NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Nelson Freire, a zongora titkos csodafegyvere

Együttműködésben a
Nelson Freire, a zongora titkos csodafegyvere
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

A brazil virtuózzal készült exkluzív interjúnkban a zene, a mozi és az élet iránti rajongásáról beszélgettünk.

Nelson Freire mestere a hangszerének, kevés zongorista van, aki nála látványosabban élvezi a játékot. Csodagyerekként kezdte, négyévesen adta első koncertjét. A brazil virtuózzal készült exkluzív interjúnkban a zene, a mozi és az élet iránti rajongásáról beszélgettünk.

Az Aix-en Provence-i Húsvéti Fesztiválon minden jegy elkelt Beethoven negyedik zongoraversenyére. Az előadó a csodagyerekként indult Nelson Freire volt, aki első koncertjét négyévesen adta. Bécsben tanult, a a világ legjobb zenekaraival és karmestereivel lépett fel, a legnagyobb kiadóknak dolgozott.

A brazil zongoravirtuóz ennek ellenére a legszerényebb muzsikusok egyike, kerüli a reflektorfényt és elsősorban a zenének él, interjút is ritkán ad. Mi először arról kérdeztük, hogyan esett szerelembe már gyerekként a zongorával.

- Mint az életben minden, ebben is a szerelem hajtja az embert… talán a csillagjegyem miatt van ez, mérleg vagyok, ami állítólag a szerelem jegye. Szóval nagyoön szerettem ezt a tanárt, és mindent megtettem, amit csak kért.

Bár a klasszikus zongorát választotta, Freire szerint a nyitottság nagyon fontos az intuíció és az ihletettség megőrzésében, ezért több dolog is szenvedélyesen foglalkoztatja.

- Imádom a film noirt, Hitchcock, Fritz Lang filmjeit, különös tekintettel a negyvenes ötvenes évek filmjeire – mondta a zongoravirtuóz. – Ez a második szenvedélyem, a mozi. A filmekben a zene is nagyon fontos, a zene, vagy akár a zene hiánya. Hitchcock a legfeszültebb jelenetekben olykor egyáltalán nem használ zenét. Egy rossz zene pedig teljesen tönkre tud tenni egy filmet.

A jazzt régi barátja és duett-partnere, Martha Argerich hozta be az életébe. Bécsben találkoztak az ötvenes években, ahol tanulmányaikat végezték.

- Tizenöt évesek voltunk, amikor megismerkedtünk, egy teljes nyarat töltöttünk együtt – mesélte Freire. – Különleges nyár volt, sok mindent halllgattunk. Egészen odáig kizárólag klasszikus zongoramuzsikával foglalkoztam. Marthának köszönhetően másfajta zenékkel is megismerkedtem, így jött képbe a jazz.

- Ami nagyon megható vele, hogy egyfolytában kételkedik, állandó keresésben van – méltatta a zongoristát Renaud Capuçon, a Húsvéti Fesztivál művészeti igazgatója. – Lámpalázas, ideges a koncert előtt. Számomra ez is mutatja, milyen nagy művész. Egy nagy művész állandóan megkérdőjelezi magát, a zenében nem feltétlen előny a megkérdőjelezhetetlen bizonyosság.
Emberileg is egy kivételes figuráról van szó, megvan benne az a lágyság, ami a zenéjére is jellemző, az az intelligencia. Tudják, igazából nincs itt semmiféle titok: ha egy zenész ötven éven keresztül egy ilyen szintű karriert futott be, az azt jelenti, hogy van mondanivalója, hogy nem olyan, mint azok a művészek, akik pár év után eltűnnek a süllyesztőben. Erről ismerszenek meg az igazi mesterek, és annyira büszkék és boldogok vagyunk, hogy itt vannak velünk.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto