A legfrissebb felmérések demokrata előnyt jeleznek az amerikai félidős választások előtt. A képviselőházi republikánus többség veszélyben van, a Szenátus megszerzéséhez azonban az ellenzéknek több "Trump-államban" is győznie kell, és erre nyílik is némi esély.
Bő egy hónappal a november 3-i amerikai félidős választások előtt a közvélemény-kutatások a demokratáknak kedvező politikai hangulatot mutatnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kérdés egyre inkább az, hogy az ellenzék előretörése elegendő lesz-e a Kongresszus mindkét kamarájának megszerzéséhez. A két verseny azonban eltérő: a képviselőházi többséget országosan sok száz körzet eredménye alakítja, a szenátusi fordulathoz néhány különösen nehéz államban kell áttörést elérni.
A választáson a 435 képviselőházi mandátum mindegyikéről és 35 szenátusi helyről döntenek. Donald Trump elnöki megbízatása nem kerül szavazásra, de a következő két év kormányzási lehetőségeit alapvetően meghatározza, hogy pártja megtartja-e a törvényhozási többséget. A Szenátusban jelenleg 53 republikánussal szemben 47 tagú demokrata és független szövetség áll.
Mit mutatnak a felmérések?
Kezdjük a Polymarkettel, amelynek tekintélye azért erős, mert ott nem csak nyilatkozni, de pénzért fogadni is lehet, tehát van személyes kockázata is annak, hogy ki mire tippel. Eszerint Polymarket Balance of Power előrejelzési piacán 2026. október 1-jén a kereskedők 63%-os valószínűséget adnak a demokraták teljes győzelmének („Democrats Sweep”), míg a republikánus Szenátus és demokrata Képviselőház forgatókönyv esélyét 29%-ra teszik.
A Polymarket Which party will win the House adatai szerint a Demokraták rendkívül erős pozícióban vannak a Képviselőház elnyerésére, amit a tartós, 7–10 pontos generikus közvélemény-kutatási előnyük is támogat az inflációval és a külpolitikai helyzettel kapcsolatos választói elégedetlenség közepette.
Az Emerson College szeptember 21–22-én, ezer várható szavazó megkérdezésével készített országos kutatásában 53 százalék támogatta a demokrata, 42 százalék a republikánus képviselőházi jelöltet. Az intézet három százalékpontos bizonytalansági tartományt közölt. A felmérés a választók pártpreferenciáját méri, ezért a tizenegy pontos különbségből nem lehet közvetlenül kiszámítani a megszerzendő mandátumokat.
A szeptember 25–28-i Economist–YouGov-kutatás még nagyobb különbséget talált a biztos részvételt ígérők között: 53 százalék választaná a demokrata, 38 százalék a republikánus jelöltet. A közölt, kerekített számok között tizenöt pont a különbség; az intézet a kerekítés előtti adatokból tizenhat pontos előnyt számolt.
Ugyanebben a kutatásban azonban az összes már regisztrált választó között csak hat pont volt a demokraták előnye. Ez azt mutatja, mennyire fontos, kiket tekintenek ténylegesen várható szavazónak.
Egy további intézet, az Angus Reid USA szeptember 19–25-i felmérése a pártot már választó regisztrált szavazók körében 56–40 százalékos demokrata vezetést mért. A három kutatás tehát azonos irányba mutat, de eltérő választói csoportokat vizsgál: számaikat nem lehet egyszerűen összeátlagolni.
A demokraták számára különösen kedvező jel a pártokhoz nem kötődő választók elmozdulása. A legfrissebb YouGov-mérésben a várható szavazók ezen csoportja 59–27 százalékos arányban támogatja jelöltjeiket. Az ellenzék előnye így nem kizárólag saját táborának összezárásából származik: a két párt közötti versenyt gyakran eldöntő függetleneknél is jelentős.
A megélhetés lett Trump gyenge pontja, ezáltal a republikánusok csúszó jege is
Az elnök népszerűsége komoly tehertétel a republikánus jelölteknek. A Reuters–Ipsos szeptember 17–20-i, 1277 amerikai felnőttet vizsgáló kutatásában Trump munkáját mindössze 32 százalék helyeselte: ez az intézet méréseiben mindkét elnöki ciklusát tekintve mélypont. Saját pártjában is gyengült: a republikánusok körében január óta 86-ról 73 százalékra csökkent általános támogatottsága, a megélhetési költségek kezelését pedig már csak 44 százalékuk értékelte kedvezően.
Az Emerson kutatásában a gazdaság volt a legfontosabb ügy a választók 41 százalékának. Ebben a csoportban a demokrata jelöltek 55–41 százalékkal vezettek. A válaszadók hatvan százaléka úgy vélte, Trump gazdaságpolitikája rontja a gazdaság helyzetét. Ez érzékeny fordulat egy olyan elnöknek, aki a gazdasági teljesítményt és az amerikaiak életszínvonalának javítását politikája központi ígéretévé tette.
Trump szeptember 30-án maga is elismerte, hogy rosszul magyarázta el gazdasági eredményeit. A republikánus kampány számára azonban az a nehézség, hogy a magas üzemanyagárakat, a lakhatási kiadásokat és a hitelköltségeket a választók közvetlenül érzékelik. A Fehér Ház sikerekről szóló üzenetei ezért könnyen ütköznek a háztartások mindennapi tapasztalataival.
A Szenátusban nehezebb a fordulat
A szenátusi többséghez a demokratáknak nettó négy mandátumot kell szerezniük. Három új hely csak 50–50-es megoszlást eredményezne, amikor a republikánus JD Vance alelnök döntheti el a szavazategyenlőséget. Közben a demokratáknak saját veszélyeztetett helyeiket is meg kell védeniük, különösen Georgiában és Michiganben.
Észak-Karolina az egyik kézzelfogható demokrata lehetőség. Az East Carolina University augusztus 31. és szeptember 3. között készített, szeptember 10-én közzétett kutatásában Roy Cooper volt demokrata kormányzó 46–39 százalékkal vezetett Michael Whatley republikánus jelölt előtt. A 675 várható szavazót vizsgáló mérés bizonytalansági tartománya 4,4 százalékpont volt, a bizonytalanok aránya pedig 14 százalék. Cooper előnye tehát számottevő, de ez a korábbi mérés még nem lezárt versenyt mutat.
A Reuters szeptemberi áttekintése Maine-ben Troy Jackson demokrata jelölt, Ohióban Sherrod Brown volt demokrata szenátor kisebb előnyét jelezte; Iowában és Texasban szoros küzdelmet írt le. Georgiában a demokrata Jon Ossoff állt kedvezőbben, Michiganben viszont Abdul El-Sayed és a republikánus Mike Rogers versenyét nyíltnak tekintette. Ezek együtt megmutatják a demokrata út nehézségét: egyszerre kell új helyeket elhódítani és a meglévőket megtartani.
Az október 1-jei Reuters-elemzés szerint közben Kansas, Florida és más hagyományosan republikánus államok is több figyelmet követelnek a pártvezetéstől. A váratlanul szoros versenyek új kampánykiadásokat kényszeríthetnek ki. Több ilyen államot azonban a választási elemzők továbbra is republikánusnak vagy inkább republikánusnak minősítenek: a felzárkózás még nem jelent demokrata győzelmet.
Mit veszíthet az elnök?
Már a Képviselőház elvesztése is jelentősen szűkítené Trump mozgásterét. A demokrata többség megakadályozhatná új törvényjavaslatainak elfogadását, keményebb költségvetési alkukat követelhetne, és kongresszusi vizsgálatokkal növelhetné a kormányzatra nehezedő nyomást. A Szenátus elvesztése ezen felül a bírói és vezető kormányzati kinevezések jóváhagyását is megnehezítené.
A választási vereség ugyanakkor nem mozdítaná el automatikusan az elnököt. A Képviselőház indíthat alkotmányos vádeljárást, de az elmarasztaláshoz a szenátorok kétharmadának támogatása szükséges. Egy egyszerű demokrata többség ehhez nem elegendő.
Trump már átélt hasonló politikai fordulatot: 2018-ban, első elnökségének félidejében a demokraták nettó 41 képviselőházi mandátumot szereztek, és visszavették az alsóházat, Nancy Pelosi vezetésével. A mostani felmérések ismét ilyen irányú változás lehetőségét jelzik, de a végső eredményt a körzetenkénti versenyek és a tényleges részvétel dönti el.
Október elején a demokraták kedvező helyzetből várják a hajrát; a republikánusok legfontosabb feladata saját szavazóik mozgósítása és a függetlenek elpártolásának megállítása.
A szövetségi államokban is szűkülhet Trump mozgástere
A novemberi választásnak a washingtoni erőviszonyokon túl is jelentős tétje van: az ötvenből 36 államban választanak kormányzót. A helyi állami vezetés és a törvényhozások összetétele az abortusz szabályozásától az oktatáson át a rendészeti intézkedésekig meghatározza az amerikaiak mindennapjait. Ahol valamelyik párt megszerzi a kormányzói tisztséget és a törvényhozás mindkét kamaráját, sokkal szabadabban, és nagyon radikálisan alakíthatja saját politikáját.
A demokrata előretörésnek itt is vannak jelei, de a jelöltek személye legalább annyit számíthat, mint az országos közhangulat.
Kaliforniában betonbiztosnak mondhatók a demokraták kilátásai, de itt már Gavin Newsom utódjáról döntenek, mert a második ciklusát lezáró kormányzó nem indulhat újra. Pártjának jelöltje, Xavier Becerra volt szövetségi egészségügyi miniszter a Berkeley IGS szeptemberi felmérésében 25 százalékponttal vezetett a republikánus Steve Hilton előtt. Az állam így várhatóan továbbra is a demokraták egyik legfontosabb hatalmi bázisa marad.
Michiganben a demokrata Jocelyn Benson 49–42 százalékkal vezet a republikánus John James előtt. A republikánusoknak Iowa is figyelmeztetés. Az Emerson augusztus 31. és szeptember 1. között készített mérésében a demokrata Rob Sand 49–46 százalékra vezetett Zach Lahn előtt, bár ez a különbség még a kutatás bizonytalansági tartományán belül volt.
A válaszadók mintegy hat százaléka egyszerre támogatott republikánus szenátorjelöltet és demokrata kormányzójelöltet. Ez arra utal, hogy a helyi ismertség és a párthatárokon átnyúló vonzerő még az erősen megosztott Amerikában is hozhat szavazatokat.
A helyi ügyek ráadásul felülírhatják Washington kampánytémáit. Arizonában például a demokrata Katie Hobbs és republikánus kihívója, Andy Biggs versenyében a vízellátás vált központi kérdéssé: a tartós aszály és a Colorado folyó apadó vízkészlete a lakásépítést és az állam gazdasági jövőjét is fenyegeti. Itt a választók számára a vízbiztonság kézzelfoghatóbb ügy lehet, mint az országos pártpolitikai üzenetek.
Trump számára így novemberben nemcsak az dől el, hány támogatója marad a Kongresszusban, hanem az is, hogy az ország mekkora részét irányítják majd politikájával együttműködő vagy azzal szembeszálló állami vezetők. A demokratáknak a kormányzói hivatalok egyszerre jelenthetnek önálló hatalmi bázist és lehetőséget arra, hogy a következő elnökválasztás előtt bemutassák: milyen alternatívát kínálnak az amerikaiaknak.