EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Hogyan tudja Európa a hajléktalanság problémáját kezelni egy megélhetési válság közepette?

Együttműködésben a The European Commission
Hogyan tudja Európa a hajléktalanság problémáját kezelni egy megélhetési válság közepette?
Szerzői jogok euronews
Szerzői jogok euronews
Írta: Paul Hackett
Közzétéve:
A cikk megosztása
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Európában több százezer ember tudja, milyen az utcán élni. A probléma a megélhetési költségek válsága miatt nem enyhül. Vajon nem kellene-e radikálisabb megközelítést alkalmazni a hajléktalanság kezelésében? Ennek járt utána a Real Economy stábja.

Becslések szerint az EU-ban közel 900 000 ember alszik hajlék nélkül. Ez a szám egy olyan város lakosságának felel meg, mint Marseille vagy Torino. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Vélhetően ennél is több hajléktalan él átmeneti szállásokon.

Európában egyre több embernek nincs biztonságos otthona. A számok azt mutatják, hogy 2009 óta az EU egészében több mint kétszeresére nőtt a hajléktalanság, csak Dániában és Finnországban javult a helyzet.

A hajléktalanság leglátványosabb formája az utcán alvás, de az európai hajléktalanok profilja is változik. A gazdasági nehézségek vagy fizikai és mentális egészségi problémák által érintettek mellett a családon belüli erőszak elől menekülő nők és a megfelelő lakhatáshoz nem jutó fiatalok - az úgynevezett kanapészörfösök - is sokan vannak.

A megfizethető és jó minőségű lakhatás mindebben nagy szerepet játszik. 2022-ben az EU-ban majdnem minden tizedik ember több mint 40 százalékát költötte a jövedelmének lakhatásra. Annak ellenére, hogy a szociális jogok európai pillére alapvető emberi jogként rögzíti, hogy tető legyen a fejünk felett, még mindig sokan küzdenek ezzel.

Spanyolországban első a lakhatás

Az országos adatok szerint Spanyolországban az elmúlt évtizedben 25 százalékkal nőtt a hajléktalanság. Ezek a statisztikák sokakat újragondolásra késztettek a társadalmi kirekesztés szélsőséges formáinak kezelését illetően. A javasolt megoldás meglepően egyszerű: adjunk otthont minden utcán élő embernek.

"Látod magad munka nélkül, látod magad egyedül, depressziós leszel, nincs kedved semmit csinálni, és minden nap ugyanaz vesz körül,” mondta az Euronewsnak Carlos Martínez Carrasco, aki néhány évig az utcán élt, miután tönkrement a házassága. Ma már saját lakása van Madrid külvárosában, hála az úgynevezett Housing Firstnek.

"A lakás minden tekintetben megváltoztatta az életemet. Békés. Már nem hiányoznak azok a dolgok, amiket az ember az utcán csinál. Itt tudok főzni, és nem kell azon gondolkodnom, hogy fogok mosni, mert a ruháimat is van hol kimosni. És azzal a nyugalommal mehetek el itthonról, hogy van hova visszajönnöm. Nagyon boldog vagyok így,” mondta a férfi.

A Housing First nem követeli meg, hogy valaki megfeleljen bizonyos kritériumoknak, például leszokjon az alkoholról vagy a kábítószerről, mielőtt lakhatási támogatást kapna. Az elképzelés szerint nagyobb valószínűséggel áll helyre az életük, ha van otthonuk. A lakhatást tehát jognak, nem pedig jutalomnak tekintik.

"Ez a rendszer sokkal jobb. A szálló logikusan megkövetel bizonyos szabályokat, itt egy házban pedig többé-kevésbé azt csinálsz, amit akarsz. Nagyon jól érzem itt magam, és viszonylag normális életet élek,” magyarázta Carlos.

“Mindannyian emberek vagyunk. Megérdemeljük, hogy tető legyen a fejünk felett,” véli Rita, aki Carloshoz hasonlóan évekig az utcán és menhelyeken élt. Négy és fél évvel ezelőtt azonban megváltozott az élete, miután saját lakáshoz jutott.

"Ma azt csinálok, amit akarok. Amikor kimegyek az utcára, az emberek tisztelnek engem. Mert ember vagyok, nem számít, honnan jöttem. Ma olyan vagyok, akár egy pillangó,” fogalmazott Rita.

Rita és Carlos lakbérét a helyi önkormányzat fizeti. A közpénzből fizetett költségek ellenére azok, akik a Housing First európai elterjesztését szorgalmazzák, határozottan állítják, hogy a modell hosszú távon gyakran költséghatékonyabb, mint a menhelyalapú rendszer.

"A Housing First egy olyan modell, amely már számos kísérleti projektben sikeresnek bizonyult Európa-szerte. A Housing First magában hordozza annak lehetőségét, hogy paradigmaváltást érjen el a hajléktalanság kezelésében, annak tényleges megszüntetésével,” magyarázta Arturo Coego, a Housing First Europe Hub vezetője.

Két nonprofit szervezet - a Provivienda és a Hogar Si - közösen irányít számos "Housing First" kezdeményezést Spanyolországban. A madridi projektet, amely a mai napig 100%-os kihasználtsággal és megtartási aránnyal rendelkezik, az önkormányzat finanszírozta az Európai Szociális Alapon keresztül.

"Az európai alapokat elsősorban innovatív kezdeményezések, a hajléktalanságra vonatkozó innovatív megoldások megvalósítására, valamint a szociális és megfizethető lakások állományának növelésére használják fel. Két alapvető megoldás a hajléktalanság csökkentésére Spanyolországban,” mondta Gema Gallardo, a Provivienda főigazgatója.

Lehet-e előremozdulás európai szinten?

Minden uniós ország vállalta, hogy az Európai Szociális Alap Plusz forrásainak legalább 25%-át a társadalmi befogadás és legalább 3%-át az anyagi nélkülözés kezelésére fordítja. De mivel a lakáspiacok nem termelnek elég megfizethető lakást, a megélhetési költségek emelkedése és a migrációs hullámok növekedése közepette mit tehet az EU a jelenlegi tendencia ellen?

Ezt a kérdést tettem fel Yves Leterme volt belga miniszterelnöknek, aki a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformjának társelnöke.

"A kihívást helyi, önkormányzati szinten kell kezelni, de ha Európa szociális dimenziót is akar, akkor az ilyen kérdéseket is bele kell foglalnunk. Meg akarunk állapodni abban, hogy hogyan követjük nyomon a fejleményeket. Szeretnénk, ha európai szinten lenne egy csereplatform, ahol egymástól meg lehetne tanulni a legjobb gyakorlatokat. És abban a pillanatban, amikor Európa több száz milliárd eurót tesz le az asztalra a gazdaság fellendítésére, úgy gondoljuk, hogy ennek a pénznek egy icipici részét arra is fel kellene használni, hogy ezt a szélsőséges kirekesztést kezeljük, hogy társadalmainkat befogadóbbá tegyük,” mondta Yves Leterme.

Arra a kérdésre, hogy vajon Európa szélesebb körben is képes-e változást elérni, az európai politikus azt mondta, szerinte igen, ha a tagállamok megállapodnak abban, hogy milyen politikai eszközöket használjanak, mivel egyes tagállamok nagyon sikeresen kezelik a kérdést, mások pedig lemaradásban vannak. Szerinte a politikai akarat is megvan arra, hogy a kérdést nyíltan kezeljék.

"Úgy gondolom, hogy ebben van egyfajta lendület, amelyhez az Európai Bizottság is hozzájárult. Sok mindent tesznek sokféleképpen helyi, önkormányzati, tartományi, regionális, nemzeti szinten. De most egyesítsük erőinket, és tegyük ezt a problémát tényleg a múlté. Messze vagyunk még ettől az ideális helyzettől, de haladunk előre, és biztos vagyok benne, hogy középtávon változtatni tudunk a dolgokon,” tette hozzá Yves Leterme.

A jelenlegi gazdasági környezetben nem lesz könnyű előrelépést elérni, de a bizonyítékok azt mutatják, hogy a megfelelő szakpolitikákkal ez nem lehetetlen.

A cikk megosztása

kapcsolódó cikkek

680 ezer ukrán gyerek tanul az uniós országok iskoláiban

Bérlakásokkal segíti a hajléktalanokat az osztrák kormány