Az Oscar- és Golden Globe-díjas spanyol rendező munkamódszereiről vall.
HIRDETÉSA spanyol történelem egyik forró időszakát dolgozza fel az Oscar-díjas (A belső tenger, 2004) rendező, Alejandro Amenábar "Amíg tart a háború" (Mientras dure la guerra) című filmje.
1936-ot írunk, javában dúl a polgárháború. A híres író, Miguel de Unamuno, a salamancai egyetem professzora rájön - de kissé későn -, hogy Franco tábornok felemelkedése elkerülhetetlen. A puccsisták mellé áll, ezért elbocsátják állásából, miközben a nacionalisták megérkeznek a városba, és Franco tábornok is berendezkedik ott.
Amenábar azon ritka rendezők egyike, akinek hosszú elmélyedésre, időre van szüksége egy-egy film elkészítéséhez.
- El sem tudom képzelni, hogyan lehet évente új filmmel jelentkezni. Persze tudom, hogy sokan így működnek. Én rendszerint, egyszerre csak egy filmen dolgozom. Amikor egy projektre koncentrálok, belemerülök, és szenvedélyes rajongással foglalkozok vele. Nem vagyok képes szabadulni tőle, és más munkára fókuszálni - nyilatkozta munkamódszeréről a spanyol-chilei származású rendező.
Az "Amíg tart a háború"-t tavaly mutatták be Spanyolországban. 17 jelölést kapott filmfesztiválokon és 5 Goyá-t nyert - ami a spanyol Oscar.
A Franco-korszak, a polgárháború a mai napig megosztja Spanyolországot. Amenábarnak 2 óra sem volt elég, hogy e történelmi pillanat ellentmondásait feltárja.
- Számomra az optimális hossz a két és fél óra. Bár van a fiókomban több, más vágott verzió is. Rájöttem, hogy egyre bonyolultabb úgy filmet készíteni, ahogyan én szeretek; teljes szabadsággal és drámaisággal. Így egyre nehezebb, és nehezebb. Ez egy olyan világ, ahol sok rendező különféle platformokat is igénybe vesz, mert a hagyományos mechanizmusok nem működnek - állítja Amenábar.
Aki a Franco-film után egy sorozat, "A Papírház" (La Casa del Papel) utolsó simításait végzi, majd kezdi "A fekete hattyú kincse" (The Treasure of the Black Swan) széria televíziós rendezését.