„Zöld iszap” jelenik meg Európa partjainál, mivel a melegedő vizek, szennyvíz és mezőgazdasági lefolyás mérgező algák növekedését táplálják.
„Emlékszem a gyönyörű tengerpartunkra a szennyezés előtt” – mondja a Bretagne-ban élő Jean Hascoet, aki a Baie de Douarnenez Environnement nevű helyi kampánycsoportot vezeti. „Most, hogy a városunk közelében disznók ezrei vannak, minden más.”
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Franciaországban és Spanyolországban Európa partvidékeit mérgező algavirágzások fojtogatják. A tudósok szerint az ok egyértelmű: évtizedeken át a vizekbe szivárgó vegyi anyagok. A rosszul kezelt emberi szennyvíz, valamint a folyamatosan terjeszkedő nagyüzemi állattartó telepekről származó műtrágya és túl sok trágya a felelős.
Az éghajlatváltozás miatt felmelegedett tengerek tovább gyorsítják az algák rohamos növekedését, amelyek felborítják az érzékeny ökoszisztémákat, és elpusztítják a hal- és növényvilágot. Egyes fajták embernél is okozhatnak hányingert, hányást és bőrkiütéseket, ezért ezen a nyáron százával rendeltek el fürdési tilalmakat a kontinensen.
A klímaügyekre szakosodott oknyomozó portál, a DeSmog (forrás: angol) felkereste Európa néhány leginkább érintett helyszínét, és olyan halászokkal, fürdőzőkkel és vállalkozókkal beszélt, akiknek a megélhetése és jólléte az egészséges vizektől függ.
„Spanyolország áldozati zónája”: a mezőgazdaság veszélyeztet egy védett lagúnát
„Soha többé nem fog látni abban a vízben úszni” – mondja Fina.
A 84 éves, Murciában élő asszony a férjével együtt a Los Urrutias-i tengerparton lakik, a spanyolországi Mar Menor nyugati partján, Európa legnagyobb sósvizű lagúnájánál. A parton rothadó tengeri hínár halmozódik fel, undorító bűzt árasztva.
„Ez valaha paradicsom volt. A tenger tele volt csikóhalakkal” – mondja Fina.
Az elmúlt évtizedben meredeken nőtt a tengeri élővilágot fojtogató algák mennyisége a Mar Menorban, amely a spanyol és a nemzetközi turisták kedvelt célpontja.
Annak ellenére, hogy a spanyol kormány 2022-ben „jogi személyiséget” adott a lagúnának, vagyis jogot a védelemre és a helyreállításra, a Mar Menor továbbra is az agráreredetű szennyezés nyomása alatt áll.
A cianobaktériumok, más néven kék-zöld algák olyan tápanyagokra, például nitrogénre és foszforra támaszkodnak a növekedéshez. A Mar Menor térségében folytatott intenzív gazdálkodás bőséges utánpótlást biztosít a tápanyagban gazdag trágyából, hígtrágyából és a lemosódó műtrágyából.
Tanulmányok becslése (forrás: angol) szerint a lagúnába jutó tápanyagok mintegy 85 százalékáért az agrárium felelős, a fennmaradó rész városi forrásokból származik.
„A talaj nem képes mindezt befogadni” – mondja Pedro Luengo, a murciai Ecologistas en Acción kampánycsoport biológusa és szóvivője. „Mi egy áldozati zóna vagyunk.”
Még a lagúnától keletre, a földekhez képest legtávolabbi részeken is komoly munkát kell végezniük a helyi hatóságoknak, hogy mesterséges paradicsomot tartsanak fenn a turisták számára. 2026 első három hónapjában több mint 4 000 tonna algát gyűjtöttek össze a Mar Menor partjairól és közeli vizeiből, ami nagyjából 1 000 elefánt súlyának felel meg. Ez a munka azt is megakadályozza, hogy a tápanyagok visszajussanak a vízbe.
De ez sem védte meg azokat, akiknek a megélhetése a lagúnától függ.
„Régen sokkal több aranydurbincsot és garnélát fogtunk. Most sokkal kisebb a fogás” – mondja Rubén Albaladejo, a Lo Pagánból származó halász. „A Mar Menor egy lefolyó, amelybe mindenki a szemétjét és hulladékát dobja.”
A vízhőmérséklet emelkedése tovább rontja ezeknek a fajoknak a szaporodóképességét: „Elértük a 30 fokot, ilyet még soha nem láttunk” – mondja Albaladejo.
A tudósok augusztusban arra figyelmeztettek, hogy az ember okozta éghajlatváltozás körülbelül 2 °C-kal emelte a Földközi-tenger csúcshőmérsékletét, és mintegy 1,4 °C-kal a Nyugat-Európa körüli tengerekét, a World Weather Attribution szerint. A Földközi-tenger júliusban rekordot jelentő, 27,07 °C-os átlaghőmérsékletet ért el.
Spanyolország környezetvédelmi minisztériuma több mint 11,5 millió euróval nyolc olyan projektet finanszíroz, amelyek célja az állattenyésztés okozta szennyezés csökkentése, például új módszerek kidolgozása a sertéstrágya kezelésére és a juhok legelőre terelése. Ezek egy 675 millió eurós országos program részét képezik a lagúna helyreállítására, ám 2025 végéig a költségvetésnek csak mintegy 16 százalékát költötték el.
Murcia regionális kormánya szerint a lagúna „törékenységén belüli stabil állapotban” van, és az elmúlt években javult. Azt állítja, hogy minden városi szennyvízkibocsátást megszüntetett a lagúnába, 2016 óta 15 csapadékvíz-rendszert és záportározót, valamint 33 szennyvízgyűjtő vezetéket épített, és azt állítja, hogy ma már működik egy rendszer a gazdaságokból származó állati hulladék nyomon követésére és kezelésére.
Ugyanakkor azt közli, hogy a fő fenyegetést a nitrátban gazdag víz jelenti, amely egy föld alatti víztartóból származik, és amelynek jelentős részét az Albujón-szurdokon keresztül vezetik a lagúnába. Ennek kezelését a központi kormány hatáskörébe utalja, hozzátéve, hogy az állam 2020 júliusában nyilvánította a víztartót rossz állapotúnak, de helyreállítási programot azóta sem dolgoztak ki.
A regionális kormány egy 5 millió eurós projektet is működtet a nemzeti innovációs ügynökséggel, a CDTI-vel közösen, amelynek célja olyan, teljes léptékű prototípusok kidolgozása, amelyek közvetlenül a víztartóban és a befolyó csatornákban távolítják el a nitrátokat a vízből.
„A tó halott”: észak-írországi halászok életük legrosszabb évével néznek szembe
Több mint kétezer kilométerrel arrébb, Észak-Írországban Declan Coney szintén azt tapasztalja, hogy Lough Neagh, az Egyesült Királyság legnagyobb tava 2023 óta minden nyáron kék-zöld algák áldozata.
„A halászat belém ivódott, nemzedékről nemzedékre” – mondja Coney. „De ez az év volt a valaha volt legrosszabb a halászat szempontjából. A tó halott.”
A pisztráng- és angolnaállomány az elmúlt években visszaesett, részben a csekély oxigént hagyó algák miatt, amelyek tömege lezárja Coney halászhálóit, így a halak nem tudnak beleúszni.
A 2000-es évek óta a tavat invazív vándorkagylók ostromolják. Ezek a kagylók a fitoplankton felfalásával megfosztanak más fajokat egy létfontosságú táplálékforrástól, emellett a halászhálókhoz tapadnak, és szétszakítják azokat.
„Nincs benne pénz [a halászatban]” – mondja Coney, aki 1975 óta dolgozik a tavon. „Már nem lehet ebből megélni.”
Ahogy Spanyolországban, úgy itt is „a mezőgazdaság és a szennyvíz a fő tápanyagszennyezési források a Lough Neagh-nél” – mondja Robbie McDonald professzor, az Office for Environmental Protection (OEP) vezető tudósa. „Ezek a tápanyagok azok között vannak, amelyek a hírhedtté vált algavirágzásokhoz vezetnek.”
Becslések szerint a NEW Harmonica projekt és a 2024-es Lough Neagh-jelentés alapján a foszfor-bevitel mintegy 61 százaléka a mezőgazdaságból, 29 százaléka pedig a hálózati szennyvízből, köztük a települési és ipari szennyvízből származik.
Észak-Írország állattenyésztési ágazata gyorsan növekedett, amit 2013 óta a kormány bővítési tervei (forrás: angol) is támogattak: a baromfiállomány harmadával, a sertések száma pedig 74 százalékkal nőtt.
Az idei év elején a Watershed Investigations nevű civil szervezet és a brit The Guardian napilap bizonyítékot talált (forrás: angol) szarvasmarhákból, sertésekből és emberekből származó ürülékre a tóból vett vízmintákban. A csaknem 400 négyzetkilométeres Lough Neagh Észak-Írország ivóvízének 40 százalékát biztosítja.
A Lough Neagh vízminőségének javítását célzó szabályozásoknak – beleértve az állati takarmány foszfor- és nitrogéntartalmának csökkentését, valamint a trágyakijuttatás korlátozását – szigorúbbnak kell lenniük, és jobb végrehajtást igényelnek, állapította meg az OEP egy áprilisi jelentése (forrás: angol). A dokumentum pozitív beruházásokat és a gazdák erőfeszítéseit is kiemeli, ugyanakkor rámutat, hogy több helyszíni támogatásra és ellenőrzésre van szükség.
„A tápanyagszennyezést, akár mezőgazdasági, akár szennyvíz-eredetű, együtt kell kezelni ahhoz, hogy a vízminőség javuljon” – mondja McDonald professzor.
„A helyreállítás időbe telik, mert a tó üledékében felhalmozódott foszfor visszajuthat a vízbe, és a külső terhelés csökkentése után is táplálhatja az algák növekedését” – magyarázza Paul Leonard, a dublini City University bioterápiás docense. „A legfontosabb a tartós fellépés a mezőgazdaságban és a szennyvízkezelésben egyaránt, a gazdák támogatásával és a tisztító infrastruktúrába történő beruházásokkal párhuzamosan.”
Mary O’Hagan a tó északnyugati részén él. A COVID–19 világjárvány idején vadvízi úszó csoportot hozott létre, és azt tapasztalta, hogy a hideg víznek hatalmas előnyei vannak, a mentális egészség javításától a krónikus fájdalmak enyhítéséig.
„A harmincas éveimben nem igazán volt életem, nem törődtem magammal. A Lough Neagh-ben való úszás teljesen megváltoztatta az életemet” – mondja O’Hagan. „Közösségünk volt.”
Ám az algavirágzások második éve után úgy érezte, kénytelen feloszlatni az úszó csoportot.
„Olyan volt, mint az armageddon. Borzalmas volt látni, hogy ameddig a szem ellát, borsózöld trutyi borítja a partot” – mondja. „Nem tudtam volna jó lelkiismerettel olyan úszásokat szervezni, ahol az emberek baktériumoknak, algáknak vagy ki tudja, minek vannak kitéve.” A kék-zöld algák hányást, hasmenést és bőrirritációt okozhatnak.
„Több az állat, mint az ember”: a trágyalefolyás megmérgezi Bretagne strandjait
Az északnyugat-franciaországi Bretagne saját halálos harcát vívja: a tengeri salátaalgát a térség strandjain az 1980-as évek óta akár hat halálesettel is összefüggésbe hozták. Amikor lebomlik, kén-hidrogén keletkezhet belőle, egy halálos, záptojás szagú gáz, amely nagy mennyiségben belélegezve légúti elzáródást és folyadékfelhalmozódást okozhat a tüdőben.
A helyiek itt hangosan hangoztatják, hogy szerintük mi okozza a problémát. Saint-Brieuc turistaváros közelében egy lakos azt firkálta egy hivatalos táblára, amely az algákból származó mérgező gáz belélegzésének veszélyeire és tüneteire figyelmeztet, hogy „les cochons”, vagyis a disznók.
„Sokkal több állatunk van, mint emberünk” – mondja Yves-Marie Le Lay környezetvédelmi író, aki védőmaszkot visel a helyi strandon, amikor az alganövekedés veszélyes szintre emelkedik. Noha Bretagne félszigete Franciaország területének mindössze 5 százalékát teszi ki, 6,8 millió sertése az ország teljes állományának 58 százalékát adja. „Trágyaproblémánk van, minden a folyókban köt ki.”
Franciaország számvevőszéke, a Cour des comptes 2021-ben megállapította, hogy az érintett öblök nitrogénterhelésének több mint 90 százaléka a mezőgazdaságból származik.
Fabrice Hamon környezetvédelmi aktivista nyugtalanul tekint a következő hónapok elé. A helyi strandon, a Plage de Penfoulnál 2025-ben részleges fürdési tilalmat rendeltek el E. coli baktérium miatt. Az idei nyári aszály miatt most a káros tápanyagfelesleg halmozódott fel a közeli, trágyával kezelt földek talajában.
„Most éppen baktériumok halmozódnak fel a földeken” – mondja Hamon. „Elég egy kiadós felhőszakadás, és kész. Ez lassan ható méreg: apránként pusztulnak az ökoszisztémák az intenzív gazdálkodáshoz kötődő szennyezés felhalmozódása miatt.”
Hamon olyan rendszeren dolgozik, amely mintegy húsz, a helyi strandokra ömlő folyóban figyelné a baktériumok jelenlétét, hogy a turisták és a helyiek egy La Météo Bacterio (forrás: angol) nevű alkalmazáson keresztül ellenőrizhessék a riasztásokat.
Európa más részein a lakosok a brit Centre for Ecology & Hydrology által fejlesztett Bloomin’ Algae (forrás: angol) alkalmazáson keresztül jelenthetik a kék-zöld algák jelenlétét. Az app az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Görögországban, Luxemburgban, Hollandiában és Norvégiában érhető el.
„A tenger halott volt”: rekordmelegben burjánzanak az algák a Balti-tengerben
Az olyan civil tudományos projektek, mint Hamon kezdeményezése, létfontosságúvá válhatnak Európa vizeinek szennyezés elleni küzdelmében.
Észak-Németországban önkéntesek a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland (BUND) környezetvédelmi szervezet schleswig-holsteini szervezetének irányításával havonta kétszer vízmintákat vesznek (forrás: angol) a helyi folyókból, hogy beazonosítsák a szennyezés forrásait, és segítsenek csökkenteni a Balti-tengerbe jutó tápanyagterhelést.
Jürgen Leicher, a csoport alelnöke 40 éve vitorlázik ezeken a vizeken, és azt mondja, az idei algavirágzások a legrosszabbak, amelyeket valaha látott.
Németországban júniusban három egymást követő napon dőltek meg a hőmérsékleti rekordok, a hőmérséklet csaknem 42 °C-ig emelkedett. A Balti-tengerről augusztusban készült műholdfelvételek hatalmas algavirágzásokat mutatnak, amelyek az irányukban a part felé örvénylenek. Az algák a meleg vizekben gyorsabban nőnek és tovább maradnak meg, mivel a magasabb hőmérséklet lehetővé teszi számukra, hogy gyorsabban emésszenek és szaporodjanak.
„Az ember igazán fél, amikor több száz mérföldet vitorlázik egy sárgásbarna, piszkos tengeren” – mondja Leicher. „Végig ebben az algában a tenger halott volt. Nem lát madarakat, emlősöket, halakat. Olyan üres.”
Isabel Seeger, a Deutsche Umwelthilfe tengermegőrzési szakértője szerint a probléma forrása egyértelmű: „Jelenlegi mezőgazdasági rendszerünk, amely nagy műtrágyafogyasztásra és a tömeges állattartásból származó trágyára épül, a legfőbb oka a Balti-tenger eutrofizációjának.”
Az államközi HELCOM testület becslése szerint a mezőgazdaság felelős a diffúz tápanyaglefolyásba kerülő nitrogén akár 90 százalékáért és a foszfor akár 80 százalékáért a Balti-tengerben.
Az államközi erőfeszítések évtizedei ellenére, például a mezőgazdasági műtrágyahasználat szigorú korlátozása ellenére is, a Balti-tenger nehezen heveri ki a környezeti károkat, amelyeket a hőmérséklet emelkedése tovább súlyosbít.
Minden évben, amikor az alga elpusztul, lesüllyed a tengerfenékre, és jelentős mennyiségű foszfort visz magával. Ezt a foszfort a későbbi években újra visszaengedi az óceánba, veszélyes visszacsatolási hurkot hozva létre, amely a tenger melegedésével egyre gyorsul.
A tudósok szerint végső soron a tápanyagszennyezést kell drasztikusan visszafogni, hogy korlátozni lehessen a visszatérő, káros algavirágzásokat, ehhez pedig a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítására van szükség.
„A tudomány egyértelműen megmondja, mit kell tenni” – mondja Friedhelm Taube professzor a Kieli Egyetemről (CAU), aki 12 éven át Németország mezőgazdasági minisztériumának tanácsadója volt.
A kormányoknak támogatniuk kellene, hogy a gazdák kevesebb nitrátban gazdag műtrágyát használjanak, köztes növényként például herefűvel kevert pázsitot vessenek, amely a folyókba, tavakba és a tengerbe jutás előtt felveszi a talajból a felesleges tápanyagok egy részét, és csökkentsék az állatsűrűséget egy hektáronkénti állategységre – ez egy műszaki kifejezés (forrás: angol), amely nagyjából egy tejelő tehénnek vagy körülbelül három sertésnek felel meg korlátozott területen – mondja.
A murciai kampányolók szerint a választás ugyanilyen kíméletlen: „Vagy tönkretesszük a Mar Menort, vagy átalakítjuk a mezőgazdasági modellt” – mondja Luengo.
További kutatás: Joey Grostern és Louis Bontempts