Hirdetés

Hárman egy asztalnál - párbeszéd a világrendről Európa és Ukrajna nélkül

Hszi, Trump és Putyin
Hszi, Trump és Putyin -  Szerzői jogok  AP Photo
Szerzői jogok AP Photo
Írta: Ferenc Szekely
Közzétéve:
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

A három nagyhatalom vezetőinek csütörtökre hirdetett találkozója megnyithatja az utat egy újabb nukleáris párbeszéd előtt. Ukrajna mellőzése azonban jelzi, hogy milyen szűkek a közeledés határai.

Egy csúcstalálkozónak akkor is lehet jelentősége vagy üzenetértéke, ha nem írnak alá semmit. Különösen, ha az Egyesült Államok, Kína és Oroszország vezetője ül közös asztalhoz, azaz három olyan hatalomé, amely képes megbénítani a nemzetközi együttműködést, de egymás nélkül előre lépni sem tudnak.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Ilyen még nem volt soha

Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin november 19-ére, csütörtökre tervezett sencseni találkozója ezért önmagában is figyelemre méltó diplomáciai esemény lenne. (Az amerikai, kínai és szovjet/orosz vezető még soha nem tartott külön háromoldalú csúcstalálkozót).

Az APEC, az ázsiai–csendes-óceáni gazdasági együttműködés csúcstalálkozója mellett megszervezendő egyeztetés egyelőre sokkal inkább ígér látványos közös fellépést, mint áttörést bármely konkrét témában. Már csak azért sem, mert a találkozó - ha létrejön - egy nagyobb eseménysorozat oldalvízén zajlik, előkészítés és napirend nélkül.

Az AP által ismert amerikai várakozások szerint nem készülnek valamilyen megállapodás bejelentésére, hanem a cél egy később folytatható vita elindítása. A találkozó legfontosabb kérdése így nem feltétlenül az, hogy miben egyeznek meg, hanem hogy hajlandók-e olyan ügyekről is beszélni, amelyekben valóban szemben állnak egymással.

Mire jó egy találkozó megállapodás nélkül?

A személyes kapcsolattartásnak a nagyhatalmi versengések idején keményvaluta értéke van. A vezetők közvetlenül hallhatják egymás szándékait, kérdezhetnek a fenyegetőnek érzett lépésekről, és jelezhetik, hol húzódnak számukra a legveszélyesebb határok. A diplomácia kényes protokollját megkerülve, ilyenkor az erős hangnem és megfogalmazás is előkerülhet.

Fontosak a személyes kapcsolatok
Fontosak a személyes kapcsolatok Encyclopedia Britannica

Kennedy és Hruscsov 1961-es bécsi találkozóján konkrét válsággócokról, köztük Berlin és Laosz helyzetéről tárgyaltak, és a tanulság az volt, hogy a kapcsolattartás akkor válik igazán értékessé, ha kölcsönösen teljesíthető megállapodásokat szolgál.

Richard Nixon 1972-es kínai látogatása nem szüntette meg Washington és Peking ellentéteit, de a sanghaji közleményben rögzítették a közeledés kereteit, és a legkényesebb kérdésben, Tajvan ügyében is leszögezték álláspontjukat. A nézeteltérést nem oldották fel, de tárgyalhatóvá tették.

Nixon és Brezsnyev 1972-es moszkvai csúcstalálkozóján a közeledés kézzelfogható eredményt hozott: aláírták a stratégiai támadófegyverek egy részét korlátozó SALT–I ideiglenes megállapodást és a rakétavédelmi rendszereket korlátozó ABM-szerződést.

Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov találkozósorozata pedig 1987-ben konkrét, ellenőrizhető eredményhez vezetett: aláírták a közepes és rövidebb hatótávolságú, szárazföldi indítású rakéták felszámolásáról szóló INF-szerződést. Ezeken az egyeztetéseken a személyes kapcsolatépítés összekapcsolódott a legnehezebb viták megtárgyalásával és körülhatárolható célokkal.

Sencsen jelentőségét is az mutatná meg, hogy a vezetők közeledéséből valamilyen konkrét tárgyalási folyamat indulna el

A jelen nagyhatalmi korszakban az ilyen találkozók nem szüntetik meg az érdekellentéteket, de csökkenthetik a félreértések kockázatát. Egy katonai gyakorlat, egy rakétakísérlet vagy egy regionális konfliktusba történő beavatkozás veszélyesebbé válhat, ha a másik fél egészen más célt tulajdonít neki, mint amellyel elindították.

A bizalomerősítés ebben a környezetben nem barátságot jelent. Inkább annak fokozatos ellenőrzését, hogy a másik fél betart-e egy vállalást, válaszol-e válsághelyzetben, és hajlandó-e előzetesen jelezni bizonyos lépéseket.

Egyetlen csúcstalálkozó legfeljebb egy-két órája ehhez kevés. Arra azonban alkalmas lehet, hogy politikai felhatalmazást adjon a diplomatáknak és katonai szakértőknek a folytatásra. A valódi eredményt ezért később kell keresni abban, hogy létrejönnek-e munkacsoportok, rendszeressé válik-e a kapcsolattartás és születnek-e ellenőrizhető intézkedések.

Miért ennyire nehéz a nukleáris alku?

Az amerikai elképzelés középpontjában a nukleáris fegyverekről szóló háromoldalú párbeszéd áll. Washington azonban maga is előzetes beszélgetésként írja le a tervezett egyeztetést, konkrét megállapodás nélkül. Az ABC News szerint Trump külön is találkozna Hszivel, Putyinnal viszont nem terveznek kétoldalú megbeszélést.

Az amerikai és az orosz nukleáris készlet lényegesen nagyobb a kínainál, Peking ezért egészen másként tekint egy közös korlátozási rendszerre, mint Washington vagy Moszkva. Főként azért mert Kína attól tarthat, hogy egy megállapodás a jelenlegi erőviszonyokat rögzítené, miközben ambíciói jóval tágabbak. A Reuters beszámolója szerint Kína ellenzi is a háromoldalú nukleáris tárgyalások amerikai elképzelését.

A katonai készleteket összevetve Oroszországnak mintegy hétszer, az Egyesült Államoknak pedig hatszor annyi nukleáris robbanófeje van, mint Kínának. Ez magyarázza Peking vonakodását, mivel szerinte egy közös korlátozási rendszerben alapvető kérdés lenne, hogy (1) a két nagyobb hatalom csökkentse-e készleteit, (2) Kína fogadjon el korlátokat a saját bővítésére, vagy (3) kapjon engedélyt egy nagyobb kapacitás kiépítésére.

Európa távolmaradása a nukleáris egyeztetés korlátaira is rámutat: Franciaország és Nagy-Britannia önálló atomhatalom, együttes katonai készletük pedig mintegy 515 robbanófej. Számszerűen nem előzik meg Pekinget, de hasonló nagyságrendet képviselnek, ezért egy átfogó nukleáris rendezésből aligha lehetne kihagyni őket. A háromoldalú párbeszédnek lehet értelme, de a globális fegyverzetkorlátozást nem helyettesítheti.

Mindebből nem következik, hogy minden egyeztetés értelmetlen. A fegyverzetcsökkentésnél szűkebb célokról is lehetne beszélni: a kiszámíthatóságról, a válságkommunikációról vagy a véletlen eszkaláció veszélyének mérsékléséről. Ezek lehetséges továbblépési irányok, bár egyelőre azt sem tudjuk, hogy a sencseni találkozón egyáltalán elhangzik-e ajánlat amerikai részről.

Ukrajna későbbre marad, vagy különalku tárgya lesz?

Ukrajna mellőzése megkönnyítheti a találkozó létrejöttét, mivel kevesebb nyílt konfliktust kell vállalni, és egyszerűbb közös hangot találni egy szűkebb napirendhez. De az ukrajnai háborút legfeljebb a napirendről lehet levenni, a három hatalom kapcsolatából nem lehet kiiktatni. A konfliktus továbbra is alakítja egymás iránti bizalmukat, katonai döntéseiket és diplomáciai mozgásterüket, így előbb-utóbb a hármas együttműködés lehetőségeit és határait is meghatározza.

Kijev számára elképzelhetetlen, ha Ukrajnáról az ukránok nélkül születne alku. A két veszély egyszerre létezik: a háború lesöprése a napirendről, illetve az érintett ország feje fölött kialkudott rendezés. A Reuters szerint a tervezett találkozó éppen az ilyen különalkuktól való félelmeket erősítette fel, emlékeztet a jaltai értekezletre, ahol szintén három vezető döntött a fél világ sorsáról.

A hitelesebb megoldás az lehetne, ha a nagyhatalmak saját felelősségükről és a rendezés támogatásáról egyeztetnének, miközben Ukrajna jövőjéről Ukrajna részvételével folynának a tárgyalások. Trump számára jó alkalom, hogy az időközi amerikai választások után a legfontosabb riválisokkal továbbra is tárgyalni képes államférfiként jelenjen meg. Hszi házigazdaként Kína diplomáciai súlyát mutathatja fel, Putyin pedig olyan képet sugározhat, hogy Oroszország egyenrangú Washingtonnal és Pekinggel, mint megkerülhetetlen világhatalom.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

Kína 8 év alatt megháromszorozta műhold-flottáját, és a bővülés folytatódik

Kína tempósan építi nukleáris arzenálját, miközben a nemzetközi béke szónoka

Gyorsabban ölhet, mint ahogy az ember gondolkodik – a katonák is erősebb szabályokat sürgetnek az MI-re