Az emberek jobban bíznak a férfiként megjelenő MI-ügynökökben, és ugyanazért a munkáért többet fizetnének nekik, mint a női ügynököknek – derül ki a Limericki Egyetem új kutatásából.
A új tanulmány (forrás: angol), amely azt vizsgálja, miként lépnek kapcsolatba az emberek a munkahelyen működő MI-ügynökökkel, azt állapította meg, hogy a női megjelenésű vagy nőként bemutatott ügynökök ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, mint férfi megjelenésű társaik. A kutatás rávilágít arra, hogy a nemi hovatartozás befolyásolhatja az emberek mesterséges intelligenciával való interakcióit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az eredmények éppen akkor születtek, amikor az MI-ügynökök belépnek a fősodorba: az informatikai tanácsadó cég, az Accelirate (forrás: angol) szerint a vállalatok csaknem 79 százaléka jelezte, hogy az idén már használ ilyen ügynököket, és további 40 százaléknyi alkalmazásban is jelen vannak.
Mindez azt jelenti, hogy ha Ön még nem dolgozik MI-ügynökkel, nagy valószínűséggel hamarosan fog.
A Limericki Egyetem által készített, „Human-Like and Male? How AI Assistant Design Relates to Trust and Monetary Reward at Work in VR” című tanulmány azt vizsgálta, hogyan működnek együtt az emberek MI-ügynök kollégákkal.
A kutatók 189 emberi résztvevőt helyeztek el egy virtuális valóságban működő irodában, és arra kérték őket, hogy négy különböző MI-asszisztenssel együttműködve végezzenek el munkahelyi feladatokat.
Az opciók között szerepelt egy szöveges chatbot, egy asztali robot, valamint két, emberre emlékeztető ügynök, egy férfi és egy női megjelenésű: Johan és Johanna.
Valamennyi asszisztens azonos, háttérben futó funkciókkal rendelkezett, és ugyanarra az OpenAI által fejlesztett gpt-4-1106-preview modellre épült.
Ezután arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék az MI-ügynökök munkáját, majd valódi pénzt kaptak, amelyből kifizethették őket az elvégzett feladatokért. A kutatók így igyekeztek valós helyzetet szimulálni, hogy kiderüljön, mennyit hajlandók az emberek fizetni az MI-ügynökök munkájáért.
Összességében a résztvevők hasonlóan értékelték a két emberre emlékeztető ügynök, Johan és Johanna teljesítményét; Johan iránt valamivel nagyobb bizalmat mutattak, de a különbség statisztikailag nem bizonyult jelentősnek.
Ennek ellenére a férfi és női résztvevők egyaránt jelentősen kevesebbet fizettek a női megjelenésű MI-ügynöknek, Johannának, mint Johannak, körülbelül 10 százalékkal kevesebbet, jóllehet ugyanazokkal a képességekkel rendelkezett. Johant emellett emberibbnek látták, mint Johannát.
Mindez úgy alakult, hogy a legtöbb résztvevő a kutatókkal folytatott interjúkban azt állította, nem tenne különbséget a férfi és női megjelenésű MI-ügynökök között.
Szerencséjükre Johan és Johanna mindketten többet kaptak munkájukért, mint a többi MI-ügynök; különösen a női résztvevők pontozták és jutalmazták bőkezűbben az emberi megjelenésű asszisztenseket, mint a férfiak.
Aligha meglepő, hogy a résztvevők jóval emberszerűbbnek látták az emberi megjelenésű MI-ügynököket, mint a chatbotot vagy a robotot.
Ráadásul a dolgozók Johanban és Johannában is jobban bíztak, mint a többi MI-ügynökben, és több érdemet tulajdonítottak nekik; a női résztvevők különösen nagy bizalommal voltak irántuk a férfiakhoz képest.
„Az, hogy Johanna mellettem volt, arra késztetett, hogy ismét több érdemet tulajdonítsak neki, mert úgy éreztem, egy ember, egy kolléga ül mellettem, akivel beszélgetek, és aki a saját nézőpontját osztja meg velem” – mondta az egyik résztvevő.
A tanulmány azt is megállapította, hogy az emberek azokat az MI-ügynököket részesítették előnyben, amelyek vagy egyértelműen emberi megjelenésűek, vagy nyilvánvalóan nem emberszerűek, és elutasították azt a robotszerű dizájnt, amely mintha „valahol a kettő között” helyezkedett volna el.
A nemi dinamikán túl a résztvevők úgy vélték, hogy „az MI-asszisztenseknek zökkenőmentesen kell beépülniük minden tudásalapú munkába ahhoz, hogy valóban hasznosak legyenek”.