Ilyen iparági pletykák és politikai nyilatkozatok már korábban is keringtek, de most már áprilisi végleges döntést emlegetnek. A következmények beláthatatlanok lennének az egész orosz tájékoztatási rendszerre nézve, de súlyosan érintenék a hiteles globális hírszolgáltatást is.
A Kreml egyre kevésbé tűri el, hogy rajta kívül más is rendelkezzen hírközlési és üzenetküldési kapacitásokkal. A „szuverén” (belső) internet igénye most kiterjedhet Oroszország legnagyobb privát online szolgáltatójára, annak ellenére is, hogy felhasználói között hatalmas tömegben vannak jelen Putyin politikájának hívei is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A The Moscov Times jelentése szerint erre a brutális lépésre áprilisban sor is kerülhet, és legfeljebb a frontvonalon lévőket kíméli meg. Az ISW agytröszt szerint a tiltásra azért is sor kerülhet, mert Moszkva szerint a felület sérülékeny és veszélyezteti a katonai műveletek biztonságát, mivel segíti az ukrán hírszerzést.
A szolgáltatást 2013-ban hozta létre Pavel Durov, a VKontakte alapítója, miután konfliktusba került az orosz hatóságokkal és elhagyta az országot. A Telegram identitása kezdettől az állami kontroll elutasítására és az erős titkosításra épült, ami különösen vonzóvá tette világszerte az autoriter környezetekben.
Egy teljes oroszországi Telegram-tiltás - ha megvalósulna - nem egyszerűen egy újabb platform blokkolását jelentené, hanem az orosz információs tér szerkezetének radikális átalakítását. A Telegram az elmúlt évtizedben ugyanis nem csupán üzenetküldő alkalmazássá, hanem kvázi nyilvános médiaplatformmá, politikai kommunikációs infrastruktúrává és a háborús információáramlás egyik kulcscsatornájává vált. Eltűnése. akár technikailag részlegesen vagy ideiglenesen, egyszerre érintené az államot, a társadalmat és a hadsereget.
Az alkalmazás gyorsan nőtt globális platformmá, Oroszországban pedig sajátos hibrid szerepet vett fel, mivel egyszerre lett az ellenzéki szerveződés, a független média, az üzleti kommunikáció és paradox módon az állami propaganda egyik fő csatornája is. A Kreml-párti katonai bloggerek például rendszeresen osztottak meg híreket és üzeneteket a Telegram felületein, miként az Állami Duma több politikusa is.
Katasztrófák, balesetek, természeti csapások esetén a helyi vezetők és kormányzók automatikusan a Telegramot használták a közérdekű információk továbbítására.
Többszöri nekifutás
A Kreml egyszer már megpróbálta blokkolni a Telegramot 2018-ban, miután a cég megtagadta a titkosítási kulcsok átadását a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB). A tiltás technikailag kudarcba fulladt, mert az alkalmazás felhőalapú infrastruktúrája és a proxyk használata miatt a szolgáltatás működőképes maradt, miközben az orosz internet más részei súlyos zavart szenvedtek, sőt nem egy bele is pusztult a cenzori hatósággal vívott kilátástalan küzdelembe.
Ennek példája, hogy pénteken a bűnüldöző szervek őrizetbe vették Alekszej Kosztylevet, a Readovka propagandamédia alapítóját és korábbi főszerkesztőjét. akit csalással vádolnak, és akár 10 év börtönbüntetéssel is sújthatják. A Readovka több mint kétmillió előfizetőt verbuvált a Telegramon, így áttételesen ő is célpontja lett az állami hajszának.
2020-ban a hatóságok feladták a Telegram elleni blokádot, ami azt a benyomást keltette, hogy a Telegram „túl nagy ahhoz, hogy betiltsák”. Ehelyett átváltottak a vállalkozás főszereplőjére, Pavel Durovra, akit most távollétében kémkedéssel és terrorista tevékenységgel gyanúsítottak meg, ami előszobája lehet a teljes tiltásnak. Durov jelenleg valószínűleg Franciaországban bujkál.
Azóta azonban a platform jelentősége tovább nőtt, különösen a 2022-ben indított ukrajnai háború óta. Telegram-csatornák ezrei váltak a frontvonalról érkező információk elsődleges forrásává: katonák, haditudósítók, milbloggerek és propagandisták egyaránt használják. A rendszer decentralizált jellege miatt a hivatalos és nem hivatalos narratívák egymás mellett léteznek, ami ritka jelenség egy erősen kontrollált médiakörnyezetben. Ha ez a csatorna megszűnne, az a hadsereg belső információáramlását, a közvélemény háborúval kapcsolatos percepcióját és a propaganda működését is megzavarhatná.
Egy teljes tiltás a civil társadalmat is mélyen érintené
Oroszországban a Telegram sokak számára nem csupán chat-alkalmazás, hanem hírforrás, munkaeszköz és közösségi tér. Egy ilyen infrastruktúra hirtelen eltűnése rövid távon információs vákuumot és technikai káoszt okozhatna, különösen, ha a felhasználók alternatív platformokra kényszerülnének, amelyek nem rendelkeznek hasonló funkcionalitással.
Politikai szempontból a lépés a „szuverén internet” koncepciójának felgyorsítását jelezhetné, vagyis azt a törekvést, hogy Oroszország digitális tere minél inkább elszigetelődjön a globális hálózattól, és állami ellenőrzés alá kerüljön. Ha a Telegramot valóban egy állami fejlesztésű alkalmazással kívánnák helyettesíteni, az a kínai modellhez hasonló, centralizált kommunikációs ökoszisztéma felé mutatna.
Ugyanakkor az átállás nem lenne zökkenőmentes, mert a tudatosabb felhasználók jókora része valószínűleg VPN-ekkel és proxykkal próbálná megkerülni a tiltást, ami folyamatos technológiai „macska-egér játékhoz” vezetne a hatóságokkal.
Egy ilyen döntés azért is furcsa lenne, mert a Telegram a Kreml számára is hasznos eszköz. Orosz állami és félhivatalos szereplők a platformot széles körben használják külföldi befolyásolási műveletekhez, propaganda terjesztéséhez és információs hadviseléshez, így például Dmitrij Medvegyev volt elnök és miniszterelnök, aki sűrű használója a felületnek.
Egy teljes blokád nemcsak a belső kontrollt erősítené, de csökkenthetné Oroszország globális kommunikációs képességeit is, hacsak nem hagy meg valamilyen kivételes hozzáférést kiváltságos felhasználói körök számára. De ebben az esetben is kérdés maradna, hogy üzeneteik hogyan jutnak el a lakossághoz.
A katonai dimenzió különösen ellentmondásos. Ha a tiltás a fronton is érvényes lenne, az logisztikai és koordinációs problémákat okozhatna, mivel számos egység a Telegramot használja gyors kommunikációra és drónműveletek támogatására. Ha viszont kivételt tennének a harcoló erőkkel, az technikailag nehezen kivitelezhető és biztonsági kockázatokat hordozna. Mindkét eset arra utal, hogy egy ilyen döntés a saját hadigépezet működését is érinthetné.
Összességében egy Telegram-tiltás inkább rendszerszintű politikai lépésnek, semmint pusztán technikai intézkedésnek tekinthető. Az orosz állam ezzel gyakorlatilag az utolsó nagy, nem teljesen kontrollált digitális nyilvános teret számolná fel, de a platform mérete, beágyazottsága és a felhasználók alkalmazkodóképessége miatt korántsem biztos, hogy a tiltás elérné a kívánt hatást. Könnyen lehet, hogy csak új, nehezebben ellenőrizhető kommunikációs formákat hozna létre.
Ha a lépés valóban bekövetkezne, az nemcsak Oroszország belső információs rendszerét alakítaná át, hanem precedenst is teremthetne más autoriter államok számára, jelezve, hogy globális és titkosított platformokat is ki lehet szorítani egy nagy ország digitális teréből, ha a politikai akarat, merészség és a technikai eszköztár elég erős hozzá.