Az elmúlt évtizedben Európa-szerte súlyosbodott a hajléktalan-helyzet. Franciaországban és Németországban több mint kétszeresére nőtt a fedél nélkül élők száma.
HIRDETÉSA hajléktalanság egyre inkább Európa egyik legnagyobb problémájává válik, a legfrissebb adatok szerint az EU-ban és az Egyesült Királyságban éjjelente csaknem egymillió ember marad hajlék nélkül.
Számos európai fővárosban nem ritka a fedél nélkül élők látványa, ott sem, ahol ez történelmileg nem volt probléma - ez derül ki a hajléktalanokkal foglalkozó nemzeti szervezetek európai szövetségének (FEANTSA) kutatásából.
"Valószínű, hogy a hajléktalanok valós száma sokkal magasabb" - figyelmeztetett a szövetség, kiemelve, hogy adataik a hajléktalanság leglátványosabb formáira korlátozódnak.
A hajléktalanok számának megugrása különösen Franciaországban és az Egyesült Királyságban szembetűnő.
A hajléktalanság fogalmának nincs nemzetközileg elfogadott meghatározása, és a statisztikai definíciók országonként igen eltérőek. Az adatgyűjtés is nehézkes, ami kihívást jelent a nemzetközi összehasonlításban.
Az OECD tavalyi jelentése szerint Angliában a legmagasabb a hajléktalanságot megtapasztalók aránya - ebbe beletartoznak az utcán élők, a szükségszállásokon vagy hajléktalanszállásokon tartózkodók -, tízezer lakosra 43 hajléktalan jut.
Az EU-ban Franciaországban a legmagasabb a tízezer lakosra jutó hajléktalanok aránya: 30,7. Utánuk Csehország (28,4), Németország (25,8) és Írország (25,3) következik.
Portugáliában ez az arány valamivel több mint 10. A szomszédos Spanyolországban valamivel jobb a helyzet (5,4). A skandináv országok is viszonylag alacsonyabb hajléktalansági arányról számoltak be.
Ezek mindegyike pont-időpontos számláláson alapul, amely a hajléktalanság "pillanatfelvételét" mutatja be egyetlen időpontban és helyen. A hajléktalanság azonban általában változó és változó helyzet, amely az egyéni körülményektől függ.
Ezzel szemben az áramlásos számlálások egy adott időszakra vonatkozó adatokat gyűjtenek: például a hajléktalanszállón egy év alatt tartózkodó emberek számát - így némileg más képet festenek.
Ausztriában ez a hajléktalansági ráta tízezer főre vetítve 21,7 volt, Szlovéniában elérte a 16,8-at, Olaszországban pedig a 16,3-at.
Franciaországban és Angliában a hajléktalanság alig több mint egy évtized alatt megduplázódott.
A hajléktalanok teljes száma növekszik, ha a fennmaradó három kategóriát is beleszámítjuk, amelyek az "intézményekben, nem hagyományos lakásokban, valamint családtagoknál és barátoknál lévő ideiglenes lakásokban" élőkből állnak.
Az összes kategória együttes adatai azt mutatják, hogy csak az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban a hajléktalanok száma meghaladja az egymilliót.
Az OECD-jelentés szerint a hajléktalanok becsült száma Franciaországban mintegy 333 000, Németországban pedig 263 000 fő.
A Shelter brit lakhatási és hajléktalanokat segítő jótékonysági szervezet becslése szerint Angliában 309 000 hajléktalan ember él. Ha Skóciát, Wales-t és Észak-Írországot is beleszámítjuk, akkor ez a szám az Egyesült Királyságban mintegy 400 000-re emelkedik.
HIRDETÉSIdővel Franciaország és Anglia mutatta a legrosszabb teljesítményt a hajléktalanság kezelése terén. Az OECD adatai szerint a hajléktalan emberek vagy háztartások száma 2010 és 2023 között több mint kétszeresére emelkedett ezekben az országokban.
Angliában a hajléktalan háztartások száma a 2010-es 52 168-ról 2023-ra 109 658-ra emelkedett. Franciaországban a hajléktalanok száma a 2010-es 141 500-ról 2023-ra 333 000-re nőtt. Szlovákiában ez a szám több mint megháromszorozódott.
Az elmúlt 13 évben Angliában a hajléktalanságot megtapasztalók aránya a teljes népességhez viszonyítva csaknem megduplázódott, és elérte a 0,46%-ot. Írországban szintén drámai emelkedés tapasztalható 2016 óta, ahol a hajléktalansági ráta csaknem megduplázódott.
Mi történik és miért?
"A lakáspiac a politikai döntésekkel és a kedvezőtlen gazdasági környezettel együtt valószínűleg nagyban magyarázza Anglia akut hajléktalansági válságát" - mondta Ruth Owen, a FEANTSA igazgatóhelyettese az Euronews-nak.
HIRDETÉS"A megfizethető lakások hiánya kritikus tényező. A nem megfelelő juttatások, beleértve a lakhatási támogatások ismételt befagyasztását, egy másik adalék" - tette hozzá.
Ruth Owen hangsúlyozta, hogy a városi tanácsok egyre inkább kénytelenek az átmeneti szállásokra támaszkodni a hajléktalanság kezelésében, miközben a "központ", a kormány a hajléktalanság megszüntetésére összpontosítja erőfeszítéseit. "Bár ez fontos cél, nem jelenthet megoldást az átmeneti szállásokon élők ugrásszerűen megnövekedett számának kezelésére" - magyarázta.
Owen arra is rámutatott, hogy az angliai magánbérleti szektor európai mércével mérve bizonytalan. Írországban és Hollandiában is jelentősen nőtt a hajléktalanság az elmúlt években - jegyezte meg.
Arra vonatkozóan, hogy miért válnak az emberek hajléktalanná, a FEANTSA kifejtette: "A hajléktalansághoz többféle út vezet. A strukturális, intézményi, kapcsolati és személyes tényezők összjátéka gyakran hozzájárul ahhoz, hogy valaki hajléktalanná váljon".
HIRDETÉS