A COP31 utolsó napján egy ország kijelenti, hogy „nem adja a nevét” a végső megállapodásban szereplő, „önelégült vagy hatástalan megfogalmazásokhoz”, amely konszenzust igényel.
Döntő pillanathoz érkezett a COP31, amely a tárgyalások utolsó napjába lép, miután egy erőtlen tervezet súlyos felháborodást váltott ki.
Az Antalyában, Türkiye-ben zajló éves ENSZ klímacsúcs a növekvő megosztottság miatt akár a hétvégére is áthúzódhat.
Tegnap (november 19-én) a társelnök Ausztrália egy karcsúsított tervezetet tett közzé, amelyből minden, a fosszilis energiahordozókra való utalást kivette, jóllehet ezek a klímaváltozás fő mozgatórugói, és egyre nagyobb lendületet kap egy kilépési stratégia közzététele.
Ez arra utal, hogy megismétlődhet a tavaly Belémben rendezett COP30, ahol az átállás a fosszilis energiahordozókról (TAFF) a fosszilis energiahordozókat exportáló országok ellenállása miatt kikerült a végső megállapodásból.
Panama azzal fenyeget, hogy blokkolja a COP31 végső megállapodását
A COP-megállapodásokhoz minden fél egyhangú támogatása szükséges, ez csaknem 200 országot jelent, ezért a haladás gyakran lassú és fokozatos.
Panama azonban úgy tűnik, határozottan fellép, és azzal fenyeget, hogy blokkol minden olyan végső megállapodást, amely nem tartalmaz felső korlátot az olajtermelésre, valamint határozott kiállást a tudomány mellett.
A COP31 házigazdáinak írt levelében Juan Carlos Navarro panamai környezetvédelmi miniszter jelezte, hogy országa „nem csatlakozik semmiféle konszenzushoz, és a záró plenáris üléseken hivatalosan kifogásolja minden olyan döntés elfogadását, amely nem vezet az elveinek és értékeinek megfelelően kielégítő eredményhez”.
Navarro hozzátette, hogy Panama „nem adja a nevét” a végső egyezségben szereplő „önelégült vagy hatástalan megfogalmazáshoz”.
A politikus a hét elején úgy fogalmazott, hogy a világot „a kőolajmaffia tartja túszként”, és hogy az országok „szerelmesek az elrablóikba”.
„Kínoznak minket a mi érdekünkben, a mi érdekünkben pusztítják a bolygónkat. A mi érdekünkben rombolják le a természetet, és viszonzatlan, végtelen, korlátlan, határtalan szeretetet követelnek tőlünk. És mi olyan ostobák vagyunk, hogy bedőlünk ennek.”
A TAFF-útitervek az ENSZ keretein kívül is egyre vonzóbbak
Az országok a 2023-as, dubaji COP28-on megállapodtak abban, hogy átállnak a fosszilis energiahordozókról, de az energiahordozókkal kapcsolatos megfogalmazás hevesen vitatott a minden évben zajló tárgyalásokon.
Az áprilisban, Kolumbia Santa Marta városában tartott első TAFF-konferenciát követően azonban több ország saját kilépési stratégiát dolgozott ki, Európa pedig az élre állt.
A COP31 előtt Franciaország, Németország és Hollandia nemzeti menetrendeket hozott nyilvánosságra arra, hogyan lépjenek ki a szén-, olaj- és gázhasználatból.
November 11-én, a tárgyalások második napján Finnország megerősítette elkötelezettségét a TAFF mellett.
Majdnem egy héttel később (november 17-én) Dánia, Portugália, Luxemburg és Spanyolország jelentette be saját nemzeti terveit.
Bár „mindig lehet kívánni és harcolni azért”, hogy a TAFF bekerüljön a záróhatározatba, „ez számunkra nem a siker végső mércéje” – mondta Heike Henn, a német Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára az újságíróknak hétfőn (november 16-án), a tervezet közzététele előtt. „A siker a cselekvésben, a növekvő koalícióban rejlik” – tette hozzá.
Mit dönt valójában a COP31?
Szakértők bírálták, hogy a fosszilis energiahordozók kikerültek a legutóbbi tervezetből, és arra figyelmeztettek, hogy a tárgyalásokból „szellem-COP” lehet.
„A csúcstalálkozó semmit nem tud felmutatni abból, ami itt történt” – mondta Mohamed Adow, a Power Shift Africa klímapolitikai agytröszt alapítója és igazgatója csütörtökön, november 19-én.
„A 2023-ban, a dubaji COP28-on elért előrelépés után, ahol első ízben említették a fosszilis energiahordozókat, most egyáltalán nincs említés az »f betűs szóról«.
„A COP31-et elhallgattatták a klímaválságot okozó legfontosabb fenyegetés ügyében.”
Inga Fritzen Buan, a WWF környezetvédelmi szervezet képviselője az AFP hírügynökségnek azt mondta, hogy egyes nagy fosszilisenergia-termelők megpróbálják „aláásni” mindazt, ami a kibocsátáscsökkentéssel és az energiatranzícióval kapcsolatos.
„Ezzel a tervezettel sikerrel járnak” – tette hozzá Buan. „Ez nem pusztán vita arról, hova kerüljön egy vessző.”
Az elektrifikáció kerül a középpontba
A legújabb szöveg felhívást tartalmaz arra, hogy 2035-re 35 százalékra növeljék az árammal fedezett végső energiaszükséglet globális arányát, ami Türkiye egyik kulcsfontosságú kezdeményezése.
Továbbra is aggályos azonban, hogy a tervezet nem írja elő egyértelműen, hogy a többlet villamosenergia tiszta energiából, ne pedig szénből vagy gázból származzon.
„Azért fogunk harcolni a tiszta elektrifikációért”, amelyet megújuló és nukleáris energia fed le – mondta az újságíróknak Monique Barbut francia ökologiai átmeneti miniszter.
Néhány ország elutasította a felhívásokat a szén-dioxid-leválasztási, -hasznosítási és -tárolási technológiák felfuttatására, amelyeket a kritikusok drága figyelemelterelésnek tartanak a szennyezés csökkentéséről.
A tervezet további tárgyalásokat javasol a klímaalkalmazkodási intézkedések finanszírozásának 2035-re történő „megháromszorozásáról”, de elveti a fejlődő országok által szorgalmazott, 120 milliárd dolláros (megközelítőleg 109 milliárd eurós) célt.
A gazdag országok régóta ellenállnak annak, hogy növeljék a támogatást azoknak az államoknak, amelyek küzdenek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodással, költségvetési korlátokra hivatkozva, és ragaszkodva ahhoz, hogy a nagy feltörekvő gazdaságok, például Kína is járuljanak hozzá.
A tervezet elismeri a „rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeket”, és hivatkozik az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) munkájára, amely a COP31 egyik kulcsfontosságú ütközőpontja.