Kínai szivacsvárosok: az árvizek megelőzésének forradalmi újragondolása

Az emberi társadalom túlélése és fejlődése a víztől függ. A globális vízigény 1900 és 2010 között közel nyolcszorosára nőtt, ami olyan tényezőknek köszönhető, mint a népességnövekedés, a gazdasági fejlődés és az étrend megváltozása.

Kínában azonban, a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságában ez a létfontosságú erőforrás kezd kifogyni. Az ország 1,4 milliárdos lakosságának szüksége van a vízre a boldoguláshoz, ám az korlátozott, ráadásul egyenlőtlenül oszlik el.

Az urbanizáció és a környezetszennyezés évtizedei után az ország most vízhiánnyal és árvizekkel is szembesül - amit az éghajlatváltozás hatásai csak súlyosbítanak. A szennyezés pedig rontja a vízminőséget, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló víz nagy része használhatatlan. A helyi erőforrásokkal való elégtelen gazdálkodás is szerepet játszik.

Észak-Kínát különösen érinti mindez. Az országnak ez a része egész évben vízhiánytól szenved, míg Dél-Kína - a megfelelő mennyiség ellenére - csak szezonális vízhiányt tapasztal. Az egyik probléma az, hogy a víz 80 százaléka Dél-Kínában összpontosul, ugyanakkor Észak-Kína a nemzeti fejlődés központi területe.

Az árvizek szintén óriási problémát jelentenek. Az éghajlatváltozás hevesebb esőzéseket és viharokat okoz, amelyek Dél-Kína nagy területeit érintik, beleértve a Jangce medencéjét és mellékfolyóit. 2021 júliusában a kínai Henan tartománybeli Csengcsou városa az elmúlt évezredek leghevesebb esőzésével és pusztító áradásokkal küzdött, amelyek legalább 300 ember halálát okozták, és 1,24 millió lakosnak kellett elhagynia otthonát - írja a NY Times.

Mit lehet tehát tenni a vízválság kezelése és az árvizek súlyosbodásának megakadályozása érdekében?

A vízválságot "szivacsvárosok" próbálják megoldani

A "szivacsváros" olyan természetalapú megoldás, amely a tájat használja fel arra, hogy a vizet a forrásánál visszatartsa, lelassítsa az áramlását és a folyamat során tisztítsa azt.

A hangsúly a városi területeken az esővíz visszatartásán van, mégpedig a burkolt padlózat vízszigetelésével, hogy a víz egy része elpárologjon, a többi pedig fokozatosan elvezesse. Az utak és járdák szigetelése mellett több fát ültetnek, valamint intelligens épületeket építenek, hogy alkalmazkodjanak a város szivacsához. Ez azt jelenti, hogy a tetőket fűvel borítják, hogy jobban elnyeljék a vizet, és az épületeket világos színekre festik, hogy több hőt verjenek vissza ahelyett, hogy elnyelnék azt.

A szivacsváros koncepcióját kínai kutatók javasolták még 2013-ban, az ötletgazda Kongjian Yu volt, aki ökológiai várostervező és tájépítész. Emellett a Pekingi Egyetem tájépítész professzora és a pekingi Turenscape tervező és tervezőiroda alapítója.

A nemzetközi integrált városi vízgazdálkodási (IUWM) stratégiákból - többek között az Egyesült Királyságban alkalmazott fenntartható vízelvezető rendszerekből (SuDS) vagy az Egyesült Államokban alkalmazott alacsony hatású fejlesztésekből (LID) - merítve inspirációt, Yu szivacsvárosai a városi áradások és a vízszennyezés megfékezésére és az esővíz újrahasznosítására irányulnak.

Tudományos szempontból a szivacsvárosok fő jellemzői a következők:

• környezeti alkalmazkodóképesség
• szisztematikus és átfogó
• környezetbarát

"Bár a betonból, acélból, csövekből és szivattyúkból álló szürke infrastruktúra szükséges lehet a sürgős egyedi problémák megoldásához, hatalmas mennyiségű betont és energiát fogyaszt, nem rugalmas, és gyakran halmozódik fel benne a katasztrófák nagyobb kockázata. Megszakítja az ember és a természet közötti kapcsolatot" - nyilatkozta Yu az Euronews Greennek.

"A globális éghajlatváltozással és a pusztító ipari technológiákkal szembenézve minden eddiginél jobban át kell gondolnunk, hogyan építjük városainkat, hogyan bánunk a vízzel és a természettel, sőt, még azt is, hogyan határozzuk meg a civilizációt.

"A szivacsvárosokat a földművelés és a vízgazdálkodás ősi bölcsessége ihlette, amelyek egyszerű eszközöket használnak arra, hogy a globális felszínt hatalmas léptékben, fenntartható módon alakítsák át."

Hol találhatók Kína szivacsvárosai?

Az észak-kínai Harbin városában található 34 hektáros "Qunli csapadékvíz-park" a sikeres szivacsvárosok egyik példája. A park összegyűjti, tisztítja és tárolja a csapadékvizet, miközben védi az őshonos természetes élőhelyet, és gyönyörű zöld közterületet biztosít a szabadidős célokra.

"A szivacsváros az innováció filozófiáját követi: egy város megoldhatja a vízproblémákat, ahelyett, hogy létrehozná azokat. Hosszú távon a szivacsvárosok csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást és segítenek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben" - mondta a Guardiannek Qiu Baoxing, a lakásügyi és város-vidékfejlesztési miniszterhelyettes.

A kínai kormány már kiválasztott 16 kísérleti várost, és mindegyiknek 400-600 millió jüant (mintegy 55 millió eurót) különített el innovatív vízgazdálkodási stratégiák megvalósítására. Ezek közé tartozik Wuhan, Csungking és Hsziamen.

Mivel a 2030-as évhez közeledve egyre nagyobb igény mutatkozik a szivacsváros-modell iránt, a kínai városok 70 százaléka igyekszik terveket készíteni a Turenscape tervezőcég szerint.

"Kína ezeket a projekteket kerületi és városi szinten valósítja meg, például városi vizes élőhelyek vagy ökofolyosók formájában" - magyarázta Nanco Dolman, aki a Royal Haskoning DHV hollnad építőmérnöki cég vízügyi ellenálló városok csoportjában dolgozik a Turenscape-nek.

"Megmutatja, hogy az ökológiai tervezés többről szólhat, mint zöld tetőkről és esőkertekről - forradalmi újragondolása lehet egy város szerkezetének" - fogalmazott.