„Zöld trutyi” jelenik meg Európa partjainál, ahogy a melegedő vizek, a szennyvíz és a mezőgazdasági bemosódás mérgező algásodást okoz.
„Emlékszem, milyen gyönyörű volt a strandunk, mielőtt megjelent a szennyezés” – mondja a Bretagne-ban élő Jean Hascoet, a helyi Baie de Douarnenez Environnement civilszervezet vezetője. „Most, hogy a városunk közelében disznók ezreit tartják, minden megváltozott.”
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Franciaország és Spanyolország partjain Európa tengerpartjait mérgező algavirágzások fojtogatják. A tudósok szerint az ok egyértelmű: évtizedeken át a vizekbe szivárgó vegyszerek. A rosszul kezelt szennyvíz, valamint a folyamatosan terjeszkedő ipari állattartó telepekről származó műtrágya és felesleges trágya a fő felelős.
A klímaváltozás által felmelegített tengerek tovább gyorsítják az algák burjánzását, amelyek felborítják az érzékeny ökoszisztémákat, és elpusztítják a halakat és a vízinövényeket. Egyes algafajok az embereknél hányingert, hányást és bőrkiütéseket is okozhatnak – emiatt idén nyáron több száz fürdési tilalmat rendeltek el a kontinensen.
A klímaügyekre szakosodott DeSmog (forrás: angol) ellátogatott Európa néhány leginkább érintett helyszínére, és olyan halászokkal, fürdőzőkkel, valamint vállalkozókkal beszélt, akiknek megélhetése és jólléte az egészséges vizektől függ.
„Spanyolország feláldozott zónája”: a mezőgazdaság egy védett lagúnát fenyeget
„Engem többé soha nem fog látni abban a vízben úszni” – mondja Fina.
A 84 éves, murciai asszony a férjével a Los Urrutias-i tengerparton él, Spanyolország legnagyobb sós vizű lagúnája, a Mar Menor nyugati partján. A parton rohadó hínár halmozódik fel, és orrfacsaró bűzt áraszt.
„Ez régen maga volt a paradicsom. A tenger tele volt csikóhalakkal” – mondja Fina.
Az elmúlt évtizedben drámaian megszaporodtak az algavirágzások a spanyol és nemzetközi turisták körében egyaránt népszerű Mar Menorban.
Annak ellenére, hogy a spanyol kormány 2022-ben „jogi személyiséget” biztosított a lagúnának – vagyis elismerte a védelméhez és helyreállításához fűződő jogait –, a Mar Menor továbbra is szenved a mezőgazdasági bemosódástól.
A cianobaktériumok, más néven kékeszöld algák, olyan tápanyagoktól függenek, mint a nitrogén és a foszfor. A Mar Menor térségében folytatott intenzív gazdálkodás bőséges forrást biztosít számukra a tápanyagban gazdag trágyából, hígtrágyából és műtrágyalefolyásból.
Kutatások becslése (forrás: angol) szerint a lagúnába kerülő tápanyagok mintegy 85 százalékáért a mezőgazdaság felelős, a többit városi források adják.
„A talaj nem képes mindezt elnyelni” – mondja Pedro Luengo, biológus, a murciai Ecologistas en Acción kampányszervezet szóvivője. „Mi egy feláldozott zóna vagyunk.”
Még a lagúna keleti részén, a mezőgazdasági területektől legtávolabb is keményen dolgoznak a helyi hatóságok, hogy mesterséges turistaparadicsomot tartsanak fenn. 2026 első három hónapjában több mint 4 000 tonna algát gyűjtöttek össze a Mar Menor partjairól és közeli vizeiből – ez nagyjából ezer elefánt súlyának felel meg.
De ez sem védi meg azokat, akiknek megélhetése a lagúnától függ.
„Régen sokkal több aranydurbincsot és garnélát fogtunk. Most a fogás jóval kisebb” – mondja Rubén Albaladejo, Lo Pagán halásza. „A Mar Menor olyan, mint egy lefolyó, amelybe mindenki beledobja a szemétét és hulladékát.”
A növekvő vízhőmérséklet tovább rontja ezeknek a fajoknak a szaporodási esélyeit: „Elértük a 30 fokot – ilyet még soha nem láttunk” – teszi hozzá Albaladejo.
Tudósok augusztusban arra figyelmeztettek, hogy az ember okozta klímaváltozás mintegy 2 Celsius-fokkal növelte a Mediterrán-tenger nyári csúcshőmérsékletét, és körülbelül 1,4 fokkal a nyugat-európai tengerekét a World Weather Attribution számításai szerint. A Földközi-tenger átlaghőmérséklete júliusban rekordot döntve 27,07 fok volt.
Spanyolország környezetvédelmi minisztériuma több mint 11,5 millió euróval nyolc projektet finanszíroz az állattartásból származó szennyezés csökkentésére, köztük új módszereket a sertéshígtrágya kezelésére és a juhok legelőre terelésére. Ezek egy 675 millió eurós országos program részei a lagúna helyreállítására, ám 2025 végéig a keretnek mindössze mintegy 16 százalékát költötték el.
„A Lough halott”: északír halászok eddigi legrosszabb évüket élik
Kétezer kilométerrel odébb, Észak-Írországban Declan Coney azt látja, hogy az Egyesült Királyság legnagyobb tava, a Lough Neagh 2023 óta minden nyáron kékeszöld algától szenved.
„A halászat a véremben van – generációról generációra öröklődött” – mondja Coney. „De ez az év volt minden idők legrosszabbja. A Lough halott.”
A pisztráng- és angolnaállomány az utóbbi években megcsappant, részben az oxigént elszívó algák miatt, amelyek súlya miatt Coney hálói összezárulnak, így a halak nem tudnak beléjük úszni.
A 2000-es évek óta invazív vándorkagylók tartják megszállva a tavat. A fitoplankton »monopolizálásával« megfosztják a többi fajt létfontosságú táplálékforrásától, miközben a halászhálókhoz tapadva széttépik azokat.
„Nincs pénz a halászatban” – mondja az 1975 óta a tavon dolgozó Coney. „Ez már nem megélhetés.”
Akárcsak Spanyolországban, a Lough Neagh algavirágzásai is évtizedes tápanyagszennyezés következményei. Észak-Írország állattenyésztési ágazata gyorsan bővült, amit 2013 óta kormányzati terjeszkedési tervek is támogatnak (forrás: angol): a baromfiállomány harmadával, a sertések száma pedig 74 százalékkal nőtt.
Az év elején a Watershed Investigations nonprofit szervezet és a brit The Guardian napilap bizonyítékot talált (forrás: angol) szarvasmarha-, sertés- és emberi ürülékre a tóból vett vízmintákban. A Lough Neagh csaknem 400 négyzetkilométeren terül el, és Észak-Írország ivóvízének 40 százalékát adja.
A Lough Neagh vízminőségének javítását célzó szabályozásokat – például az állatok takarmányában lévő foszfor- és nitrogénszint csökkentését és a trágya kijuttatásának korlátozását – szigorítani és hatékonyabban végrehajtani kell – állapította meg áprilisi jelentésében (forrás: angol) a Környezetvédelmi Hivatal (Office for Environmental Protection). A dokumentum elismeri a gazdák beruházásait és erőfeszítéseit, ugyanakkor több helyszíni támogatást és ellenőrzést sürget.
Mary O’Hagan a tó északnyugati partján él. A COVID–19 világjárvány idején vadvízi úszócsoportot hozott létre, és úgy találta, hogy a hideg víz óriási előnyökkel jár – a mentális egészség javításától kezdve a krónikus fájdalom enyhítéséig.
„A harmincas éveimben nem igazán volt életem, nem törődtem magammal. A Lough Neagh-ban való úszás teljesen megváltoztatta az életemet” – mondja O’Hagan. „Közösségünk volt.”
Az algavirágzás második éve után azonban úgy érezte, kénytelen feloszlatni az úszócsoportot.
„Olyan volt, mint az armageddon. Borzalmas volt látni, hogy a partot ameddig a szem ellát, borsózöld trutyi borítja” – idézi fel. „Nem tudtam jó lelkiismerettel olyan úszásokat szervezni, ahol az emberek baktériumoknak, algáknak, vagy isten tudja minek vannak kitéve.” A kékeszöld algák hányást, hasmenést és bőrirritációt okozhatnak.
„Több az állat, mint az ember”: trágyalemosódás mérgezi Bretagne strandjait
Bretagne, Franciaország északnyugati régiója saját, halálos küzdelmét vívja: a tengeri salátaként ismert alga a térség strandjain az 1980-as évek óta akár hat halálesettel is összefüggésbe hozható. Amikor lebomlik, kén-hidrogént – rothadt tojásra emlékeztető szagú, halálos gázt – bocsáthat ki, amely nagy mennyiségben belélegezve légúti elzáródást és folyadék-felhalmozódást okozhat a tüdőben.
A helyiek nem titkolják, hogy mire gyanakszanak. Saint-Brieuc üdülőváros közelében valaki azt firkálta egy hivatalos figyelmeztető táblára – amely az algákból származó mérgező gáz belélegzésének veszélyeire és tüneteire hívja fel a figyelmet –, hogy „les cochons”, vagyis »a disznók«.
„Nálunk sokkal több az állat, mint az ember” – mondja Yves-Marie Le Lay környezetvédelmi szakíró, aki helyi strandján védőmaszkot visel, amikor az algák szintje veszélyessé válik. Bár Bretagne-félsziget Franciaország területének mindössze 5 százalékát teszi ki, 6,8 millió sertése az ország állományának 58 százalékát jelenti. „Trágya-problémánk van, minden a folyókban köt ki.”
Franciaország számvevőszéke, a Cour des comptes 2021-ben arra a következtetésre jutott, hogy az érintett öblökben a nitrogén több mint 90 százaléka mezőgazdasági eredetű.
Fabrice Hamon környezetvédelmi aktivistát aggodalommal tölti el a következő hónapok kilátása. Helyi strandján, a Plage de Penfoulon 2025-ben az E. coli baktérium miatt részleges fürdési tilalmat rendeltek el. Az idei aszály miatt a környező, trágyával kezelt földeken mostanra felhalmozódtak a káros tápanyagok.
„Most éppen a baktériumok halmozódnak a földeken” – mondja Hamon. „Csak egy kiadós felhőszakadás kell, és kész, bingo. Ez lassan ható méreg: apránként, de folyamatosan rombolják az ökoszisztémákat az intenzív mezőgazdasághoz köthető szennyezések.”
Hamon egy olyan rendszeren dolgozik, amely mintegy 20, a helyi strandokra ömlő folyóban figyelné a baktériumok jelenlétét, hogy a turisták és a helyiek egy La Météo Bacterio (forrás: angol) nevű alkalmazáson keresztül ellenőrizhessék a riasztásokat.
Másutt Európában a lakosok a brit Ökológiai és Hidrológiai Központ Bloomin’ Algae (forrás: angol) alkalmazásán keresztül jelenthetik a kékeszöld algák megjelenését. Az app az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Görögországban, Luxemburgban, Hollandiában és Norvégiában érhető el.
„A tenger halott volt”: rekordszintű hőségben virágzik a Balti-tenger algája
Az olyan civil tudományos projektek, mint Hamon kezdeményezése, kulcsfontosságúvá válhatnak az európai vizek szennyezése elleni harcban.
Észak-Németországban önkéntesek – a környezetvédelmi nonprofit szervezet, a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland (BUND) schleswig-holsteini szervezettségének vezetésével – havonta kétszer vesznek vízmintát (forrás: angol) a helyi folyókból, hogy beazonosítsák a szennyezés forrásait, és csökkentsék a Balti-tengerbe jutó tápanyagok mennyiségét.
Jürgen Leicher, a csoport elnökhelyettese 40 éve hajózik ezeken a vizeken, és azt állítja, hogy az idei algavirágzások a legrosszabbak, amelyeket valaha látott.
Németországban júniusban egymás után három napon is megdőltek a hőmérsékleti rekordok, a hőmérséklet csaknem 42 fokig emelkedett. A Balti-tengerről augusztusban készült műholdfelvételek hatalmas algatömegeket mutatnak, amelyek az öblök felé örvénylenek. Az alga a melegebb vizekben gyorsabban növekszik és tovább marad meg, mivel a magasabb hőmérséklet felgyorsítja a tápanyagok feldolgozását és a szaporodást.
„Retteg az ember, amikor több száz mérföldön át sárgásbarna, koszos tengeren hajózik” – mondja Leicher. „Ahol ez az alga van, a tenger halott. Nincsenek madarak, nincsenek emlősök, nincsenek halak. Ijesztően üres.”
Isabel Seeger, a Deutsche Umwelthilfe tengervédelmi szakértője szerint a probléma forrása egyértelmű: „A jelenlegi mezőgazdasági rendszerünk, amely nagy műtrágya-felhasználáson és a tömegállattartásból származó trágya bőségén alapul, a legfőbb oka a Balti-tenger eutrofizációjának.”
Az államközi szervezet, a HELCOM becslése szerint a diffúz tápanyaglefolyás nitrogéntartalmának akár 90 százaléka, foszfortartalmának pedig akár 80 százaléka is a mezőgazdaságból származik a Balti-tenger vízgyűjtőjében.
Az évtizedek óta tartó kormányközi erőfeszítések – például a mezőgazdasági műtrágyafelhasználás szigorú korlátozása – ellenére a Balti-tenger továbbra is küzd a helyreállással az éghajlat melegedésével párosuló környezeti károk miatt.
Az algák minden évben, amikor elpusztulnak, lesüllyednek a tengerfenékre, és magukkal viszik a foszfor jelentős részét. Ez a foszfor a későbbi években ismét visszakerül a vízbe – egy veszélyes visszacsatolási kör, amely a tenger melegedésével tovább gyorsul.
A tudósok szerint azonban végső soron a tápanyagszennyezést kell drasztikusan visszafogni, ha meg akarják fékezni a káros algavirágzások időről időre visszatérő hullámait – ez pedig azzal jár, hogy át kell alakítani a mezőgazdasági gyakorlatokat.
„A tudomány világosan megmondja, mit kell tenni” – állítja Friedhelm Taube, a Kiel-i Egyetem (CAU) professzora, aki 12 éven át tanácsadóként dolgozott a német mezőgazdasági minisztériumnál.
A kormányoknak támogatniuk kellene a gazdákat abban, hogy kevesebb nitrátban gazdag műtrágyát használjanak, fogónövényeket – például herefüvet – vessenek, amelyek felszívják a talajból a felesleges tápanyagok egy részét, mielőtt azok a folyókba, tavakba és a tengerbe jutnának, valamint csökkentsék az állatsűrűséget egy hektáronként legfeljebb egy állategységre – ez egy technikai kifejezés (forrás: angol), amely nagyjából egy tejelő tehénnek vagy három sertésnek felel meg – mondja.
A murciai aktivisták szerint is ennyire éles a választás: „Vagy tönkretesszük a Mar Menort, vagy átalakítjuk a mezőgazdasági modellt” – fogalmaz Luengo.
A további kutatást Joey Grostern végezte