Több mint ezer halottja van a múlt heti szíriai összecsapásoknak, melyben drúz és beduin fegyveresek, illetve a kormányerők vettek részt. Az Euronews a drúz közösség vallási vezetőivel és aktivistáival beszélgetett a csoport eredetéről és a közelmúltbeli erőszakos cselekményekről.
HIRDETÉS
A múlt hét folyamán erőszakos összecsapások törtek ki drúz és beduin fegyveresek között a Szíria déli részén fekvő asz-Szuvajdá kormányzóságban. Jelentések szerint több mint 1000 ember halt meg a harcokban, és közel 130 ezer ember volt kénytelen elhagyni a lakhelyét. A harcok miatt a drúzok a világ figyelmének középpontjába kerültek: a közösség három vallási vezetőjének egyike, Hekmat Al-Hijri sejk az Euronewsnak adott interjújában elmondta, hogy a csoportot "békés emberek alkotják, akik soha nem támadtak meg senkit", mindezt pedig azzal indokolta, hogy a drúzok lételeme az eszes, agressziótól mentes és igazságosan cselekvés. Ezer éves történelmüket viszont így is jó pár konfliktus árnyékolja.
Vallási ügyek
A Közel-Kelet vallási csoportjai közül az egyik legösszetettebb a drúzoké, történetüket megmagyarázni még a bennfentesek számára sem könnyű feladat. Ahogy egy drúz vallási vezető az Euronewsnak elmondta, ehhez "vissza kellene mennünk egészen Suajb és Mózes próféták idejébe".
A drúzok a 11. század elején Egyiptomban alapított, az iszmáilita síita iszlámból kialakult közösség, mely 1017-es alapítása után misszionárius tevékenysége miatt Kairóban azonnal nézeteltérésbe keveredett más csoportokkal. Eredetileg a fátimida kalifa, al-Hákim istenségét hirdető, fanatikus iszmáiliták voltak, de a kalifátus nem fogadta el tanaikat, épp ezért kénytelenek voltak Libanon hegyei közé menekülni, és felhagyni a misszionárius tevékenységgel - mindez pedig azt hozta magával, hogy nem is hagytak senkit megtérni a csoportjukba. Al-Hákimot egyesek "őrült kalifaként", mások isten által kiválasztott legfőbb vezetőként titulálták, a vezető (aki egyébként a szunnita muszlimokat, a keresztényeket és a zsidókat is üldözte) 1021-ben rejtélyes módon eltűnt.
Az újonnan alapított drúz kisebbséget diszkriminálták és üldözték, Libanon területén azonban az addigi életükhöz képest megnyugvást találtak.
A drúz dogmák nagy részét továbbra is rejtély övezi, de egy, az asz-Szuvajdá kormányzóságban élő drúz az Euronewsnak elmondta, hogy a csoport "a Tawhid (egység) vallását követi", melynek alapja, hogy ember istennel való kapcsolata spirituális és intellektuális, és nem függ az erőltetett vallási rituáléktól. "Ez egy önkéntes, és nem kötelező hit", tette hozzá az illető, hangsúlyozva, hogy hitük nem része egyetlen más vallásnak sem, beleértve az iszlámot is. A drúz leszögezte, hogy hitük lényege, hogy "képesek harmonikusan együttműködni a különböző szektákkal, vallásokkal és etnikumokkal".
A drúzok közé 1043 óta nem lehet belépni, népességük száma világszerte 1 millió fő, akiknek több mint kétharmada Szíriában él.
Küzdelem a szabadságért
Évezredes történelmük során a drúzok gyakran kötöttek szövetséget különböző hatalmakkal. A keresztes háborúk idején drúz katonák segítették az Ajjubidák, majd később a mamlúk hadseregét, ellenállva a keresztesek előrenyomulásának a libanoni partoknál. Az oszmán uralom évszázadai alatt is viszonylag nagyfokú autonómiát tartottak fenn, sőt az 1600-as években még a hatalmukat is megkérdőjelezték, miután koalíciót kötöttek a maronita keresztényekkel.
Az európai hatalmak a közel-keleti régiót egyes helyeken egyenes határvonalakkal osztották fel nemzetállamokra, amivel kapcsolatban egy drúz vallási vezető megjegyzi, hogy a "drúzok akkor azok között voltak, akik segítettek Libanon államának megalapításában".
A Szírivával szomszédos Libanonban a drúzok továbbra is jelentős politikai erőt képviselnek, élükön a Jumblatt-család dinasztiájával, mely generációk óta vezeti a drúz többségű Progresszív Szocialista Pártot. Szíriában ehhez képest más a helyzet, az Euronews-nak nyilatkozó helyi sejk szerint a drúzokat "szélsőséges marginalizálják".
A közösség nemcsak akkor szakadt szét, amikor Izrael az 1967-es hatnapos háborúban annektálta a drúz többségű Golán-fennsíkokat, hanem amikor négy évvel később az al-Aszad vezette Baasz párt került hatalomra. "Öt évtizedes diszkrimináció vette kezdetét" - közölték drúz vezetők és aktivisták az Euronewsnak nyilatkozva, amihez Al-Hijri sejk hozzátette, hogy az al-Aszad-rezsim olyan mértékben marginalizálta a drúzokat, hogy megtiltották nekik a kútásást vagy éppen gyárak építését, sőt amennyiben a katonaságnál voltak, nem érhettek el magasabb rangot még akkor sem, ha a teljesítményük alapján kiérdemelték volna.
Al-Hijri sejk nézeteit nem mindenki osztja, egyesek szerint az Aszad-rezsim elfojtott számos vallási feszültséget egy olyan országban, ahol a 24 milliós lakosság mintegy 20 százaléka vallási kisebbségekhez tartozik. A drúz közösség egyik vezetője az Euronewsnak nyilatkozva azt mondta, hogy egyes drúzok hasznot húztak az előző rezsimből, alkukat kötöttek vele, sőt támogatták a rezsim eszméit és tetteit, de az például biztos, hogy Tamara Abu Alwan drúz művész és aktivista nem tartozott közéjük. Alwan szerint a közösség legtöbb tagja megvetette Aszadékat. "14 évet harcoltam ellenük, az apám pedig elvesztette az állását, mert a rezsim ellenzője volt. Mindannyian ellenzékiek voltunk." Az Aszad-rezsim bukásával számos drúz azt hitte, hogy vége a 14 éve tartó elnyomásnak, de Abu Alwan, egy drúz milícia vezetője azt mondta, hogy "hamar kiderült, hogy ez csak a kezdete valami még rosszabbnak".
Sűrű hétköznapok
Az Aszad-rezsimet követő damaszkuszi adminisztrációt a nemzetközi közösség jórésze óvatos megkönnyebbüléssel fogadta. Ahmed al-Sharaa szír elnök tavaly decemberi hivatalba lépése óta találkozott számos nyugati vezetővel, például az Egyesült Királyság, az EU és az USA magas rangú politikusaival, sőt Donald Trump még "jóképűnek" is nevezte őt. A Trump-kormányzat, de az EU is fokozatosan oldja fel a Szíriával szembeni, Aszad uralma idejéből származó szankciókat, a közeledés pedig azért is érdekes, mert Szíria új kormányát egy mára feloszlott iszlamista frakció vezeti: a korábban Hayat Tahrir al-Sham, azaz HTS néven ismert szervezet korábban az al-Kaida helyi ága volt, Nuszra Front néven működött.
Ahmed al-Sharaa több mint fél éves regnálása során nem sok minden változott Szíriában, a lakosság 90 százaléka továbbra is a szegénységi küszöb alatt él, a gazdaság pedig inog. Az új elnököt sokan dicsérték, hogy stabilitást biztosított hozott a több mint egy évtizede háború sújtotta országban, pedig március óta többször is összecsaptak az országban élő etnikumok, a tengerparti régióban pedig lemészároltak több alavita közösséget.
Az elnök higgadtságra szólított fel, és független vizsgálatot ígért annak kivizsgálására, hogy a kormányhoz kötődő erők kezdeményezték-e az egyik tudósító által "erőszakorgiának" nevezett incidenst, ugyanis sokan úgy vélik, hogy az elnök bűnrészes a mészárlásban.
"Arra kérték az alavitákat, hogy adják át a fegyvereket - mondta egy dél-szíriai férfi, és hozzátette, hogy miután átadták a fegyvereket, a terület elszigeteltté vált, megtámadták, és emberiség elleni bűnök sorát követték el. - Egész falvakat irtottak ki, házakat égettek fel."
A Reuters júniusban írta meg, hogy március 7-9 között 40 helyszínen közel 1500 halálos áldozata volt a kegyetlen gyilkosságoknak, és hogy a parancsnoki lánc egészen az új iszlamista hatalom legfelső köreihez vezet. A gyilkosságok egy részét különös kegyetlenséggel hajtották végre: mint az a hírügynökség tényfeltáró írásából kiderül, egy 25 éves fiatalembernek például késsel kivágták a szívét a mellkasából, és a holttestére helyezték, utána pedig odahívták az apját, hogy szállítsa el a fiát. A Reuters információi szerint a pogromot válasznak szánták arra, hogy az Aszadhoz hű egykori alavita tisztek lázadást szerveztek, melynek a kormányzat szerint 200 halálos áldozata volt. Szíriában sokan neheztelnek az alavitákra, akik Aszad két évtizedes uralma alatt aránytalanul nagy befolyást élveztek a hadseregben és a kormányban.
A Reuters azonosítani tudta a parancsnoki láncot, amely a támadóktól közvetlenül az új damaszkuszi vezetőkhöz vezetett. A drúz sejk szerint a kormány egy helyi csoportot használhatott fel arra, hogy viszályt keltsenek, majd tömeges gyilkosságokat hajtsanak végre. Al-Hijri úgy véli, hogy az erőszak lehetősége hónapok óta látható volt, ugyanis szisztematikus médiakampányt folytattak, ami napról-napra szította az etnikai feszültségeket.
Megszűnt a bizalom az elnök iránt?
Április végén a dél-szíriai feszültségek erőszakba torkolltak: közel 100 drúz fegyveres vesztette életét az összecsapások során, és több mint 30 katona halt meg a kormányerők oldalán. Az Izraeli Védelmi Erők légicsapásokat mértek a régióban, illetve a damaszkuszi elnöki palota közelében is, de mindez csak az elkövetkezendő események előszele volt.
Július 13-án ismét harcok törtek ki az asz-Szuvajdá kormányzóságban, a beduinok és a drúzok pedig háborús bűnökkel, köztük tömeges mészárlásokkal vádolták egymást. A nemzetközi közösség elítélte az erőszakot, az EU pedig "megdöbbenését" fejezte ki, de egyik oldalt sem vonta felelősségre.
A múlt hét csütörtökön bejelentett tűszünetet üdvözölte a Nyugat, csakhogy alig pár órával a bejelentést követően a harcok kiújultak, és végül csak vasárnapra nyugodtak meg a fegyverek, miután a kormányerők ismét bevonultak a régióba. Az elnök akkor közölte: a drúzok védelme "prioritás" számára, csakhogy ezt egyes drúzok nem hiszik el, szerintük ugyanis a kormányerők pont hogy a beduinok oldalán szálltak be a vérengzésbe. Tamara Abu Alwan szerint az elnök szavai üresek, az Euronewsnak nyilatkozva pedig kijelentette, hogy szerinte "Ahmed al-Sharaa elvesztette a tiszteletét a szíriai nép iránt", és hozzátette, hogy "én pedig elvesztettem a szeretteimet és a barátaimat a hatalmat átvevő bűnözők miatt. Nem hiszem, hogy al-Sharaa sokáig marad Szíria elnöke."
Az elnök a nemzethez intézett beszédében elítélte Izraelt, amiért légicsapásokat indítottak ellenük, és amiért "megpróbálták belekeverni Szíriát egy olyan háborúba, amely csak arra szolgál, hogy a hazánkat feldarabolva elpusztítsa azt." Izrael damaszkuszi légicsapásait a nemzetközi közösség nem támogatta, leszámítva a drúzokat, akik Tel Aviv védelmére keltek. "Izrael megpróbált kapcsolatot teremteni a damaszkuszi rezsimmel, és egyike volt azoknak az országoknak, amelyek esélyt adtak neki. De amikor a rezsim megtámadta a drúzokat, és figyelmen kívül hagyta a többszöri figyelmeztetést, lecsaptak Damaszkuszra" - összegezte Al-Hijri sejk, és hozzátette, hogy az akció segíthet megállítani a drúzok elleni "kegyetlen és barbár hadjáratokat."
Az Euronewsnak nyilatkozó drúzok közül egyesek visszafogottabban nyilatkoztak a zsidó állam akciójáról, és azt mondták, hogy jelen pillanatban az egyetlen céljuk, hogy elmeneküljnek a mészárlások elől, és mielőbb kijussanak Szíriából.