2004 és 2011 között mintegy 62 000 afrikai pingvin pusztult el a súlyos táplálékhiány következtében.
A Dél-Afrika partjainál élő pingvinek valószínűleg az összeomló táplálékforrások miatt tömegesen éhen haltak.
A Dél-afrikai Erdészeti, Halászati és Környezetvédelmi Minisztérium és az Exeteri Egyetem új tanulmánya szerint 2004 és 2011 között mintegy 62 000 afrikai pingvin pusztult el a súlyos táplálékhiány következtében.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a faj két legfontosabb költőkolóniájában (Dassen-sziget és Robben-sziget) csökkentek az állományok, és úgy vélik, hogy a 2004-ben költő madarak mintegy 95 százaléka elpusztult 2011-ig bezárólag.
Miért pusztulnak ilyen nagy számban az afrikai pingvinek?
Az afrikai pingvinek minden évben vedlenek, elhullajtják elhasználódott tollazatukat, és friss tollakat növesztenek, hogy megőrizzék a tollazatuk hőszigetelő és vízlepergető képességét.
A vedlés idején a madaraknak a szárazföldön kell maradniuk, ezért nem tudnak vadászni. A folyamat nagyjából 21 napig tart, így a pingvineknek tartalékokat kell felhalmozniuk, mielőtt elkezdődik a vedlés.
„Úgy fejlődtek, hogy gyorsan felépítsék a tartalékaikat, majd a vedlés alatt böjtölnek, miközben a szervezet ezeket a tartalékokat és az izmaikban lévő fehérjét felhasználja, hogy átsegítse őket a vedlésen” - magyarázza Dr. Richard Sherley, az Exeteri Egyetem munkatársa.
„Utána gyorsan vissza kell tudniuk nyerni a kondíciójukat. Ha a vedlés előtt vagy közvetlenül utána túl nehéz élelmet találni, nem lesz elegendő tartalékuk, hogy túléljék a böjtöt.”
A kutatók szerint ez pontosan az a veszély, amellyel a pingvinek az elmúlt két évtizedben szembesültek, mivel a fokozódó táplálékhiány továbbra is fenyegeti a kritikusan veszélyeztetett fajt.
Hogyan zavarja meg a klímaváltozás a szardínia ívását?
Az afrikai pingvinek túlélése nagyrészt a szardíniától függ. 2004 óta, három évet leszámítva, a Dél-Afrika nyugati partjai mentén élő szardíniafaj, a Sardinops sagax biomasszája a maximálisan elérhető mennyiség 25 százalékára csökkent.
A tanulmány szerint Afrika nyugati partvidékének hőmérséklet- és sótartalom-változásai miatt a halak ívása kevésbé volt sikeres az utóbbi időszakban.
Az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt keletkező többlethő nagy része az óceánokba áramlik, amelyek így a bolygó legnagyobb szénelnyelői. A hőmérséklet emelkedése azonban veszélyezteti ezt a funkciót, és fennáll annak a kockázata, hogy nagy területek elnyelőből kibocsátóvá alakulnak.
Szakértők szerint az ember okozta klímaváltozás következtében a tengerfelszín hőmérsékletének emelkedése az 1980-as években mért évtizedenkénti 0,06 ℃-ról mára 0,27 ℃-ra ugrott.
A hőmérséklet és a sótartalom változásai volt, hogy sikeresebbé tették a szardínia ívását a déli partoknál, de a halászat ezt akkor is ellensúlyozta.
„A szardínia kiaknázási rátája 2006-ban rövid időre elérte a 80 százalékot, és mivel ekkor a környezeti változások miatt csökkenőben volt az állománya, ez feltehetően tovább növelte a pingvinek halálozását” - tette hozzá Dr. Sherley.
Segíthet a túlhalászat visszaszorítása a pingvinek állományának helyreállításában?
A kutatók szerint a dél-afrikai pingvinállományok megsegítése „nehéz”, mivel a szardínia ívásának szükséges javulása a környezeti feltételektől függ. Ugyanakkor a túlhalászat visszaszorítása fontos első lépés lehet.
Dr Sherley szerint segíthet a pingvinek állományának helyreállásában, ha a halászatot úgy szabályozzák, hogy ne lehessen szardíniát fogni akkor, amikor annak biomasszája a maximális érték 25 százaléka alatt van. Így több kifejlett egyed élheti túl az ívási időszakot.
A természetvédelmi erőfeszítések is kínálnak megoldást, és ezek közül már többet be is vezettek. Ide tartozik a mesterséges fészkek használata, a ragadozók kontrollálása, valamint a felnőtt és a fióka pingvinek kézi felnevelése.
A kereskedelmi léptékű halászatot, amely nagy hálókkal nagy halrajokat fog be a nyílt tengeren, nemrég betiltották Dél-Afrika hat legnagyobb költőkolóniája környékén.
A tanulmány befejezése után a kutatók közölték, hogy továbbra is figyelik az afrikai pingvinek költési hatékonyságát és táplálékszerző viselkedését, a fiókák állapotát és az állomány alakulását.