Az amerikai légierő 86,1 millió dolláros megrendelést adott a távoli vizuális értékelő rakétasiló-megfigyelő rendszerének karbantartására.
A Northrop Grummannak kiadott megrendelés négy bázist érint, és várhatóan 2031 szeptemberéig tart. A szakértők szerint a költség kifejezetten alacsony.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A földi kamera- és érzékelőhálózat a Minuteman III interkontinentális ballisztikus rakétasilókat figyeli. A szerződéses tevékenység a Utah állambeli Hill légibázison található légierő nukleáris fegyverközpontja.
Az amerikai szárazföldi nukleáris erő biztonsága különleges problémát jelent, mert nem egyetlen, szigorúan őrzött katonai bázist kell védeni. A Minuteman III interkontinentális rakéták százai hatalmas, több államra kiterjedő területen, egymástól nagy távolságra lévő föld alatti silókban állnak készenlétben. A három nagy rakétakörzet központja a wyomingi F. E. Warren, a montanai Malmstrom és az észak-dakotai Minot légibázis; a silók azonban Wyoming, Montana, Észak-Dakota, Nebraska és Colorado területén szóródnak szét.
A védelem ezért több, egymást kiegészítő rétegből áll. A silók környezetében behatolásérzékelők, kamerák és más megfigyelőeszközök működnek, amelyek jelzéseit távoli központokban értékelik. A most korszerűsített Remote Visual Assessment rendszer éppen ezt szolgálja: riasztás esetén az őrségnek nem kell vakon a helyszínre indulnia, hanem a kameraképek alapján gyorsan megállapíthatja, hogy műszaki hibáról, állatról, jogosulatlan belépésről vagy valódi támadási kísérletről van-e szó. A silókat emellett megerősített szerkezetek, fizikai akadályok és olyan biztonsági ajtók védik, amelyeknek az a feladatuk, hogy feltartsák vagy megakadályozzák a behatolást.
Ha a rendszer valós veszélyt jelez, felfegyverzett biztonsági egységeket indítanak a helyszínre. A hatalmas távolságok miatt a földi járőrök mellett helikopterekre is szükség van: az évtizedeken át használt UH–1N Huey gépeket fokozatosan az új, gyorsabb és nagyobb hatótávolságú MH–139A Grey Wolfok váltják fel. Ezek az őrség gyors átcsoportosítása mellett a rakétákhoz kapcsolódó karbantartó és szállító konvojokat is kísérik.
A Malmstromhoz tartozó rakétamező például csaknem 36 ezer négyzetkilométeres, vagyis megközelítőleg Hollandia méretű területet fed le
Az új helikopterek 2026 januárjában teljesítették első éles Minuteman-konvojkísérő feladatukat.
A külső őrzés ugyanakkor csak az egyik része a rendszernek. A nukleáris fegyverekhez és az indítási eljáráshoz való hozzáférést szigorú személyi ellenőrzés, elkülönített jogosultságok, hitelesítési kódok és a „két ember szabálya” korlátozza: egyetlen katona vagy technikus sem hajthat végre önállóan kritikus műveletet. A rakéták indításához hitelesített parancs és egymástól függetlenül végrehajtott műveletek sora szükséges. Más szóval egy silóba történő behatolás önmagában még nem adna lehetőséget a rakéta elindítására vagy a nukleáris robbanófej működtetésére.
A rendszer egyik legnagyobb kihívása ma már nem pusztán a kerítés átvágása vagy egy fegyveres támadás. A drónok, a kiberbehatolás, az elektronikus zavarás és az érzékelők megtévesztése egyaránt bekerült a fenyegetések közé. Emiatt az új kamerák és szenzorok nem egyszerűen őrszemeket helyettesítenek, hanem egy nagyobb, hálózatba kapcsolt biztonsági rendszer részei.
Ennek egyszerre kell gyorsan felismernie a veszélyt, kiszűrnie a téves riasztásokat, és akkor is működőképesnek maradnia, ha a kommunikációs hálózat egy része kiesik vagy támadás alá kerül.