Svájcban bőven marad pénz az életre a lakbér fizetését követően, Lisszabonban viszont más a helyzet.
HIRDETÉS
Az Eurostat szerint a lakhatás teszi ki a háztartások költségvetésének nagy részét, az arány pedig Európa-szerte növekszik. A nagyvárosok központi részein a magas bérleti díjak további terhet jelentenek, különösen az alacsony jövedelműek és a minimálbéren élők számára. Egyes európai országokban és városokban a lakbér majdnem a teljes fizetést felemészti, a Deutsche Bank Research Institute szerint egyes helyeken az átlagos nettó fizetések nem elegendőek egy egyszobás belvárosi lakás bérleti díjának fedezésére.
Mely európai országokban és városokban a legjobb a lakbér-fizetés aránya? Hol nevezhető szinte megfizethetetlennek a lakbér? És hogyan viszonyulnak az európai városok a világ egyéb városaihoz kéepst a lakhatási költségek és a fizetések tekintetében?
A Mapping the World's Prices című jelentés a világ 69 városának belvárosaiban található egy hálószobás lakások bérleti díját méri össze a nettó havi fizetésekkel. Az Euronews Business közelebbről is megvizsgálta a jelentésben szereplő 28 európai várost, valamint néhány másikat a szélesebb körű összehasonlítás érdekében.
Hol a legmagasabbak a fizetések Európában?
2025-ben városi szinten a havi nettó átlagfizetések a kairói 151 eurótól a genfi 7307 euróig terjednek, Genfet Zürich követi 7127 euróval. Európában Isztambulban a legalacsonyabb a fizetés 855 euróval, majd Athén következik 1044 euróval. Az észak- és nyugat-európai városokban élők jól keresnek: Luxemburgban, Amszterdamban, Koppenhágában és Frankfurtban 4000 euró fölött van a nettó átlagfizetés.
Európa öt legnagyobb gazdaságának fővárosai közül Rómában a legalacsonyabb az átlagfizetés, itt 2046 euró, Madridban valamivel magasabb, ott 2193 euró. Jelentősen magasabbak a fizetések Berlinben (3 565 €), Párizsban (3 630 €) és Londonban (3 637 €), és csak minimális különbségek vannak az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország között. A fizetések az Egyesült Államok városaiban is magasak, amelyek a világranglista első 11 városából ötöt alkotnak.
Mely európai városokban a legmagasabbak a bérleti díjak?
A városközpontokban az egy hálószobás lakások bérleti díjai igen eltérőek, a kairói 189 eurótól a New York-i 3792 euróig (4 143 dollár) terjednek. Az amerikai városok dominálnak a skála felső végén. Európában Londonban a legmagasabb az átlagos bérleti díj 2732 euróval, míg a legalacsonyabb Athénban, mindössze 595 euró.
Zürichben, Dublinban, Amszterdamban és Genfben a bérleti díjak szintén meghaladják a 2000 eurót, míg Isztambulban és Budapesten 900 euró alatt maradnak.
Lisszabon és Isztambul: a fizetés nem fedezi a bérleti díjat
A bérleti díjra költött fizetés százalékos aránya hasznosabb mérőszám. Azt mutatja, hogy mennyi rendelkezésre álló jövedelem marad a lakhatás kifizetése után. A bérleti díj és a fizetés aránya a bangalore-i 24%-tól a kairói 125%-ig terjed.
A 100%-os arány azt jelenti, hogy a teljes fizetés a bérleti díjra megy el. Az e feletti érték azt jelenti, hogy semmi sem marad a zsebben, vagy extra jövedelemre van szükség a lakbér fedezésére.
Európában a bérleti díj és a fizetés aránya a genfi 29%-tól a lisszaboni 116%-ig terjed. A portugál főváros mellett Isztambulban is valamivel 100% fölött van az arány (101%). Ez azt jelenti, hogy az átlagos nettó fizetés sem Lisszabonban, sem Isztambulban nem elegendő egy egyszobás lakás bérleti díjának kifizetésére. Az egyedülálló keresőknek fizetésük háromnegyedét kell bérleti díjra költeniük Londonban (75%), valamint Barcelonában és Madridban (egyaránt 74%). Milánóban ez az arány szintén magas, 71%.
Az átlagfizetés több mint felét számos más városban is albérletre költik: Róma (65%), Dublin (62%), Athén (57%), Varsó (56%), Prága (54%) és Budapest (52%).
Hol a legalacsonyabb a bérleti díj és a fizetés aránya?
Genf (29%) az egyetlen európai város, ahol a bérleti díj/fizetés arány 30% alatt van. Ezt követően további öt olyan európai város van, ahol az egyedülálló keresők fizetésük kevesebb mint kétötödét, azaz 40%-át költik lakbérre. Ezek közé tartozik Luxemburg és Frankfurt (mindkettő 34%), Zürich és Helsinki (mindkettő 35%), valamint Bécs (38%).
Helsinki kivételével ezek a példák nem jelentik azt, hogy ezekben a városokban olcsó lenne a lakbér. Ehelyett inkább a magasabb fizetéseket tükrözik, amelyek csökkentik a jövedelem bérleti díjra fordított hányadát.
Az öt legnagyobb európai gazdaság fővárosai közül Berlinben a legalacsonyabb a lakbér-fizetés arány, ahol a lakosok átlagjövedelmük 40%-át költik lakbérre. A német fővárost Párizs követi 45%-kal. Londonban a legmagasabb az arány 75%-kal, majd Madrid következik 74%-kal és Róma 65%-kal.
Ez az arány más nagyvárosokban a következő: Dublin (62%), Athén (57%), Amszterdam (49%), Stockholm (46%), Edinburgh (44%), Koppenhága (43%) és Oslo (42%).
A globális listán olyan városok szerepelnek még, ahol a fizetés nem fedezi a lakbért: Bogota (120%), Mexikóváros (118%) és São Paulo (102%). Néhány városban, míg a lakbért éppen ki lehet fizetni, a fizetésből szinte semmi sem marad - ilyen Rio de Janeiro (100%), Manila (94%), Buenos Aires (88%) és Mumbai (84%).
New Yorkban a bérleti díj és a fizetés aránya 81%, ami a legmagasabb az amerikai városok között.
Mennyi marad a bérleti díj kifizetése után?
Világviszonylatban két svájci városban a legmagasabb a bérleti díj kifizetése után rendelkezésre álló jövedelem: Genfben (5 174 euró) és Zürichben (4638 euró).
A legalacsonyabb szintén Európában, Lisszabonban van, ahol -202 euró, ami azt jelenti, hogy az átlagfizetés nem elegendő a lakbér fedezésére. Isztambulban egy egyedülálló keresőnek 13 euróval többet kell keresnie, hogy kifizesse a lakbért.
A két svájci városon kívül további hat európai városban is 2000 euró felett van a lakbér után rendelkezésre álló jövedelem: Luxemburg (3 725 euró), Frankfurt (2 726 euró), Koppenhága (2 421 euró), Amszterdam (2 194 euró), Oslo (2 140 euró) és Helsinki (2 021 euró).
Egy OECD-jelentés szerint a nagyobb városok magasabb lakhatási költségekkel járnak. A lakhatásra és közüzemi szolgáltatásokra fordított kiadások az elmúlt 20 évben emelkedtek az EU-ban.