A lakásárak Európában meredeken emelkednek, mert a kínálat nem tart lépést a kereslettel, így a kormányokra egyre nagyobb nyomás nehezedik a megfizethetőbb lakhatásért.
2015 óta az EU-ban majdnem 70%-kal emelkedtek a lakásárak, a bérleti díjak pedig 25%-kal nőttek, jócskán meghaladva a jövedelmek növekedését, az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai szerint.
A költségek Portugáliában ugrottak meg a legjobban, ezt követi Hollandia.
Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Belgiumból, Spanyolországból, Olaszországból, Portugáliából és Görögországból lakhatási jogokat védő szervezetek és szakszervezetek háromnapos, összehangolt akciót hirdettek november 20., péntek napjától. Azt követelik, hogy a kormányok garantálják a lakhatáshoz való jogot, és csökkentsék a lakhatási, élelmiszer- és energiaköltségeket.
Európa-szerte a kormányok különböző intézkedéseket jelentettek be, a bérleti díjak felső határának bevezetésétől és a rövid távú kiadások szigorúbb szabályozásától kezdve egészen a megfizethetőbb lakások építésére vonatkozó tervekig, mivel az emelkedő árak és a lakáshiány egyre inkább szorongatják a bérlőket és a vásárlókat.
Az alábbiakban áttekintjük, milyen lépésekkel próbálják enyhíteni a terheket.
Spanyolország
Szeptemberben országos felháborodást váltott ki, hogy kilakoltatták élete végéig otthonának számító lakásából a 87 éves Maricarmen Abascalt, ami arra késztette a parlamentet, hogy új törvényeket fogadjon el a kilakoltatások és az ingatlanspekuláció korlátozására.
A törvényhozók azonban elutasították a bérleti szerződések automatikus meghosszabbítását, amely a tiltakozók egyik fő követelése, és a közvélemény-kutatásokban vezető konzervatív Popular Party megfogadta, hogy hatalomra kerülése esetén a november 29-i parlamenti választás után visszavonja az intézkedéseket.
A baloldali kormány már 2023-ban elfogadott egy törvényt, amely több szociális bérlakás és a lakhatási válság által leginkább sújtott régiókban a bérleti díjak szabályozását írja elő.
Az intézkedéseket azonban eddig csak szórványosan alkalmazták.
Barcelona, Európa egyik leglátogatottabb városa azt ígéri, hogy több lakást juttat a piacra azzal, hogy nem hosszabbítja meg az Airbnb-n és más oldalakon kínált turisztikai célú bérbeadások mintegy 10 000 engedélyét.
Portugália
Luís Montenegro miniszterelnök jobbközép kormánya elsősorban adóintézkedésekkel próbálja ösztönözni a tulajdonosokat, hogy házaikat és lakásaikat a bérleti piacra vigyék.
Emelte az adókat is azokra az ingatlanvásárlásokra, amelyeket nem rezidens vevők hajtanak végre.
Szeptemberben azonban a törvényhozók elfogadtak egy átfogó bérleti piac reformot, amely megkönnyíti és felgyorsítja azoknak a bérlőknek a kilakoltatását, akik nem fizetik a bérleti díjat, ami tiltakozáshullámot váltott ki.
Hollandia
Az egyik legsűrűbben lakott európai ország, Hollandia kormánya felső határt szabott meg sok magántulajdonban lévő lakás bérleti díjára.
Sok tulajdonos azonban inkább az eladás mellett döntött, így kevesebb lakás maradt bérbeadásra, miközben azokra az ingatlanokra, amelyekre nem vonatkozik a plafon, tovább emelkedtek a bérleti díjak.
Az év elején a kormány új intézkedéseket jelentett be, amelyek célja a lakásépítés felgyorsítása, és annak biztosítása, hogy az új otthonok kétharmada megfizethető maradjon a vásárlók és a bérlők számára.
Franciaország
A centrista kormány 2023 óta egy „kínálati sokkot” ígér olyan intézkedésekkel, amelyek ösztönzik az új lakások építését és több ingatlant juttatnak a bérleti piacra, többek között a környezetvédelmi szabályok enyhítésével.
Az egyik, jelenleg a parlamentben vitatott törvényjavaslat enyhítené azokat a szabályokat, amelyek arra kötelezik a tulajdonosokat, hogy a bérbeadás előtt javítsák a rosszul szigetelt lakásokat.
A szélsőjobboldal teljes egészében el akarja törölni a szigetelési előírásokat.
A javaslat egyszerűsítené a lakásépítésre vonatkozó szabályokat, és nagyobb adókedvezményeket adna a magánbérbeadóknak.
Németország
A megfizethető bérlakások hiánya Németországban a lakásszövetkezetek újjáéledéséhez vezetett; ezek olyan, tagok tulajdonában lévő szervezetek, amelyek alternatívát kínálnak mind a hagyományos bérlés, mind a tulajdonszerzés helyett.
A lakók részesedést vásárolnak a szövetkezetben, amely a lakásokat birtokolja és kezeli, majd díjat fizetnek a lakásukért; ez segít alacsonyan tartani a költségeket, és megvédi a bérlőket az ingatlanspekulációtól.
A szövetkezetek ma már Németország bérlakásállományának mintegy 10%-át kezelik.
2010 óta a legszűkösebb lakáspiaccal rendelkező régiókban felső határt szabnak a bérleti díjaknak az új szerződéseknél; ez fékezte az árak emelkedését, ugyanakkor visszaesést okozott az új lakások építésében.
A baloldali Die Linke párt a legutóbbi helyi választásokon Berlin lakhatási válságát tette fő kampánytémává, és azt ígérte, hogy kisajátítja a vállalati tulajdonban lévő lakások tízezreit; ezt a lépést a szövetségi kormány megpróbálja megakadályozni.
Nagy-Britannia
A Munkáspárti kormány a kínálat növelését célozza 300 000 szociális lakás létrehozásával, miközben pénzügyi segítséget nyújt az első lakásvásárlóknak is.
Megtiltotta az ok nélküli kilakoltatásokat, és évi egy alkalomra korlátozta a bérleti díjak emelését.
A magas kamatlábak, valamint az adó- és szabályozási terhek azonban továbbra is korlátozzák az új lakások építését, amelyek enyhíthetnék a krónikus hiányt.
Olaszország
A tiltakozások hatására Giorgia Meloni miniszterelnök kormánya csökkentette a bérleti jövedelmek adóját; ezzel azt szeretné elérni, hogy több tulajdonos vigye házait és lakásait a piacra.
A kormány azt tervezi, hogy a következő tíz évben mintegy 100 000 újabb lakást tesz elérhetővé, részben a meglévő szociális lakások felújításával, részben új építkezésekkel, miközben egyszerűsíti az engedélyezési eljárásokat.
Görögország
A hatóságok elsősorban a rövid távú bérbeadások rohamos növekedésének korlátozására összpontosítottak Európa egyik vezető turisztikai célpontjában, különösen Athénban és Szalonikiben.
A kormány visszafogta a külföldi ingatlanvásárlók számára működő „aranyvízum” programját is, amelyről a bírálók azt mondják, hogy lakásokat vett le a görögök számára elérhető piacról.
Támogatások révén alacsonyabb kamatozású jelzáloghitelekhez juthatnak az első lakásvásárlók, és állami források állnak rendelkezésre azoknak a tulajdonosoknak is, akik ingatlanjuk felújítása után hosszú távú bérbeadásra vállalnak kötelezettséget.