik számára még nincs ilyen program, most készíti elő az ügynökség.
Újjá kell építeni az országot
Ahmad azt mondja, sok a feladat Szíriában,"sok mindent kell még megtenni. Az országnak sok mindenre van szüksége." Jó élete van Belgiumban, de úgy gondolja, hogy támogatni kell Szíria újjászületését. Szerinte az elsődleges feladat a milíciák lefegyverzése és az ország egyesítése. Amint ezek teljesülnek, "képesek leszünk visszatérni és újjáépíteni az országot, és visszahozni Szíriát a világba" - véli. Bár projektje még nem valósult meg, egyesületén, a Demokratikus Emberi Jogi Központon (DCHR) keresztül szeretné előmozdítani az átalakulást. Hozzáteszi, hogy az Európában élő szíriaiaknak közvetítő szerepet kell vállalniuk országuk újjáépítésében: "Segíthetünk az európai vállalatoknak, hogy lehetőségeket találjanak Szíriában. És segíthetünk a szíriai kormánynak is abban, hogy vonzóvá tegye az országot a külföldi befektetők számára - állítja.
Szíriában rémálom volt az élet
"Az ország olyan volt, mint egy börtön, nem lehetett beszélni, nem lehetett véleményt nyilvánítani, és ha mégis, akkor megöltek" - meséli Ahmed. Az egyetemről kizárták, letartóztatták, és három hónapig a Damaszkusztól északra fekvő hírhedt Szaidnaja börtönben raboskodott, ahol látszatkivégzéseknek és elektromos kínzásnak vetették alá, mielőtt egy bíróság felmentette és szabadon engedte, elmondása szerint azért, hogy helyet csináljanak más foglyoknak.
Ezután szüleivel és testvéreivel együtt elmenekült Szíriából, és Libanonban telepedett le, hogy közel maradjon hazájához. Három évig élt ott, nyitott egy kis boltot, és segített iskolákat alapítani szíriai gyerekeknek. Lakosságarányosan Libanonban él a legtöbb menekült a világon. A libanoni kormány becslései szerint mintegy 1,4 millió fedél nélkül maradt szíriai él Libanonban, közülük több mint 700 ezren menekültként vannak adminisztrálva az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál (UNHCR).
A romló életkörülmények és a Hezbollah fenyegetései miatt Ahmad úgy döntött, hogy elhagyja Libanont. "Libanon egyre veszélyesebbé vált a szíriaiak számára, akik a térségben Aszad-, Irán- és Hezbollah-ellenesek voltak. Így mi is a Hezbollah célpontjává váltunk" - mondja Ahmad. Törökországban hajóra szállt, átkelt a Földközi-tengeren Görögországba, majd Észak-Macedónián, Szerbián, Magyarországon és Ausztrián keresztül eljutott Németországba. Állítása szerint a taxisofőr, aki őt és két barátját átvitte a szerb-magyar határon, egy erdőben késsel fenyegette meg őket, hogy kizsaroljon tőlük kétezer eurót.
Kéthetes utazás után végül 2016-ban érkezett meg Belgiumba, Brüsszel északi pályaudvarára. Most egy közigazgatási hivatal informatikai osztályán dolgozik, és kettős már kettős állampolgár. Emellett alapított egy kisebb egyesületet, a Demokratikus Emberi Jogi Központot (DCHR), és megválasztották a belgiumi szíriai közösséget képviselő egyesület elnökévé is.
Amikor 2024. december 8-án felébredt, félálomban, a telefonját nézegetve fedezte fel, hogy Bassár el-Aszad elmenekült Szíriából. "Nagyszerű nap volt" - emlékszik vissza. Egész nap Brüsszel utcáin ünnepelt a szíriai közösséggel, majd három nappal később repülőre szállt, és Jordánia fővárosába, Ammánba utazott. Onnan taxival ment a szíriai határhoz, amelyet gyalogosan lépett át. Az el-Aszad család fotói eltűntek határállomásról. "Csak a szíriai zászló volt ott, ami több mint elég" - mondja Ahmad elégedetten. A határállomást most a Szabad Szíriai Hadsereg katonái őrzik. A karjaikba borult, és velük együtt sírt. "Nagyon megható pillanat volt."
Először a damaszkuszi egyetemre ment. "Kiutasítottak, és most visszatértem, és Bassár el-Aszad eltűnt. Szóval számomra ez egyfajta igazságtétel és karma" - mondja. Ezután Homszba, Hamába, Idlíbbe és Aleppóba utazott. "Minden várost meg kellett ölelnem, végig kellett járnom az utcákat, beszélgetni az emberekkel" - meséli. Romokban heverő városokat látott, a szeretteiket fényképekkel a kezükben kereső nőket, de a nép ujjongására is emlékszik. Amikor hazaért Idlibbe, akkor látta, hogy az ő házukból sem maradt semmi. Azt is újjá akarja építeni - mondja határozottan az Euronews riporterének.
Van, aki Európában marad
A 27 éves Aisha Abbas 2017 óta a belgiumi Antwerpenben él. A szíriai Darkoushból származik, egy kisvárosból, amely Idlíb közelében, a török-szíriai határon fekszik. Bassár el-Aszad rezsimjét a Hayat Tahrir as-Sham vezette lázadók villámoffenzívája döntötte meg 2024. decemberében. "Nem tudtam elhinni. Olyan volt, mint egy álom"- emlékszik vissza Aisha, aki elmondása szerint két napig nem aludt, a híreken lógott éjjel-nappal. Sajnálja, hogy apja, aki "egész életében erre a pillanatra készült", nem élte meg ezt.
Első gondolata az volt, hogy végre láthatja azt az országot, ahol született. "Látni akarom az utcákat, látni akarom az emberek arcát, látni akarom, hogyan élnek" - mondja. De azt kizárja, hogy véglegesen visszatérjen oda, elsősorban a bizonytalanság miatt. "Hogyan várhatod el, hogy egy olyan hely, ahol 14 éve háború dúl, biztonságos legyen az emberek számára? Ez egy csatatér. A kormány bukása nem fog mindent varázsütésre helyrehozni" - magyarázza. Először is, azt sem tudja, hová menjen. "Nincs házam. Nem tudom, hogy tudok-e majd dolgozni, vagy lesz-e életem. Nem lennének barátaim. A fél családom halott. Még a gondolattól is megrémülök, hogy Szíriába menjek, és lássam azt a helyet, ahol senkim se maradtadt" - érvel, inkább csak magának. Az, hogy harmadszor is újrakezdjen mindent, szintén elbátortalanítja. Azt reméli, hogy képes lesz Belgiumban, az "eléggé nemzetközi" Antwerpenben vagy "a nagyon nyugalmas" Gentben új életet kezdeni.
Egy szíriai család története, amely sok másiké is lehetne
Aisha apja részt vett a Bassár el-Aszad rezsimje elleni tüntetéseken 2011 tavaszán. A Hatóságok végül erőszakkal fojtották el ezeket. "Nem voltunk biztonságban, mert ő a forradalom fontos személyisége volt" - magyarázza Aisha. Abban az évben, nyár elején, a 13 éves Aisha, három fiatalabb testvére és édesanyja elmenekült Szíriából. Nagynénjénél találtak menedéket az Orontes folyó túlsó partján, a törökországi Antiochiában. "Még egy táskányi holmit sem pakoltam össze" - emlékszik vissza. "Azt hittem, szeptemberben, a tanévkezdésre visszatérek". Végül a törökországi szíriai közösség egyik iskolájában folytatta a tanulást.
"Egy évig nagyon szomorú voltam, amíg rá nem jöttem, hogy van itt életünk, és hogy dolgoznunk kell, és új közösséget kell építenünk, hogy új barátokat szerezzünk" - magyarázza Aisha. Édesanyja nyitott egy kis műhelyt, ahol a nők elkészíthették, és eladhatták az alkotásaikat, például ruhákat, horgolt alkotásokat és kézműves termékeket. Ez hét évig tartott.
Aisha édesapja végül úgy jutott el Európába, hogy a törökországi Mersinből hajóval átkelt a Földközi-tengeren Görögországba, majd Antwerpenbe ment, ahol a családegyesítésnek köszönhetően csatlakozhatott hozzá a családja.
"Az élet Törökországban nagyon nehéz volt számunkra, és nem lett jobb. Sőt, egyre rosszabb lett" - magyarázza Aisha, aki arra számított, hogy Európában jobb soruk lesz, tanulni és dolgozni is jobb lesz Európában.
A hatfős család egy garzonlakásban élt, mielőtt sikerült egy vidéki lakást bérelniük. "Belgiumban nagyon más volt, kívülállónak érezte magát az öltözködése és a beszéde miatt is. "Nem beszéltem a helyi nyelvet, angolul beszéltem. Úgy éreztem, hogy más vagyok, és ez nagyon nehéz volt" - emlékszik vissza. Mivel már háromnyelvű volt - folyékonyan beszél arabul, törökül és angolul -, könnyen ment a nyelvtanulás, marketing és kommunikáció szakon szeretne diplomát szerezni.
Tanulmányai finanszírozására egy hulladékmentes bioboltban dolgozott, és kerámiaórákat adott. Idén ősszel megkezdi a kommunikáció alapszakot, és reméli, hogy a marketing vagy az újságírás területén fog dolgozni. Mivel nem kapott menekültstátuszt, minden évben meg kell újítania a tartózkodási engedélyét. Úgy döntött, megpróbálja megszerezni a belga állampolgárságot.
Több millió szíriai él menekültsorban világszerte
Tavaly év végén több mint hatmillió szíriai élt menekültként vagy menedékkérőként főként Törökországban, Libanonban és Jordániában. Az Európai Unióban mintegy 1,3 millió szíriai menekült vagy menedékkérő él. Legtöbben Németországban, Svédországban és Ausztriában. Egy nappal Bassár el-Aszad elmenekülése után több európai ország, köztük Németország, Dánia és Ausztria is bejelentette, hogy felfüggeszti a szíriaiak menedékkérelmeinek elbírálását.
Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének (EUAA) szeptember 8-án közzétett adatai szerint idén kevesebb szíriai nyújtott be menedékkérelmet az uniós országokban. Már nem ők állnak az első helyen, több az afgán és a venezuelai menedékkérő. A szakértők ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy Szíriában most fordul a kocka, más társadalmi csoportok válnak üldözötté, így arra számítanak, hogy a Szíriából Európába menekülők számának visszaesése átmeneti lesz.