A demokrata többség elzárhatja a háború pénzforrásait, vizsgálhatja a döntéseket, és republikánusokat is maga mellé állíthat. A választási győzelem azonban még nem kivonulási parancs: a háború lezárásához az elnök ellenállását és a saját politikai csapdáit is le kell küzdenie.
Az amerikai választók leválthatják a háborút támogató kongresszusi többséget, de ezzel nem váltják le a háborút irányító elnököt. A novemberi időközi választások után éppen ez a helyzet alakult ki Washingtonban: a demokraták megszerezték a törvényhozás mindkét házát, miközben Donald Trump továbbra is a fegyveres erők főparancsnoka marad.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az amerikai hatalommegosztás legnehezebb próbája
Az elnök irányíthatja a hadműveleteket, de a Kongresszus rendelkezik az azokhoz szükséges pénzről. A választási eredmény ezért önmagában nem állítja le az iráni háborút, viszont megteremtheti azokat a feltételeket, amelyek között annak folytatása egyre nehezebbé válik.
A Reuters/Ipsos-felmérésben az amerikaiak 71 százaléka támogatta, hogy a Kongresszus törvényt fogadjon el a konfliktus lezárásáról. A demokraták 93 százaléka mellett a republikánusok 51 százaléka is ezt szeretné. Ez széles háborúellenes igényt mutat, de azt nem mondja meg, milyen feltételekkel fogadnák el az amerikaiak a részvétel befejezését. A döntő kérdés így az, hogy a béke iránti társadalmi igényből létrejön-e egy kitartó, konkrét intézkedéseket is támogató kongresszusi többség.
Ugyanakkor belátható, hogy a "háború befejezése" kifejezés nagyon sokféle megoldást jelenthet, amit a közvéleménykutatás nem fejezhet ki. Az amerikaiak többsége akarhatja a háború végét úgy is, hogy közben nagyon eltérő békét képzel el. Van, akinek elegendő az amerikai katonák hazahozatala, mások csak a szabad hajózás helyreállítását és az iráni atomprogram ellenőrizhető korlátozását tekintenék elfogadható eredménynek. A legkevésbé esélyes kívánság a teheráni rezsim megdöntése vagy lemondatása.
A Kongresszusnak ezért arról is döntenie kell, milyen feltételekért hajlandó még időt és pénzt adni vagy türelmet előlegezni az elnöknek. A legnehezebb határvonal az észszerű biztonsági követelmények és azok között a célok között húzódik, amelyekre hivatkozva a háború szinte korlátlanul folytatható.
Ki mondhatja ki, hogy vége?
Az amerikai alkotmány a Kongresszusnak adja a hadüzenet jogát, az elnököt pedig a fegyveres erők főparancsnokává teszi. Azonban a modern háborúk szinte mindegyike formális hadüzenet nélkül kezdődik, és az egymást követő kormányzatok tág mozgásteret követeltek maguknak a katonai erő alkalmazására. Az Egyesült Államok legutóbb 1942 júniusában, Magyarországnak, Romániának és Bulgáriának üzent hadat formálisan. Az azóta vívott amerikai háborúk története ezért arról is szól, miként alkalmazhat katonai erőt az elnök hadüzenet nélkül, és ebből mennyit enged át neki vagy követel vissza a Kongresszus.
A vietnámi háború keserű tapasztalatai nyomán az 1973-ban elfogadott háborús hatásköri törvény szerint hatvan napon belül meg kell szüntetni az érintett katonai erő alkalmazását, hacsak nincs kongresszusi felhatalmazás. A biztonságos kivonulás érdekében ez legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. A szabály alkalmazása és az elnöki hatáskörökhöz való viszonya azonban évtizedek óta viták tárgya.
A jelen állás szerint a mostani konfliktusban már mindkét kamara elfogadott egy megszüntető határozatot, amelyre a Trump-kormányzat fittyet hányt. Megtehette, mert a kongresszusi határozat még nem törvény. Az elnök elé nem kerülő kétkamarás határozatok kötelező ereje erősen vitatott. Ha bármely intézkedést az elnök megvétóz, annak felülírásához mindkét házban kétharmados támogatás szükséges.
A demokrata többség tehát könnyebben szavazhatja meg a háború befejezését, mint amilyen könnyen kikényszerítheti azt. Ha törvénnyel akarja megtenni, ahhoz republikánus szavazatokat szereznie kell. Néhányat lehet is, de a 2/3 erősen kétséges.
És ha eljárják a pénzcsapot?
Kétségtelen, hogy a Kongresszus legerősebb eszköze a finanszírozás. Mert míg az elnök megvétózhatja a neki nem tetsző törvényt, arra már nem kötelezheti a törvényhozást, hogy megszavazza számára az általa kért újabb pénzeket. Ha erre joga lenne, az a hatalmi ágak szétválasztásának a végét jelentené, amivel a végrehajtó hatalom (a kormány) átvenné a törvényhozók jogkörét.
Itt két eltérő lehetőség kerülhet az asztalra. A Kongresszus megtagadhatja a további háborús forrásokat, vagy törvényben kifejezetten megtilthatja bizonyos katonai műveletek finanszírozását. Az első nem feltétlenül állítja le azonnal a hadműveleteket, mert maradhatnak korábban jóváhagyott, felhasználható összegek. A második erősebb korlát lehet, de elfogadásakor ismét számolni kell az elnöki vétóval.
A tilalom pontos megfogalmazása is döntő. Ha csak egy adott költségvetési törvény pénzeire vonatkozik, más források nyitva maradhatnak. A szélesebb korlátozásnak ezért a korábbi előirányzatokra és az átcsoportosítás lehetőségeire is figyelnie kell. Ez rendkívül bonyolult feladat, mert szinte lehetetlen megállapítani, hogy a Pentagon hadműveleti célokra vagy csak logisztikára vásárol és használ egy teherjárművet.
Trump a mintegy 950 milliárd dolláros védelmi költségvetés 1500 milliárdra emelését, valamint további 67 milliárd dollárt kért a háborúra. Ezek a kérelmek jelentős alkupozíciót adhatnak az új többségnek: a pénzhez határidőket, jelentési kötelezettséget vagy műveleti korlátozásokat kapcsolhatnak.
Mit jelentene valójában a háború vége?
A washingtoni vita legfontosabb korlátja végül Washingtonon kívül található. A Kongresszus az amerikai részvételt korlátozhatja, de Irán és Izrael döntéseit nem irányíthatja.
Az amerikai támadások beszüntetése, a tengeri blokád feloldása, a térségben állomásozó erők csökkentése és egy tartós békemegállapodás különböző döntések, és az egyikből nem következik automatikusan a másik. Egy korlátozó törvénynek ezért azt is tisztáznia kellene, pontosan melyik tevékenységet kívánja megszüntetni.
Ez a demokraták számára is felelősséget teremt. Januártól már nemcsak azt kell mondaniuk, hogy ellenzik Trump háborúját, hanem azt is, milyen biztonsági és diplomáciai feltételek mellett akarják lezárni az amerikai részvételt.