A halászati kvótákról a mai napig heves vita folyik, de abban mindenki egyetért, hogy a tengeri erőforrásokkal bölcsen kell gazdálkodni. Kutatóhajókkal járják a tengert, hogy adatokat gyűjtsenek a tengerek és a halászat jövőjéért. Az Ocean stábja ezúttal egy ilyen felmérésbe csatlakozott be.
A halászati kvótákról a mai napig heves vita folyik, de abban mindenki egyetért, hogy a tengeri erőforrásokkal bölcsen kell gazdálkodni. Kutatóhajókkal járják a tengert, hogy adatokat gyűjtsenek a tengerek és a halászat jövőjéért. Az Ocean stábja ezúttal egy ilyen felmérésbe csatlakozott be.
A Celtic Explorer kutatóhajó minden évben hat héten át járja Írország atlanti-óceáni vizeit, és a hajózási térkép 170 pontjáról vesz mintát. David Stokes vezetésével a Marine Institute tudományos csapata olyan kérdéssel foglalkozik, amelyre csak a halászati felmérések adhatnak választ: hány fiatal hal ívott itt az elmúlt évben? Vajon az új generációs halak száma elegendő-e ahhoz, hogy pótolja a halászhajók által kihalászott állományt? Vagyis, hogy fenntartható-e az itteni kereskedelmi halászat?
"Az évnek ebben a szakában alapvetően azért halászunk, hogy felmérjük a különböző halállományok és a tengerfenéken élő fajok számát - ezek azok a fajok, amelyek a tengerfenéken élnek és táplálkoznak. Tehát megpróbáljuk megbecsülni, hogy az állományok növekednek-e vagy csökkennek, és különösen a halászterületeken élő fiatal halakra összpontosítunk" - mondta David Stokes.
Halszámlálás a tengerfenéken
Minden egyes mintavételi állomáson egy speciális vonóhálót vetnek ki, amelyet kifejezetten a kis halak fogására terveztek. Ez eltér a kereskedelmi halászhajók gyakorlatától – azok nagy szembőségű hálókat használnak, és csak az ivarérett halakra vadásznak. A tudósok a fiatal halak állapotából tudják megmondani, milyen fogás várható holnap.
"Kivetünk egy vonóhálót a tengerfenékre és 30 percen át vontatjuk. Utána visszahúzzuk, és beöntjük a tartályba. És aztán a halak az úgynevezett halszobába kerülnek, ahol fajonként válogatják szét őket" - mesélte a felmérés vezető tudósa.
A fedélzeti laboratórium olyan, mint egy forgalmas gyárcsarnok a tenger közepén: a kutatók a mozgó futószalagról gyorsan szétválogatják a halakat külön dobozokba. Különösen az olyan kereskedelmi állományok érdeklik őket, mint a foltos tőkehal, vagy a vékonybajszú tőkehal.
Ezután minden egyes halat megmérnek az elektronikus mérőtáblán. Az adatokat pedig egy számítógépes adatbázisban rögzítik - ez megkönnyíti a hibák kiszűrését. "A kereskedelmi állományok esetében a hossz, a nem, az ivarérettség és a hallószervük alapján határozzuk meg a halak korát. Ez olyasmi, mint amikor egy fa korát az évgyűrűk alapján állapítjuk meg" - magyarázta Sinead O’Brien, az intézet laboratóriumi elemzője.
A fülcsontok vizsgálatával a tudósok pontosan meg tudják határozni a fiatal halak arányát a populációban. De az olyan állatok is, mint a garnélák, rákok és gerinctelenek, szintén segítenek nyomon követni a tengeri ökoszisztéma általános egészségi állapotát.
Az adatok naplózása komoly kihívás
Mindent naplóznak, ami a vonóhálóba került - még a műanyag szemetet is. A halászati felméréseken több, a tengerkutatók által használt adatot is feljegyeznek - például a víz hőmérsékletét és sótartalmát különböző mélységekben, vagy épp a tengerfenék hidroakusztikus profilját.
Az EU adatgyűjtési keretrendszerének (DCF) részeként ez a felmérés egyike az európai kontinens északi és nyugati partjai mentén végzett számos összehangolt felmérésnek.
"Ezeket a felméréseket minden évben nagyjából ugyanabban az időben: általában október-november körül végzik, és mintegy 10 országot foglalnak magukba. Mind ugyanazokat a szabványos protokollokat, eljárásokat és nagyon hasonló mintavételi eszközöket használják, még ha nem is pontosan ugyanazokat. Elég nagy munka, hogy a különböző nyelveken, különböző kapacitással és különböző erőforrásokkal rendelkező, független országokkal próbáljuk folyamatosan egyeztetni. Szóval igen, elég sok koordinációs munkát kell végezni ahhoz, hogy mindez olyan egységes legyen, mint amilyen" - mondta David Stokes.
Tudósok kontra halászok
A kutatóhajók által végzett felmérések eredményeit egy kormányközi szervezet gyűjti össze és elemzi - székhelyük a dán fővárosban, Koppenhágában van. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács vizsgálja a tudományos és kereskedelmi adatokat, és előrejelzi a tengeri ökoszisztémák jövőbeli változásait - úgynevezett tudományos tanácsokat készít a halászat irányításával megbízott döntéshozók számára.
"Minden ország benyújtja a felmérésekre és a fogásokra vonatkozó adatait a tanácsnak. Ezek aztán az általunk munkacsoportoknak nevezett nemzetközi tudományos csoportokba áramlanak, melyekben összerakják, és elkezdik beépíteni a modelljeinkbe ezeket az információkat" - mondta Mark Dickey-Collas, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács Tanácsadó Bizottságának elnöke.
A tudományos testületek tanácsára az EU és szomszédai korlátozhatják a halászat egy részét, hogy segítsék a populációk helyreállítását, illetve bővíthetik is a kvótákat a gyarapodó fajok számára. Mivel számos érdek ütközik egymással, nem könnyű általános megállapodásra jutni.
"Vannak komoly kihívások. Az egyik az, hogy biztosítsuk a partneri együttműködést a halászati iparral és a környezetvédelmi csoportokkal - annak érdekében, hogy a tanácsainkkal kapcsolatban konszenzusra juthassunk” - tette hozzá Mark Dickey-Collas.
Míg környezetvédők szerint tovább kéne szigorítani egyes halászati kvótákat, addig a halászok attól tartanak, ez veszélyezteti a vállalkozásukat.
Az északnyugat-dániai Thyborøn kikötőjében a halászok szkeptikusan viszonyulnak a tudományos tanácsokhoz: szerintük a fogások jobbak az előrejelzéseknél, de a rendelkezésre álló erőforrásokat nem tudják teljes mértékben kihasználni a szerintük túlságosan elsietett fenntarthatósági tervek miatt.
"A részvények fel-le mennek. Nekünk, halászoknak ezzel együtt kell élnünk. De ami igazán fontos, hogy arra figyeljünk, amit látunk a tengeren – és nagy a változás. Az éghajlat változik, a tőkehalállományok észak felé mozognak - talán itt az ideje, hogy korszerűsítsék a felméréseik módját!" - véli Alfred Fisker Hansen, a Thyborøn Kikötői Halászok Egyesületének elnöke.
A halászok azt mondják, szívesen megosztják saját adataikat a tudósokkal - az új technológiák ezt meg is könnyítik. A Thyborøn halászati árverésen egy átlagos napon 150 tonna halat értékesítenek - teljes egészében online. Ez pedig értékes, a kutatók számára is könnyen hozzáférhető adat. Ráadásul a halászok gyakran hívnak tudósokat a hajóikra, hogy megfigyeléseket végezzenek, amelyek segíthetnek a matematikai modellek finomhangolásában.
A Dán Halászszövetség tudományos főtanácsadója, Michael Andersen szerint jó az együttműködés a tudományos intézmények és a halászati ágazat között, Dániában legalábbis: "Lehet, hogy néha vannak nézeteltérések és kemény szavak – nos, elég gyakran, de az együttműködés jó. Közös a cél, hogy az állomány méretét helyesen állapítsuk meg, hiszen ez mindannyiunk érdeke. És ezt mindenki nagyra értékeli."
Végső soron ez az iparág túlélése a halállományok változásától függ - és ezen a bizonytalan tengeren a halászati tudomány a legjobb iránytű.