Világszerte emelkedik a várható élettartam, a születési ráta pedig ezzel együtt csökken, így nem véletlen, hogy nyikorognak a nyugdíjrendszerek. Mit jelent ez a probléma a gazdaság egészére nézve?
HIRDETÉS2050-re a 65 éves és az annál idősebb emberek száma világszerte 1,6 milliárdra emelkedik, ami több mint a kétszerese a 2021-es adatnak. A tendencia hátterében két, alapvetően pozitív tényező áll: az egyik a népesség egészségi állapotának javulása, a másik az, hogy miközben a nők képzettsége javul, egyre kevesebb gyereket vállalnak.
A népesség elöregedésének hatásai mindemellett inkább aggasztóak, minthogy örömre adnának okot. Tavaly a világ szeme Franciaországra szegeződött, amikor Macron elnök kormánya bejelentette, hogy 62-ről 64 évre kívánja emelni a nyugdíjkorhatárt. A bejelentés országszerte tüntetések sorát generálta, a franciák a legtöbb nagyvárosban utcára mentek.
Macron akkor azzal érvelt, hogy kormánya szerint két év többletmunkára van szükség ahhoz, hogy az elöregedő népesség adóterheit elbírja a rendszer. A franciák a bejelentést a híresen védett munkavállalói jogaik elleni nyílt támadásnak titulálták. Gazdasági érveik süket fülekre találtak, a nyugdíjreformot pedig szavazás nélkül átnyomták a francia Nemzetgyűlésen.
A terhek és a költségvetések egyensúlyba hozása
Macron álláspontja távolról sem volt népszerű, de az nem azt jelenti, hogy nem volt igaza. Ha a nyugdíjasok száma nő, miközben a fiatalabbak száma csökken, az nagyobb terhet ró az állami költségvetésekre, és lépni kell, hogy a nyugdíjak is biztonságban legyenek. Az Eurostat adatai szerint az EU-ban az időskorúak eltartottsági aránya 2022-ben 33 százalék volt, ami azt jelenti, hogy minden 65 éves vagy annál idősebb emberre alig több mint három munkaképes korú felnőtt (15-64 éves) jutott. 2050 januárjára az egészségügyi és nyugdíjkiadások biztosan növekedni fognak, mivel ez az arány elérheti az 56,7 százalékot.
Az elöregedő népesség hatása a termelékenységre
Az elöregedésnek a termelékenységre gyakorolt hatása rossz előrejelzéseket táplál. Amennyiben egy gazdaságban kevés a munkaképes korú ember, a vállalkozásoknak nehézséget okozhat a munkahelyek betöltése. Kevesebb ember kevesebb árucikket állít elő, a szolgáltatások száma csökken, ez pedig árt az országon belüli, és természetesen a nemzetközi versenyképességnek is.
A közelmúltig az euróövezet demográfiai változásai nem okoztak jelentős kárt a termelékenységnek. A XXI. század első húsz évében egyre nőtt a dolgozó idősebbek száma, a hosszabb ideig tartó munkával töltött életkor pedig ellensúlyozta a növekvő öregségi arányt. A kormányok számára az a probléma, hogy ez a folyamat nem tart örökké. A koronavírus-járvány rengeteg idősebb munkavállalónak elvette a kedvét attól, hogy visszatérjen a napi munkába, a nyugdíjkorhatár emelése pedig nehéz és rögös út, és politikailag távolról sem biztos, hogy kifizetődő.
Rövid távú segítség lehet a bevándorlás, a betelepülőkkel ugyanis megoldható a munkaerőhiány, de ez aligha fenntartható megoldás. A fiatal munkavállalók jövőbeni áramlása az elöregedő nemzetekbe nagyban függ attól, hogy a küldő (nagyrészt a déli féltekén lévő) országok demográfiai helyzete miként alakul. Számos ilyen ország éppen a saját termelékenységi problémáit nyögi éppen azért, mert a fiatalok elhagyják a hazájukat a jobb külföldi lehetőségek miatt.
Az idősek felélik a megtakarításaikat
Kezdjük így: amikor a bankbetétek iránti kereslet megnő, a hitelek olcsóbbak lehetnek, ám ez a jelenség fordítva is igaz. Tegyük fel a kérdést: hogyan gazdálkodnak az idősebbek a pénzükkel?
Charles Goodhart, a Bank of England korábbi munkatársa szerint amennyiben az idősebbek elkezdik leépíteni a megtakarításait, akkor az felfelé nyomhatja a kamatlábakat, amit megerősít Joseph Kopecky, a dublini Trinity College közgazdaságtani tanszékének adjunktusa. Szerinte Goodhart modellje egy napon valósággá válhat, de nem szabad alábecsülni a közép- és késői életszakaszban dolgozók munkájának hatását.
A nyugdíjas évekre anyagilag felkészülő, takarékos, manapság a negyvenes éveiket élő emberek ugyanis felfelé hajtják a megtakarítási rátát. Így ők, még ha nyugdíjba is vonulnak, kérdéses, hogy mennyire lesznek könnyelműek. Az örökség hagyásának vágya gyakran arra készteti az idősebb fogyasztókat, hogy megszorítsák a pénztárcájukat, ami jó hír a gyerekeik számára, de tán kevésbé a gazdaság számára.
A mai, pénzüket számoló negyvenesek hosszabb nyugdíjas évekre készülnek, és valószínűleg nagyobb tartalékokat képeznek. Amennyiben az emberek az egész népességben többet takarítanak meg, az növeli a pénzeszközök kínálatát, ám ha a befektetések iránti kereslet változatlan marad, akkor a kamatlábak csökkenni fognak.
A jelenlegi alaphelyzet persze más: a világ épp csak lábal kifelé a súlyos inflációból, a nagyobb gazdaságokban a hitelfelvételi költségek megugrottak, a növekedés stagnál, a bankok pedig idegesek.
Megjegyzendő: miközben a népesség elöregedése valószínűleg megszorongatja az államháztartást, ironikus módon könnyebbé teszi a hitelfelvételt. A jövőbeli kamatlábak számos változónak vannak kitéve, és lehetetlen biztonsággal megjósolni, hogy mi lesz mondjuk tíz év múlva. Ami biztos: a takarékoskodó negyvenesektől lesz mit tanulni a fiatalabb generációnak, főleg ha ez a takarékoskodás a mai fiatalok jövőjét is megsegíti - már amennyiben kevesebben kell hozzájáruljanak ahhoz, hogy eltartsák a társadalom idősebb tagjait.