Miközben az újabb esőzések Ázsia több térségében még nagyobb pusztítással fenyegetnek, egyre többen szólítanak fel az erdőirtás megfékezésére.
Az egymást átfedő trópusi viharok és „felerősödött” monszunrendszerek hatalmas pusztítást okoztak egész Ázsiában, a mentőcsapatok pedig még mindig versenyt futnak az idővel, hogy elérjék az elszigetelt túlélőket.
A múlt héten napokon át tartó, rekordokat döntő esőzések és vihardagályok okoztak katasztrofális árvizeket és földcsuszamlásokat Srí Lankán, Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában és Vietnámban. Több ezer otthon elpusztult, az utak pedig gyors sodrású sárral teli folyókká változtak, az emberek pedig háztetőkhöz vagy fákhoz kapaszkodva próbáltak életben maradni.
A halálos áldozatok száma már meghaladja az 1 600-at, de a térségben még mindig több száz embert tartanak nyilván eltűntként. Az ENSZ szerint a katasztrófa az elmúlt évek egyik leghalálosabb időjárási mintázata Dél- és Délkelet-Ázsiában.
Miközben három trópusi időjárási rendszer, köztük a Ditwah és a Senyar ciklon ütközését valószínűleg az éghajlatváltozás okozta, a környezetvédők arra figyelmeztetnek, hogy a „féktelen” erdőirtás tetézte a tragédiát.
Tényleg az erdőirtás tehető felelőssé a halálos árvizekért?
A következő napokban további csapadék várható Indonézia területén, az egyik legsúlyosabban érintett régióban; ez várhatóan Észak-Szumátrát, Nyugat-Szumátrát és Acehot érinti. Itt a lakosok még mindig az árvizek hatásaival küzdenek, súlyos élelmiszerhiány és a tiszta ivóvízhez való hozzáférés hiánya nehezíti az életüket.
Az indonéz WALHI, az ország legnagyobb és legrégebbi környezetvédelmi érdekvédelmi szervezete szerint a katasztrófát a fontos ökoszisztémákban bekövetkezett változások miatti „egyre nagyobb ökológiai sérülékenység” okozta, amelyet súlyosbított az éghajlati válság.
„Ez a katasztrófa nem pusztán természeti jelenség, hanem a hanyag és megengedő állami politikák által előidézett ökológiai katasztrófa”, állítja Ahmad Soilhin, a WALHI Aceh munkatársa.
„Ezek az ismétlődő árvizek az erdőirtások, a pálmaolaj ágazat terjeszkedése és a féktelenül folyt illegális aranybányászat összeadódó hatásának következményei.”
Erdőirtás Indonéziában
2016 és 2025 között megdöbbentő módon 1,4 millió hektárnyi területet irtottak ki Acehben, Észak-Szumátrán és Nyugat-Szumátrán több mint 600 vállalat tevékenysége miatt.
Az erdőket számos okból vágták ki, többek között bányászati engedélyek, pálmaolaj-ültetvények, valamint geotermikus, víz- és kisvízierőművek engedélyei miatt.
Acehben 954 vízgyűjtő terület található (olyan terület vagy vízválasztó, amely elválasztja a különböző folyókba, medencékbe vagy tengerekbe tartó vizeket). A WALHI szerint ezek 60 százaléka erdős területeken fekszik, és 20 közülük kritikus.
Ugyanakkor a többségükben jelentős erdőirtás történt. A Krueng Trumon vízgyűjtő több mint 50 000 hektárt fed le, de az utóbbi években csaknem a fele (43 százaléka) elveszítette erdőborítottságát. Mára kevesebb mint 31 000 hektár maradt.
Hogyan védhetik az erdők az országokat az árvizektől?
Az erdők létfontosságúak a árvízvédelemben, hiszen óriási szivacsként lassítják a víz áramlását, és csökkentik a lefolyó víz mennyiségét.
A fák bármely más növénytípusnál több vizet párologtatnak el, ezért az áradások elleni egyik legjobb természetes védelemnek számítanak. A Brit Columbia Egyetem kutatói szerint az erdők tarvágása (amikor minden fát kivágnak) nemcsak növeli az árvíz kockázatát, hanem drasztikusan fel is erősítheti azt.
Egy, az év elején publikált tanulmány szerint bizonyos vízgyűjtőkben a tarvágást követően az áradások akár 18-szor gyakoribbá váltak, és több mint kétszer olyan súlyosak lettek. Ezek a hatások több mint négy évtizedig is fennmaradhatnak.
Indonéziát felszólítják, hogy „tegye rendbe az erdőgazdálkodást”
Ázsia halálos árvizei nyomán egyre többen sürgetik az indonéz kormányt, hogy határozottan lépjen fel az erdőirtás ellen.
A 31 éves tanár, Rangga Adiputra, akinek nyugat-szumátrai otthonát elsodorta az ár, Padang városának peremén élt. A faluját övező dombokat illegális fakitermelés sebezte fel.
„Azt akarjuk, hogy a kormány kivizsgálja és rendbe tegye a erdőgazdálkodást”, mondta Adiputra az AP-nek. „Nem akarjuk, hogy ez a költséges katasztrófa megismétlődjön.”
Környezetvédők szerint az, hogy a folyók fatuskókat sodornak magukkal, „megerősíti a gyanút”, hogy az erdők kizsákmányolása továbbra is folyik.
„Ezekből a tényekből világosan látszik, hogy a jelenlegi ökológiai katasztrófát állami tisztségviselők és vállalatok okozzák”, mondja Uli Arta Siagian, a WALHI országos erdő- és ültetvényprogramjának képviselője.
„Ezért az állami tisztségviselők felelőssége felülvizsgálni minden vállalati engedélyt Indonéziában, különösen azokat, amelyek fontos és kritikus ökoszisztémákban működnek. Ha engedélyeket vissza kell vonni, azt meg kell tenni.”
A kormányra most nyomás nehezedik, hogy felelősségre vonja az erdőirtásokért felelősöket; a környezetvédők szerint nem az adófizetőknek kellene állniuk a vízgyűjtőkben lévő erdők helyreállításának költségeit.
„Hatalmas hasznot húztak a természet kizsákmányolásából, itt az ideje, hogy a helyreállításért is felelősséget vállaljanak”, teszi hozzá Siagian. A hatóságok elutasították az illegális fakitermelésről szóló állításokat.