A nemzeti vezetők hozhatnak döntést, a Nemzetközi Energiaügynökség összehangolhat lépéseket, az Európai Bizottság pedig központi elosztóként tehet javaslatokat.
Az EU-tagállamokban összesen több millió tonna nyersolajat, dízelt és más üzemanyagokat tárolnak vésztartalékban egy jelentős ellátási válság esetére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Miközben a kormányok ismét készülnek hozzányúlni ezekhez a vésztartalékokhoz, felmerül a kérdés: kié valójában a kulcs? Elrendelheti-e Brüsszel, hogy olaj kerüljön a piacra, vagy a nemzeti fővárosok kezében van a döntés?
A válasz az uniós szabályok, a nemzeti szuverenitás és a nemzetközi koordináció bonyolult elegyét jelenti.
Az Európai Bizottság határozza meg a szabályokat, és ellenőrzi, hogy az országok elegendő olajtartalékot halmoznak-e fel. Maguk a készletek azonban továbbra is nemzeti ellenőrzés alatt állnak, miközben a nagyobb nemzetközi kibocsátásokat a párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) hangolja össze.
„A készletek felszabadításáról és a felszabadítás megszervezéséről az IEA dönt. Készen állunk arra, hogy összehívjunk egy olajkoordinációs csoportot, vagy szükség esetén egy uniós energiabiztonsági munkacsoport ülését, hogy tovább javítsuk az egyeztetést, és részletesebben felmérjük a helyzetet” – mondta hétfőn a Bizottság szóvivője az újságíróknak.
A nyilatkozatok a közelmúltbeli G7-bejelentést követték, amely szerint 100 millió hordó olajat várhatóan a következő négy hónapban bocsátanak ki, a dízelkészletek egy részét előrehozva, hogy mérsékeljék az árrobbanást és az ellátási zavaroktól való félelmeket.
Egyelőre nem egyértelmű, pontosan mennyi dízel és nyersolaj kerül majd a piacra. A hivatalos bejelentés előtt uniós diplomaták azt mondták az Euronewsnak, hogy a kibocsátást egyenlő arányban osztanák el a két termék között.
Az IEA a cikk megjelenéséig nem válaszolt az Euronews megkeresésére.
Márciusban az európai országok 107,5 millió hordóval járultak hozzá egy 400 millió hordós IEA-vészkiadáshoz, miután az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja felkavarta a globális piacokat – ez az ügynökség adatai szerint a teljes mennyiség nagyjából egynegyedének felel meg.
A 107,5 millió hordóból 32,7 millió az állami tulajdonú vésztartalékokból származott, a többit pedig a kötelező ipari készletekből merítették.
Az amerikai kontinens 195,8 millió hordót, az ázsiai–csendes-óceáni térség pedig 108,6 millió hordót adott.
Európa tartalékai ráadásul messze nem egyenletesen oszlanak meg, különösen a finomított termékek, például a dízel és a gázolaj esetében.
A 90 napos védőpajzs
De valójában mennyi olajat tart Európa vészhelyzet esetére?
Az uniós szabályok szerint minden tagállamnak olyan vésztartalékokat kell fenntartania, amelyek legalább 90 napnyi nettó importnak vagy 61 napnyi belföldi fogyasztásnak felelnek meg.
Nincs azonban egy hatalmas, valahol Brüsszel irányítása alatt álló európai olajtartalék.
A készleteket ehelyett nemzeti szinten tartják, közvetlenül a kormányok, speciális nemzeti készletkezelő ügynökségek vagy kötelező ipari tartalékok formájában.
Eloszlásuk pedig fontos súlypontokat hoz létre.
Az uniós vészkészletek mintegy 39 millió metrikus tonna gázolajból és dízelből állnak – ez körülbelül 290 millió hordónak felel meg –, és ezekből Franciaország és Németország nagyjából 35 százalékot képvisel. A kisebb országok, köztük Belgium és Málta, egy részét Franciaországban és Németországban tárolják saját vészkészleteiknek is.
Ez újabb kérdést vet fel: ha az olajat az egyik ország tárolja, de egy másik ország tulajdona, ki nyitja meg a csapokat?
Végső soron a kulcsfontosságú döntések a nemzeti fővárosokban születnek. Brüsszel meghatározhatja a szabályokat, figyelheti a készleteket és összehangolhatja a kormányok lépéseit, de a Bizottság nem rendelhet egyszerűen milliónyi hordó olajat a piacra.
A tartalékok továbbra is nemzeti ellenőrzés alatt állnak, vagyis a kormányok döntik el, mikor engedik ki a készleteket, és milyen formában járulnak hozzá egy-egy akcióhoz.
Egy nagyobb nemzetközi beavatkozás esetén azonban egy új szereplő lép színre.
Az IEA lép a színre
Ha csak egyetlen ország bocsát ki olajat, az önmagában aligha nyugtatná meg a globális ellátási válságot. Itt jön képbe az IEA.
A párizsi székhelyű ügynökség tagállamai között hangolja össze a vészkiadásokat, lehetővé téve, hogy a kormányok nagy mennyiségű olajat nagyjából egy időben dobjanak piacra.
„Az IEA feladata a piaci árak kezelése, a lehetséges felszabadításban részt vevő tagállamoké pedig az, hogy meghatározzák, milyen szintű átláthatóságot vállalnak a konkrét, felszabadításra kijelölt termékek esetében” – fogalmazott a bizottsági szóvivő.
Ha az ellátási sokk elég súlyos, az IEA irányító testülete jóváhagyhat egy összehangolt közös fellépést, amelyhez mind a 32 tagország hozzájárul azonnali intézkedéseivel.
A mechanizmust már kétszer is aktiválták, mióta az Egyesült Államok és Izrael február 28-án támadást indított Irán ellen, így a vésztartalékok – amelyek általában az energiapolitika kevéssé látványos szegletének számítanak – most a kormányok konfliktuskezelő erőfeszítéseinek középpontjába kerültek.
A következő kérdés az, miként teljesíti Európa a rá eső részt.
A Bizottság, az uniós kormányok és az olajipar képviselőinek részvételével tartandó értekezletet eredetileg október 15-ére tervezték, de az ülésre „valószínűleg a jövő hét elején” kerül sor – mondta egy uniós tisztviselő az Euronewsnak névtelenséget kérve.
A cél annak felmérése, hogyan készülnek az uniós országok teljesíteni IEA-kötelezettségvállalásaikat, vagyis a következő 20 napban dízelt felszabadítani, valamint bemutatni terveiket a fennmaradó négy hónapra – tette hozzá a tisztviselő.