Sokan búcsúznak Sophie Kinsellától, a brit írónőtől, a nagy sikerű „Shopaholic” sorozat szerzőjétől, aki 55 évesen agydaganatban hunyt el.
Elhunyt Sophie Kinsella brit írónő, akinek sziporkázó romantikus komédiája, a „Confessions of a Shopaholic” egy sikersorozatot indított el.
55 éves volt, és agydaganattal diagnosztizálták.
Közleményben, az Instagram-oldalán családja azt írta: „Békésen hunyt el, utolsó napjait pedig igazi szerelmei töltötték meg: a család, a zene, a melegség, a karácsony és az öröm.”
A család szerint „el sem tudjuk képzelni, milyen lesz az élet ragyogása és életszeretete nélkül”.
Kinsella, aki valódi nevén, Madeleine Wickhamként is publikált, 2024 áprilisában közölte, hogy több mint egy évvel korábban glioblasztómát állapítottak meg nála, az agydaganat egy agresszív típusát.
Akkor így fogalmazott: „Azért nem osztottam meg korábban, mert szerettem volna, ha a gyerekeim előbb feldolgozhatják a hírt, és alkalmazkodhatnak az új normálisunkhoz.”
Kinsella 10 Shopaholic-regényt jelentetett meg, 2000-ben a „The Secret Dreamworld of a Shopaholic”-cal kezdve, amely az Egyesült Államokban a „Confessions of a Shopaholic” címet kapta, és számos egyéb regényt is írt. Könyveiből világszerte több mint 45 millió példány fogyott, és tucatnyi nyelvre lefordították őket.
Pénzügytől a fikcióig
Kinsella nem írói pályára készült. Londonban tanár szülők gyermekeként született három lány egyikeként, gyerekként zongorázott és hegedült, sőt zenét is komponált.
Zibby Owens írónak és kiadónak a „Moms Don’t Have Time to Read Books” című podcastban azt mondta, soha nem fordult meg a fejében az írás gondolata. „Nem ez volt a gyerekkori álmom. Nem én voltam az a gyerek, aki azzal járkált, hogy egyszer regényt fogok írni.”
Az Oxfordi Egyetemre zenét tanulni iratkozott be, de egy év után átjelentkezett a politika, filozófia és közgazdaságtan (PPE) szakra.
Az egyetemen ismerte meg Henry Wickham zenészt, akibe beleszeretett. A házaspárnak négy fia és egy lánya született.
Diploma után pénzügyi újságíróként kezdett dolgozni, és az ingázás idejét olvasással töltötte. A vonaton fogalmazódott meg benne, hogy maga is szépirodalmat írjon, az első regényén pedig ebédszüneteiben dolgozott.
Első regénye, a „The Tennis Party” 1995-ben jelent meg, Madeleine Wickham néven. Nem sokkal később otthagyta az újságírást, hogy az írásra koncentráljon. Ezt további hat könyv követte, köztük a „The Gatecrasher” és a „Sleeping Arrangements”.
Shopaholic-siker
Egy egyébként hétköznapi bevásárlás adta az ötletet az első Shopaholic-regény megírásához.
Kinsella 2019-ben a „The Sunday Salon with Alice-Azania Jarvis” című podcastban így emlékezett: „Emlékszem, körbenéztem, és azt gondoltam... Mind vásárolunk... Beszélünk róla. Csináljuk. Örömünket leljük benne. Rossz döntéseket hozunk. Miért nem írt még erről senki?”
Kinsella Becky Bloomwood történetét alkotta meg, egy huszonéves pénzügyi újságíróét, aki a vásárlási szenvedélye miatt eladósodott, és nem tudott (vagy nem akart) leszokni róla. A regényben mulatságos levélváltások szerepelnek behajtókkal és bankokkal, amelyekben Becky kifogásokat keres a késedelmes befizetésekre. Kinsella szerint ezeknek a leveleknek a megírása volt az egyik legszórakoztatóbb feladat.
Van benne egy szerelmi szál is egy jóképű üzletemberrel, akivel Becky egy megbízatás során találkozik. A későbbi kötetekben összeházasodnak, és születik egy vásárlásmániás kislányuk.
A „Confessions of a Shopaholic” humoros hangvétele eltért korábbi könyveitől, ezért úgy döntött, hogy álnéven küldi be a kiadójának. A Sophie a középső neve, a Kinsella pedig az édesanyja leánykori neve volt.
A kiadó rábólintott, és a „Shopaholic” 2000-ben az álnéven jelent meg. A humor és az eladósodás veszélyeire figyelmeztető történet elegyéből született regény azonnal siker lett.
Kinsella szerint Becky a modern átlagnő megtestesítője, akinek viselkedése „olyan, amit te magad nem tennél meg, de talán mégis, ha teljesen szélsőséges helyzetbe kerülnél. Ő pedig állandóan ilyen helyzetekben találja magát.”
Bloomwood további kalandjai olyan kötetekben folytatódtak, mint a „Shopaholic Takes Manhattan”, a „Shopaholic Ties the Knot” és a „Shopaholic & Sister”.
A „Bridget Jones” szerzőjével, Helen Fieldinggel és másokkal együtt Kinsella műveit a média gyakran „chick litként” címkézte. 2004-ben az AP-nek azt mondta, nem bánja ezt a megjelölést, amelyet úgy értelmez, hogy a könyv „szórakoztató, könnyed, és akár még happy enddel is végződhet”.
„Attól, hogy az embert érdeklik a könnyed témák, még lehet okos, lehetnek nagyszerű ötletei és így tovább.”
Az első két „Shopaholic”-könyvből készült a 2009-es „Confessions of a Shopaholic” című film, Isla Fisher és Hugh Dancy főszereplésével.
Kinsella olyan könyveket is írt, mint a „The Undomestic Goddess”, a „Remember Me?” és a „Twenties Girl”. Ifjúsági regénye, a „Finding Audrey” 2015-ben jelent meg, majd jött a „My Mummy Fairy and Me” című gyermekkönyv-sorozat.
A „Can You Keep a Secret?” című regényéből 2019-ben készült film Alexandra Daddario és Tyler Hoechlin főszereplésével. Utolsó regénye a „The Burnout” volt, 2023-ban jelent meg.
Betegség és remény
2022 novemberében, miután olyan tüneteket tapasztalt, mint a memóriazavar, a fejfájás és az egyensúlyproblémák, Kinsellánál glioblasztómát diagnosztizáltak, amelyre nincs gyógymód. A hírt 2024 áprilisáig magánügyként kezelte. Néhány hónappal később a Robin Roberts televíziós személyiséggel készült interjúban azt mondta, a jelenben való életre összpontosít.
„Már tovább kitartottam, mint az átlag. Így vészeljük át. Reménykedünk.”
A diagnózis után megírta a „What Does It Feel Like” című kisregényt egy ötgyermekes, agydaganatos nőről.
Kinsella Robertsnek elmondta, úgy gondolta, sokakat érdekelhet, milyen ezen keresztülmenni. „Remélem, mindenekelőtt optimizmussal és szeretettel van tele.”
Araminta Whitley és Marina de Pass, Kinsella ügynökei a The Soho Agencynél, azt mondták, az írónőnek „ritka adottsága volt érzelmileg hiteles főhősöket és olyan történeteket teremteni, amelyek mindenhol a világon megszólították és szórakoztatták az olvasókat, bármi legyen is a kihívás, amellyel szembenéztek”.
Bill Scott-Kerr, a Transworldnál dolgozó kiadója szerint Kinsella „egyedülálló hangot, kiapadhatatlan lendületet, jó szándékot és olyan életművet hagy maga után, amely továbbra is arra inspirál minket, hogy többre törekedjünk és jobbak legyünk, akárcsak számos szereplője”.