Vészhíváskor minden perc számít. A légi mentés perceken belül a helyszínen lehet, kiegészítve a földi ellátást. A tervezett, a biztosítói költségeket korlátozó törvény azonban nyomás alá helyezheti ezt a gyors légi segítséget.
Beérkezik egy segélyhívás. Nem sokkal később felszáll egy mentőhelikopter a berlini baleseti kórház, az Unfallkrankenhaus Berlin (ukb) marzahni telephelyéről. A fedélzeten: pilóta, sürgősségi orvos és mentőtiszt – egy összeszokott csapat az olyan bevetésekhez, ahol a rutin, a pontosság és az idő múlása is döntő lehet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Céljuk a brandenburgi Lübben kisváros. Ott egy súlyosan megégett beteg várja őket. Őt a lehető leggyorsabban az ukb speciális égésközpontjába kell szállítani. A személyzet számára ez jól ismert, begyakorolt folyamat.
„Amikor beérkezik egy segélyhívás, minden pillanat számít” – mondja Jan Martin sürgősségi orvos. „Különösen szívinfarktus vagy sztrók esetén percenként pusztul a kezeletlen szövet.” Ezért a műszak elején mindent úgy kell előkészíteni, hogy a személyzet azonnal indulhasson. A riasztástól a felszállásig általában legfeljebb két perc telik el.
Hol különösen fontos a légi mentés
A légi mentés nem helyettesíti, hanem kiegészíti a földi mentőszolgálatot. Különösen ott válik nélkülözhetetlenné, ahol nagyok a távolságok, a kórházak messze esnek egymástól, vagy speciális kezelések csak néhány helyen érhetők el. Ilyenkor a helikopterrel megtakarított idő döntő lehet – a helyszíni ellátásnál éppúgy, mint az átszállításoknál.
A DRF Luftrettung országszerte 33 helikopterbázist működtet 31 helyszínen, ezek közül hármat Berlinben. A berlini bázis a nap 24 órájában bevethető. Egy helikopter körülbelül 70 kilométert mintegy 17 perc alatt tesz meg. Különösen az agglomeráción kívüli területeken jelenthet ez látványos különbséget.
Klasszikus riasztások és átszállítások
A bázis sajátossága, hogy a berlini baleseti kórházban állomásozó "Christoph Berlin" intenzívbeteg-szállító helikopter kétféle bevetést lát el. Az úgynevezett primer bevetések klasszikus sürgősségi esetek közvetlenül a helyszínen – például közúti balesetek után vagy heveny belgyógyászati vészhelyzeteknél. Itt elsősorban az számít, hogy az orvosi segítség a lehető leggyorsabban érkezzen meg.
Emellett vannak szekunder bevetések, vagyis kórházak közötti áthelyezések. Ilyenkor a beteget egy másik intézménybe viszik, mert ott adott a szükséges speciális kezelés.
Napi 13 órás készenlét a vészhelyzetekre
A nappali műszak korán kezdődik. 6.30-kor a személyzet tagjai ellenőrzik a technikát, a felszerelést és a bevethetőséget. Ide tartozik az orvosi eszközök átvizsgálása, a helikopter ellenőrzése és az aktuális időjárási helyzet felmérése. A közös eligazítás a reggeli mellett zajlik.
Sebastian Nothbaum pilóta úgy írja le, mennyi mindent kell már indulás előtt mérlegelni: időjárás, légtérzárak, gyakorlórepülések, előírt útvonalak. A légi mentés tehát nemcsak gyors repülést jelent, hanem időnyomás alatti pontos tervezést is.
A személyzetek 13 órás műszakokban dolgoznak. Ez hosszú órákon át tartó koncentrációt igényel – akkor is, ha a következő riasztásra sokat kell várni. Amint megszólal a riasztás, mindennek gyorsan és olajozottan kell működnie. Ehhez jönnek még az éjszakai repülések, a változó időjárási körülmények és a lelki megterhelés. A fedélzeten mindezt tömören így foglalják össze: „Ezt akarni kell.”
Magasan specializált segítség a fedélzeten
A fedélzeten korszerű orvostechnikai eszközök állnak rendelkezésre. Berlin-Marzahnban 2024 novembere óta vér- és plazmakészítmények is a felszerelés részét képezik. Súlyos sérülések vagy jelentős vérveszteség esetén így már a kórház elérése előtt meg lehet kezdeni az életmentő beavatkozásokat.
Személyi oldalról is erősen specializált a légi mentés. A helikopteres szolgálathoz a sürgősségi orvosoknak külön képesítésre van szükségük. Sokan párhuzamosan aneszteziológián vagy intenzív terápián dolgoznak, hogy szoros kapcsolatban maradjanak a klinikai gyakorlattal. Az orvosok nem minden esetben közvetlenül a DRF Luftrettung alkalmazottai, gyakran együttműködő kórházakból érkeznek.
Különleges követelmények vonatkoznak a pilótákra és a mentőtisztekre (HEMS-TC) is. Egyaránt érteniük kell az orvosi és a repülési folyamatokhoz, és csapatként kell helytállniuk időnyomás alatt. Különösen a kórházakon kívüli leszállásoknál döntő ez az összehangolt munka.
A helyszínen először az úgynevezett magasból történő felderítés következik: a személyzet felülről méri fel, hol lehet biztonságosan leszállni, és hogyan lehet a legjobban megközelíteni a beteget. Mivel nem mindenhol lehetséges a közvetlen megközelítés, sokszor csak a helyszínen dől el, hogyan folytatódjon a szállítás.
A légi mentés korlátai
Alacsony felhőalap, zivatar, vihar vagy talajközeli köd esetén a repülés nem, vagy csak korlátozottan lehetséges. Ezért minden felszállás előtt megvizsgálják, hogy a bevetés biztonságosan végrehajtható-e. Ehhez a Német Meteorológiai Szolgálat adatai is hozzátartoznak.
A helyszínen sem mindig egyszerű minden. Nem minden terület alkalmas leszállóhelynek, előfordul, hogy a személyzetnek a leszállás után még gyalog is meg kell tennie egy darabot a betegig. A közterületeken emellett a jelenlévők együttműködésére is szükség van. Ha nem tartják be a biztonsági távolságot, vagy nem értik meg az utasításokat, az megnehezítheti a leszállást.
Mi áll minden egyes bevetés mögött
Ahhoz, hogy a légi mentés bármikor rendelkezésre álljon, összetett infrastruktúrára van szükség. A helikoptereket, a technikát, a karbantartást, az üzemanyagot és a magasan képzett személyzetet folyamatosan készenlétben kell tartani. A DRF Luftrettung adatai szerint egy helikopter a felszereléssel együtt több millió euróba kerül, és repülési óránként körülbelül 280 liter kerozint fogyaszt.
Ráadásul nemcsak a sikeres szállítások jelentenek költséget. A téves riasztások vagy a félbeszakadt bevetések is terhelik a rendszert. Minden felszállás közelebb viszi a helikoptert a következő nagy karbantartáshoz. Így nem egyetlen repülés finanszírozásáról van szó, hanem egy folyamatos készenléti rendszer fenntartásáról.
A DRF ügyvezető igazgatója, dr. Krystian Pracz így fogalmaz: „Mi repülési percek alapján számolunk el, ez a megállapodás az egészségbiztosítókkal. Ez minden szolgáltatást magában foglal.” Szerinte a költségekről szóló vita gyakran túlságosan leegyszerűsítő. A gyors mentés ugyanis segíthet a későbbi kezelési költségek csökkentésében is – például ha a betegek korábban kapnak ellátást, és ezzel a gyógyulási folyamat is lerövidül.
Miért riasztja az ágazatot a a betegbiztosítási költségeket korlátozó törvény
A tervezett GKV-Beitragssatzstabilisierungsgesetz (forrás: német) révén a szövetségi kormány a törvényes egészségbiztosítás pénzügyeit akarja stabilizálni, és a további járulékemeléseket korlátozni. A tervek szerint az egészségügyi ellátás számos területén felső határt szabnának a díjemeléseknek. Ennek alapja az úgynevezett alapbérnövekedési ráta lenne, amely a törvényes egészségbiztosítás valamennyi tagjának járulékköteles jövedelme éves, átlagos százalékos változását fejezi ki. Alternatívaként a tényleges költségnövekedés is lehetne az irányadó, attól függően, melyik érték alacsonyabb.
A légi mentés számára ez a szolgáltatók szerint azért problémás, mert finanszírozásuk nem tud lépést tartani ezekkel a költségekkel. Az ADAC, a DRF és a Johanniter nonprofit légi mentőszervezetek ezért finanszírozási résre figyelmeztetnek (forrás: német). Úgy látják, hogy ezzel éppen egy olyan terület kerülne nyomás alá, amely az egyre inkább specializálódó egészségügyi rendszerben inkább fontosabbá válik.
Következmények a vidéki ellátásra nézve
Különösen a vidéki térségek számára bír súllyal ez a vita. Ahol a kórházak messzebb fekszenek egymástól, nincsenek a közelben szakosított intézmények, és a földi szállítás hosszabb ideig tart, ott a légi mentés döntő szerepet játszhat – a sürgősségi eseteknél éppúgy, mint az áthelyezéseknél.
Mathias Buchholz, mentőtiszt és Helicopter Emergency Medical Service Technical Crew Member (HEMS-TC) így foglalja össze a mindennapi bevetések tapasztalatát: „Ha ezt földi úton szállították volna, egy sürgősségi orvos három-négy órára kiesett volna a bevetési területről. Így lényegesen gyorsabb.” Hiszen egy hosszú földi szállítás leköti a személyzetet, és rontja az ellátást máshol. A Lübbenben súlyosan megsérült férfi számára végül mindenekelőtt az számít, hogy gyorsan eljusson a speciális égésközpontba.
A berlini-marzahni baleseti kórházban ismét elcsendesedik minden. A beteget átadták, a rotorok leálltak. A személyzet számára a bevetés lezárult, a szolgálat azonban még korántsem ért véget. Még több órán át maradnak készenlétben.
Hogy ez a rendszer a jövőben is ilyen megbízhatóan működik-e, immár politikai döntésektől is függ. A Bundestag július 10-én szavaz a takarékossági csomagról. A páciensek számára végső soron aligha az lesz a döntő, mennyibe kerül egy repülési perc – hanem az, hogy időben felszáll-e miatta a helikopter.