Nem gondoltam volna, hogy a kamionosok sztrájkja igazán érinteni fog, egészen addig, amíg ki nem ürültek az élelmiszerboltok és a benzinkutak.
Az elmúlt héten Dél-Olaszországban kamionsofőrök léptek sztrájkba – és a tiltakozás elérte a kívánt hatást. A dízel árának, amelyet az amerikai–iráni háború hajtott felfelé, emelkedése ellen tiltakozva a fuvarozók pénteken tagadták meg a munkát. Szerdára a szupermarketek polcai azon a szicíliai környéken, ahol külföldiként élek, kiürültek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Nagyjából ugyanez történt a szigeten mindenütt és az olasz szárazföld déli részén is, ahol a sofőrök útzárakat állítottak fel, hogy megakadályozzák az élelmiszerraktárakból induló teherautók kihajtását. A benzinkutak is kifogytak az üzemanyagból, és egy kormánytag azt is kijelentette, hogy a maffia kihasználja a tiltakozásokat: megfélemlítik a sofőröket, hogy csatlakozzanak, és kiszurkálják a kamionok kerekeit.
Olaszországban viszonylag gyakoriak a sztrájkok – a közlekedési dolgozók rendszeresen beszüntetik a munkát az alacsony fizetések vagy a munkakörülmények miatt, a szemétszállítás pedig gyakran áll le a maffia befolyása miatt. Általában tudomásom van ezekről a sztrájkokról, de eddig sosem éreztem közvetlen hatásukat. Olasz barátaim figyelmeztettek, hogy egy kamionsofőr-sztrájk 15 évvel ezelőtt teljesen lebénította az élelmiszer-ellátást, de én naivan azt hittem, ilyen nem fordul elő még egyszer. Tévedtem.
A szupermarketek készletei csak néhány napig tartottak
A sztrájk első napjaiban nem volt szükségem bevásárlásra, ezért nem figyeltem különösebben a hírekre, amelyek a hatásairól szóltak. Aztán észrevettem, hogy néhány alapvető dologból szinte kifogytam – például a totyogó korú kisfiamnak való tejből és gyümölcsből, amihez mindig nyúlok, amikor semmi mást nem hajlandó megenni. Ekkor kezdtem el komolyabban nézni a közösségi médiában terjedő videókat, amelyeken helyi influenszerek teljesen üres hűtőpultokat és folyosókat mutattak a közeli város szupermarketeiben. Cinikusan azt gondoltam, biztosan a nap végén mentek, abban reménykedve, hogy így nagyobb eséllyel kapnak el sokkoló felvételeket, amelyek figyelmet hoznak nekik.
Ezért aztán magam indultam bevásárolni, reggel, a helyi Lidlbe, az Eurospinbe – ez egy országos, olcsó szupermarketlánc –, valamint egy Conadba, amely szintén országos hálózat, de középkategóriás. Friss élelmiszer sehol nem volt – sem hús vagy hal, sem tejtermékek, sem gyümölcs vagy zöldség. A többi sor nagyjából megszokottnak tűnt, de látszott, hogy néhány napon belül, ha nem érkeznek új szállítmányok, az alapvető cikkek, például a tésztafélék, a konzerváruk és a tisztítószerek is el fognak tűnni.
Sokkoló volt felismerni, milyen gyorsan válhat működésképtelenné az a rendszer, amelyre mindannyian az élelmiszer-ellátásban támaszkodunk. A tiltakozás jól megszervezett volt: a fuvarozócégek, a gazdálkodók és a bolttulajdonosok – gyakran állampolgárok és diákok támogatásával – mind részt vettek az áruk szállításának és kiszállításának megzavarásában, hogy így kényszerítsék ki a kormány beavatkozását.
A helyi vásárlás lett az egyetlen lehetőség
Úgy hagytam el a szupermarketeket, hogy nem tudtam, mit tegyek. Hazafelé egy zöldséges mellett haladtam el – ezeket olaszul találóan „frutteriáknak” hívják. Ebben az üzletben néhányszor már jártam, de nem rendszeresen; kényelmesebbnek találtam mindent egyszerre beszerezni a szupermarketben. Megálltam, és nagy örömmel láttam, hogy bőven van gyümölcs és zöldség. Megpakoltam a kosarat, és fizetés közben beszélgetésbe elegyedtem a tulajdonossal. Azt mondta, nekik egyáltalán nem volt gondjuk az áruellátással, mert a helyi gazdák, illetve az ő terítőik közvetlenül az üzlethez szállítják a termést. Ha nincs köztes logisztikai lánc, akkor azt nem is lehet felborítani.
Váratlan látogatásom a „frutteriába” végül a nap egyik legjobb pillanata lett: azon felül, hogy megkönnyebbültem a friss élelmiszer megtalálása miatt, a barátságos beszélgetés is feldobta a hangulatomat – ilyesmi sosem történik meg egy szupermarket pénztáránál zajló, rutinszerű pár mondatos csere során. Ráadásul olyan gyümölcsöt és zöldséget vettem, amelyet csak néhány nappal korábban szüreteltek; nem is permetezték azokkal a vegyszerekkel, amelyekre a hosszú közúti szállításhoz lenne szükség.
Hogyan ért véget a kamionsofőrök sztrájkja?
Ahogy a sztrájk folytatódott, a következmények egyre súlyosabbá váltak. A mozzarellaüzemek 24 óra alatt 3 millió eurót veszítettek, mert a sajtkészítéshez szükséges bivalytejet nem tudták leszállítani. Az építőipari vállalkozásokat is érintette a leállás, mivel nem kapták meg az alapanyag-szállítmányokat.
Végül az olasz kormány rendkívüli ülést tartott, és új intézkedéseket fogadott el, hogy segítse a kamionsofőröket, a gazdákat és a halászokat a magasabb üzemanyagköltségek kezelésében. A két ágazatnak nyújtott pénzügyi segítség összege így adókedvezmények formájában összesen 540 millió euróra nőtt, 434 millióról.
Négy nap telt el azóta, hogy az utolsó útzárakat feloldották, én azonban még mindig várok néhány, a sztrájk előtt megrendelt csomagra, és a nagy cégek, például a Vinted is figyelmeztették a vásárlókat, hogy késésekkel számoljanak.
Az élelmiszerszállítást inkább elektromossá kellene tenni, nem pedig még több pénzt önteni a tankba
Ez a tiltakozás és az általa okozott káosz egyetlen okra vezethető vissza: a fosszilis energiahordozókhoz való függőségünkre. Szinte minden alapvető szolgáltatás, amely működésben tartja a társadalmat – a teherautós kiszállítástól és a tömegközlekedéstől kezdve az áruk előállításáig –, olajjal és gázzal működik. Az iráni háború példátlan fennakadásokat és fosszilis tüzelőanyag-hiányt okozott, ami azoktól a helyszínektől távol eső országokban is az egekbe emelte az árakat.
Ahogyan a klímatudósok évtizedek óta hangsúlyozzák: megvannak a megoldások a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, és az egyik legfontosabb az elektrifikáció – vagyis a fosszilis energiahordozók kiváltása tiszta energiaforrásokkal, például szél- és napenergiával, hogy ideális esetben a közlekedést, a fűtést, az üzemeket, mindent ezek hajtsanak.
A közúti áruszállítás az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Kínában nagyjából az összes olajkereslet 11–17 százalékáért felel – ezért ez az ágazat különösen alkalmas az elektrifikációra. A dízelárak megugrása rekordmértékben növeli az elektromos teherautók iránti keresletet: világszerte a közepes és nehéz kategóriájú elektromos teherautók eladásai az idei év első felében csaknem 160 ezer darabbal történelmi csúcsot értek el, ami mintegy 75 százalékos növekedés az előző év, 2025 első feléhez képest.
Ahogyan a hőszivattyúk és a napelemek esetében is, az iráni háború okozta energiaválság valójában lendületet ad a tiszta energiának. Az olasz kormány jól tenné, ha az adókedvezményeket arra használná, hogy ösztönözze a fuvarozókat flottájuk elektromos teherautókra történő átállítására, ahelyett, hogy még több pénzt öntene fosszilis tüzelőanyagokba.