Franciaország az év kezdete óta nem ért el növekedést, a GDP július és szeptember között 0,1%-kal zsugorodott. A kormány sürgeti a politikai erőket a 2027-es költségvetés elfogadására, miközben kérdéses az ország képessége a piacok megnyugtatására. Elemzés.
Vártnál rosszabb adat. A francia bruttó hazai termék 0,1 %-kal csökkent a harmadik negyedévben, ahogy azt pénteken bejelentette a Statisztikai és Gazdasági Tanulmányok Nemzeti Intézete (Insee), miután a második negyedévben stagnált, az elsőben pedig 0,2 %-kal esett vissza.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Újabb kemény csapás a kormány számára, miközben Franciaország hitelfelvételi kamatai a múlt héten az 5 % fölé emelkedtek a pénzpiacokon, és a társadalmi légkör továbbra is robbanásveszélyes, egy újabb, a megélhetési költségek ellen és a fiatalok követelései mellett szervezett országos tiltakozási nap előestéjén.
Miközben a háztartások fogyasztása felgyorsult (+0,4 %), a termelés visszaesése a francia GDP csökkenésének egyik fő oka. Különösen erős a visszaesés a közlekedési eszközök gyártásában (-3,5 %), amelyet a légiipar (-4,5 %) és az autóipar (-1,5 %) húz le. Az aktivitás az élelmiszeripari ágazatban (-1,5 %) is csökken, amely a gyenge nyári termés negatív következményeit szenvedi meg.
Ez a visszaesés gyakorlatilag a recesszió küszöbére sodorja az euróövezet második legnagyobb gazdaságát. Ezzel egy időben az infláció is gyorsult, októberben éves összevetésben 3,4 %-ra emelkedett a szeptemberi 3,1 % után. Ez a mutató január 2024 óta nem látott szintet ért el az Insee szerint.
A kedvezőtlen adatok a szakértők számára nem jelentenek meglepetést, különösen kedvezőtlen makrogazdasági környezetben. „Franciaország nagy valószínűséggel technikai recesszióba kerülhet a következő negyedévekben”, véli az Euronewsnak nyilatkozva Jérémie Peloso, a BCA Research európai vezető stratégája.
„Ez a forgatókönyv már a közelmúltbeli költségvetési zavarok és a kötvénypiac összeomlása előtt is elképzelhető volt”, teszi hozzá.
„Falnak megyünk”
A kormány nehezen viseli az újabb ütést, és hangsúlyozza, hogy egy többség nélküli parlamentben is szükség van a 2027-es költségvetés határidőn belüli elfogadására.
A Franceinfo műsorában Roland Lescure gazdasági és pénzügyminiszter úgy jellemezte a francia gazdaságot, mint „leállt”. Arra is figyelmeztetett, hogy az ország „falnak megy”, ha nem fogadják el a „kiigazítási” költségvetést.
Ha a parlamenti viták kudarcot vallanak, a kormány nem zárja ki az alkotmány 49.3-as cikkének alkalmazását, amely lehetővé teszi egy jogszabály elfogadását szavazás nélkül, kivéve ha bizalmatlansági indítványt fogadnak el. Másik lehetőség a rendeletek alkalmazása, egy olyan eljárás, amelyet az 1958-ban bevezetett Ötödik Köztársaság óta még soha nem használtak költségvetés elfogadására.
„A francia gazdaság számára a fő kockázat nem a költségvetés hiánya”
Jérôme Mathis, a párizsi Dauphine Egyetem közgazdaságtan professzora és a „A pénzügyek életünk középpontjában” (forrás: francia) című blog szerzője szerint a költségvetés elfogadása nem „meghatározó”, mivel önmagában nem tenné lehetővé, hogy „valamilyen áttételes hatáson keresztül csodával határos módon, rövid távon újraindítsa a gazdasági aktivitást”.
„Éppen ellenkezőleg, egy kiigazító költségvetési csomag általában azonnal nyomást gyakorol a növekedésre”. A kutató rámutat, hogy a tét nem merül ki abban, hogy átmenjen a kormány javaslata, hanem abban áll, hogy a befektetők közép- és hosszú távú rálátást kapjanak a francia államháztartás pályájára.
Franciaország egyre magasabb kamattal vesz fel hitelt a piacokon. „Minden kamatemelés fokozatosan megjelenik az állami költségvetésben, csökkenti a jövőbeli mozgásteret, és végső soron a magánberuházásokra is nyomást gyakorol”, emlékeztet Jérôme Mathis. Arra is figyelmeztet, hogy a költségvetési bizonytalanság a gazdasági aktivitás fékje lehet. „A vállalatok elhalasztanak bizonyos beruházásokat, a háztartások késleltetnek egyes kiadásokat, és a piacok magasabb kockázati prémiumot követelnek”.
Ezen a pénteken a 10 éves futamidejű francia államkötvények hozama 4,9 %, ami 0,17 százalékponttal alacsonyabb az október 22-én elért csúcsnál. A francia és a német hozamok különbségét mérő úgynevezett spread jelenleg mintegy 1,55 százalékpont körül alakul.
„Az Európai Központi Bank tegnapi, viszonylag meglepetésmentes ülése minden bizonnyal hozzájárult ehhez az enyhüléshez, még ha elnöke, Christine Lagarde megtagadta is, hogy kommentálja a francia helyzetet”, áll egy BCA-ügyfelek számára készült, Jérémie Peloso által jegyzett stratégiai feljegyzésben, amelybe az Euronews betekintett.
„A francia gazdaság számára a fő kockázat nem a költségvetés hiánya. Hanem az, hogy nincs látható pálya az államháztartás alakulására”, hangsúlyozza Jérôme Mathis. Ebben a helyzetben „a jelenlegi patthelyzet fő gazdasági költsége kevésbé azoknak az intézkedéseknek a tartalma, amelyeket nem szavaznak meg, mint inkább a bizonytalanság elhúzódása”.
Rendeletek: milyen jelzés?
Ami a költségvetés esetleges rendeleti úton történő elfogadását illeti, a professzor ebben nem lát „egyértelmű gazdasági megoldást”. Szerinte a befektetők valóban fontosnak tartják a politikai döntések gyorsaságát, de azok „jogszerűségét” és „tartósságát” is. Egy rendelettel elfogadott költségvetés csökkentheti a rövid távú bizonytalanságot, de önmagában nem elegendő a hosszú távú költségvetési hitelesség helyreállításához, figyelmeztet a kutató.
„A piacok általában jobban kedvelnek egy vitatott döntést, mint a döntés elhúzódó hiányát. De ha egy rendelettel elfogadott költségvetést törékenynek tartanak, olyannak, amelyet a következő elnökválasztás után felülírhatnak, vagy amely tartósan jelzi a politikai rendszer többségépítési képtelenségét, akkor a bizalomra gyakorolt pozitív hatás korlátozott lehet”, magyarázza Jérôme Mathis.
Szerinte ez különbözteti meg a jelenlegi helyzetet a „klasszikusabb” költségvetési válságoktól: a piacok nem kételkednek Franciaország technikai képességében arra, hogy adót vessen ki vagy visszafizesse adósságát. „Sokkal inkább abban kételkednek, hogy képes-e lassítani annak növekedését”.
„Amíg ez a kérdés fennmarad, addig a kamatlábakra nehezedő nyomás várhatóan megmarad, függetlenül attól, hogy milyen intézményi eszközt választanak a költségvetés elfogadására”, zárja gondolatait.