A rejtély, hogy hogyan tudtak a Húsvét-sziget lakói vizet inni egyenesen a tengerből, megoldódott.
HIRDETÉSAmikor az európaiak először érkeztek a Húsvét-szigetre **(spanyol nyelven az Isla de Pascuára)** meglepődve látták, hogy az őslakosok közvetlenül a tengerből isznak. A sziget híres óriás Moai-szobraival együtt a természetnek ez a furcsasága is felkerült a helyi rejtélyek listájára.
Később aztán kiderült, hogy az ivóvízkészlet édesvizű "parti szivárgásokból" származik. Most azonban még ennél is többet fedeztek fel. Drónok segítségével a kutatók rájöttek, hogy a Rapa Nui népe a történelem során hogyan használta ki a vízkészletet a helyi közösségek táplálására. Ez a nyomozás akár a vízzel, az aszállyal és az aszály megelőzésével kapcsolatos jövőbeni tanulmányok útját is kikövezheti.
Édesvizet találni a tengeren a technológia segítségével
Robert DiNapoli, a Binghamton Egyetem környezettudományi és antropológiai professzora szerint a Húsvét-szigeteken az esővíz a porózus alapkőzeteken keresztül közvetlenül egy földalatti víztartó rétegbe (porózus kőzet vagy üledék, ahol a víz koncentrálódik) jutott be. Mindez aztán a partvonal mentén ún. "parti szivárgásként" a felszínre tör, így az édesvíztömegek az óceánba csorognak.
A DiNapoli és kutatótársai által a Binghamtoni Egyetemen végzett tanulmány modern technológiát alkalmazott a part menti szivárgási zónák felkutatására, ami által lehetővé válik az édesvíz megtalálásának szisztematikusabb megközelítése. A kutatók hőkamerákkal felszerelt dróntechnológiát alkalmaztak a part menti szivárgások azonosítására, amelyet hasonló tanulmányok során - például Hawaii-on - már használtak.
Történelmi vízi utak feltárása
Az antropológusok megállapították, hogy a Rapa Nui lakói a part menti szivárgási zónákból származó édesvíz kitermelése mellett víz alatti gátakat építettek az óceánban, hogy az édes- és a tengervizet elkülönítsék egymástól, valamint kutakat építettek, amelyek a víztartó rétegből származó vizet még a tengerbe jutás előtt átirányították.
A szigeten nincsenek folyók vagy patakok, és mindössze három kis krátertóval rendelkezik, amelyek aszály idején kiszáradhatnak. Ez azt jelenti, hogy édesvízből bizony szűkös a sziget tartaléka.
"Nagyon nehéz élethelyzetekkel kellett szembenézniük, és a túlélés érdekében érdekes stratégiákat találtak ki" - mondja Dinapoli. Mindez látványos példája annak, hogy az ott élők hogyan reagáltak a sziget korlátaira - teszi hozzá.
A jövőbeni aszálykutatás útjának előkészítése
Az olyan helyek, mint a Húsvét-sziget, már most is hajlamosak az aszályokra a korlátozott édesvízkészletek miatt. Így a vízhiány által leginkább fenyegetett közösségek közé tartoznak, mivel az éghajlatváltozás csak tovább súlyosbítja ezeket a természeti jelenségeket.
A jelenlegi tanulmány eredményei egy National Geographic-ösztöndíjjal finanszírozott mellékprojekt alapjául szolgálnak majd, amelynek célja annak megértése, hogyan működnek a part menti szivárgók a hosszabb aszályos időszakok alatt.
A Binghamtoni Egyetem kutatói korábbi tanulmányukat annak a többéves aszálynak az idején végezték, amely a Rapa Nui három krátertavából kettő kiszáradásához vezetett.
"A sziget teljes területén azonosítottuk ezeket a part menti szivárgásokat. Ez arra utal, hogy amikor a szigeten aszályos időszakok következnek be, a szivárgók az egyik utolsó vízforrás, amelyet ez érint" - mondta DiNapoli.
Mivel a part menti szivárgások a szárazság ellenére is jelen voltak, a kutatóknak okuk volt feltételezni, hogy a víz hosszabb ideig maradhat a földalatti víztartó rétegekben, mielőtt az óceánba szivárogna.
Az aszály évente 55 millió embert érint - a világ lakosságának négy százalékát sújthatja vízhiány. Az ENSZ kitűzött egy fenntartható fejlődési célt, amelynek értelmében 2030-ra minden ember számára alapvetően elérhetőnek kell lennie a víznek és a higiéniának.