Minden jel arra mutat, hogy összességében konzervatív többség alakul ki az új uniós törvényhozásban, de az EPP, az ECR és az ID nehezen fogja megtalálni a koalícióhoz szükséges közös alapot.
HIRDETÉSAz egyre népszerűbb radikális jobboldal arra készül, hogy kihasználja növekvő népszerűségét, és paktumot kössön a jövőbeni uniós törvényhozás döntésképessége szempontjából szorult helyzetbe kerülő konzervatívokkal. Erre még úgy is hajlandó, hogy politikája felvizezésére kényszerül, vagyis mérsékeltebb, szalonképesebb hangot kell megütnie, tekintettel a konzervatív szavazókra.
Az Euronews Super Polls felmérése szerint azonban az európai választásokon várható masszív jobboldali győzelem már a szavazatok összeszámlálását követő első napokban elkezdhet veszíteni a lendületéből.
A legfrissebb adatok és az uniós politika történelmi valósága azt mutatja, hogy a jobbközép, a radikális jobboldal és a szélsőjobboldal között nagyfokú az összeférhetetlenség. Ez azt jelenti, hogy az Európai Parlament széles jobbszárnya nehezen fogja megtalálni azt a közös politikai platformot, amelyre egy koherens blokk építhető.
Mi a tét?
Az Európai Parlament jobboldali pártjai több szempontból is megosztottak. Általánosságban elmondható, hogy eltérnek egymástól a nemzeti érdekekről alkotott elképzeléseik és az EU szerepéről alkotott elképzeléseik is. Az eltérő vagy akár egymást kizáró narratívák és retorikák, az ellentétes társadalmi értékrend és nem utolsósorban az egyes pártok belpolitikai érdekei mentén egyre több a törésvonal.
A jobboldalon az egyik legmélyebb szakadékot az EU-párti és EU-ellenes érzelmek vájták.
A jobbközép Néppárt nyíltan EU-párti, és a radikális ECR-frakcióban (Európai Konzervatívok és Reformerek) is van néhány liberálisabb konzervatív párt, például a belga Flamand Nemzeti Szövetség. Ezzel szemben az ECR-t és az ID-t (a szélsőjobb Identitás és Demokrácia frakció) alkotó pártok többsége többnyire kritikus az Unióval, ha nem is nyíltan euroszkeptikus.
Az ECR és az ID még nincs közös platformon azzal együtt sem, hogy az oroszbarát álláspont már korántsem egységes, és a német szélsőjobboldali AfD kizárása is közöelebb hozta egymáshoz a két frakciót, közelítette a szélsőségesebb ID-t a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által vezetett "intézményesebb" ECR-hez.
Marine Le Pen, az ID alapítója kifejezetten szövetséget ajánlott meloninak, de az európai jobboldal két legerősebb és legtekintélyesebb vezetőjének egyelőre nem sikerült "szívélyes kapcsolatnál" többet kialakítania.
Kapcsolatuk csúcspontja egyelőre a VIVA24! nevű, a spanyol szélsőjobboldali Vox párt által szervezett madridi összejövetelen tartott fotózkodás.
Jobbközép többség?
"Úgy tűnik, ez az üzenet hangzott el a madridi rendezvényen, amelyet a Santiago Abascal vezette, az ECR frakcióban ülő Vox szervezett. Ezt sokan a jobboldal egységének jeleként fogták fel - magyarázzák az Euronews közvélemény-kutató Központ elemzői.
"Vegyük például Melonit, az ő esetében meg kell értenünk, hogy nemcsak az európai jobboldal vezetője, hanem kormányfő is, vagyis a két pozícióban ellentése érdekek is vezethetik. És nem ő az egyetlen, aki ilyen kettős szerepben van" - mondja Francesco Sismondini, az Euronews Polls Centre egyik szakértője.
A jobboldali csapatépítés része az is, hogy a holland Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) kikerül a Megújuló Európa csoportból, miután kormánykoalícióra lépett az iszlamofób populista Geert Wilders vezette szélsőjobboldali Szabadságpárttal (PVV).
"Az időzítés figyelemreméltó volt, és megmutatja, hogy a Renew sárgái hogyan vélekednek arról a spekulációról, amely szerint csatlakoznának egy EPP-ECR-ID koalícióhoz Brüsszelben" - magyarázza az Euronews közvélemény-Kutató Központja.
A reálpolitika és a nemzeti érdekek az uniós politikai játszmák velejárói, különösen, ha olyan pártokról van szó, amelyek saját országukat helyezik előtérbe. Az Euronews közvélemény-kutató központ szimulációi szerint, ha a konzervatívok koalícióra szánják el magukat, akkor (elméletileg) integrálniuk kellene a Renew liberálisait, hogy a mandátumszámok parlamenti logikája és az uniós kormányok reálpolitikai érdekei összhangba kerüljenek. De miért?
Alapvetően két okból: egyrészt a Renew liberális értékei kiegyensúlyoznák az egyébként túlságosan jobboldali orientációjú potenciális koalíciót, másrészt elkerülhetővé válna az Európai Parlament elszigetelődése más uniós intézményektől, különösen az Európai Tanácstól, amelynek irányadói szocialista és liberális kormányok, mint a francia, a német és a spanyol.
"Két olyan tendenciát látok a szélsőjobboldalon, amelyek nem összeegyeztethetők" - mondta Steven Van Hecke, a KU Leuven európai uniós politika professzora.- "Először is, van egy normalizációs tendencia. És Giorgia Meloni most az az ikonikus figura, aki megmutatja, hogy ez lehetséges, hogy meg lehet nyerni a választásokat, hogy lehet kormányozni és ugyanakkor elfogadhatónak lenni Brüsszel számára. És ezen az úton indult el Marine Le Pen is. De ennek az ellenkezője is fennáll, számos radikális jobboldali párt mozdul el a szélsőségesség felé".
Míg Meloninak legalább a 2027-es francia elnökválasztásig el kell mélyítenie kormányközi együttműködését Emmanuel Macron francia elnökkel (a Renew Europe szellemi alapítójával), addig Le Pen, aki váltani akarja Macront, már most Macron táborának kampányol, így az Elysée meghódításában a legfőbb ellenféllé válik.*
A frakciók és koalíciók kialakítása nem csak a mandátumszámlálásról szól: az EU politikai irányultsága a tét. Az egyetlen téma, amely a jelek szerint némi kohéziót kínál a jobboldalnak, az illegális bevándorlás megállításának politikai küldetése. Mindazonáltal az EU déli szárnyának, valamint keleti és északi részének nézetei és stratégiái eltérnek egymástól. Ezt elsősorban az magyarázza, hogy különböző mértékben érinti a mindennapjaikat a migráció.
HIRDETÉSA közép- és észak-európai konzervatív erők úgy gondolják, hogy az Afrikából és a Közel-Keletről érkező migrációt de facto a tömb déli országaiban kell tartani. Ezt a politikai álláspontot a dél-európai szélsőjobboldal egyáltalán nem osztja, ami több, mint érthető.
"Annak ellenére, hogy az Európai Parlamentben minden bizonnyal jobboldali többség lesz, még a szélsőjobboldali koalíció is politikai kimérának tűnik" - mondja Van Hecke professzor. - "A súlypont minden bizonnyal jobbra fog tolódni, és ezt a Néppárt, amely akkor központi szereplő lesz, kész lesz kihasználni. Zsarolni fogja a szélsőjobbal a liberálisokat és a szociáldemokratákat, ha nem kifejezetten is a zöldekkel szemben. Azt nem hiszem, hogy az EPP komolyan szövetkezne az Identitás és Demokráciával, ez nemzeti szinten politikai öngyilkosság lenne. De biztosan ki fogja játszani ezt a kártyát" - teszi hozzá.
Az Euronews közvélemény-kutató Központja szerint mindent összevéve mégis úgy tűnik, hogy a mérsékelt politikai erők, tehát az EPP, az S&D és a Renew fogják kormányozni a következő Európai Parlamentet is.
E három képviselőcsoportnak időszakosan szövetségeket kell majd kötnie különböző politikai csoportokkal, tartozzanak azok akár egy széttöredezett radikális jobboldali blokkhoz, hogy a parlament betölthesse intézményes szerepét, és ennek a "legókoalíciónak" hála képes legyen döntéseket hozni fontos kérdésekben.