Donald Trump a demokraták állítólagos korrupciója és bizonyos városok és államok ellen vetné be alelnökét, miközben szükségtelennek nevezte azt az iráni megállapodást, amelyen JD Vance dolgozott. A látványos és kissé megalázó rendreutasítás megmutatja, mennyire szűk az önállóság az elnök mellett.
A washingtoni belpolitika rendkívül bonyolult, ezért az alábbiakban előfordulnak feltételezések és találgatások is, de mindegyik tárgyi alapon és tények nyomán. Az ügy kapcsán egyetlen közösségi médiás bejegyzésről lehet világosan látni, hogy Donald Trump kérdőjelezte saját alelnöke egyik legfontosabb külpolitikai vállalkozásának értelmét. Miután JD Vance a republikánusok választási vereségét az iráni háborúval és Izrael mohóságával magyarázta, annak lezárását keresve, az elnök nyilvánosan más feladatot jelölt ki számára. Magyarul eltiltotta a témától.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Arra kértem Vance alelnököt, hogy teljes és maradéktalan figyelmét” a demokrata vezetésű amerikai városokban és államokban zajló, Trump szerint tömeges korrupcióra és bűnözésre összpontosítsa – írta az elnök november 12-én. Majd ugyanebben a bejegyzésben hozzátette: „Nincs szükségünk megállapodásra Iránnal.”
Együtt olvasva a két mondat jóval többet jelent egyszerű munkamegosztásnál. Az elnök egyszerre irányította másfelé az alelnököt, és nyilvánította szükségtelennek azt az eredményt, amelyért Vance diplomáciai erőfeszítéseket tett. Ezzel gyakorlatilag kizárta a legfontosabb külpolitikai ügyből.
Legutóbb 1965-ben esett meg, hogy Lyndon B. Johnson elnök kiszorította Hubert Humphreyt a vietnámi háborúról szóló döntéshozatalból, miután az alelnök egy bizalmas feljegyzésben az eszkaláció ellen érvelt. Ehelyett belpolitikai programjára, a Great Society ügyeire kényszerítette.
Sem előtte, sem azóta nem történt ilyesmi
A Wall Street Journal november 11-én még arról írt, hogy Vance közvetlen tárgyalásokat fontolgat egy magas rangú iráni biztonsági vezetővel. Másnap Trump már azt üzente, hogy nincs szükség megállapodásra.
A lap által feltárt feszültség a korábbi diplomácia megítélésére is kiterjedt. Két tisztviselő szerint Trump magánbeszélgetésekben költséges hibaként emlegette a júniusi, Vance közreműködésével kialkudott megállapodást, mert szerinte az időt adott Iránnak az újjászerveződésre és olajbevételek megszerzésére.
Vance korábban a háborút tette felelőssé a republikánusok időközi választási vereségéért. Ez azt jelenti, hogy az elnök egyik meghatározó döntésének következményét nevezte meg a kudarc okaként. Trump szemszögéből nézve ez saját kormányzásának kritikáját jelenti, Vance számára pedig erős figyelmeztetést, hogy milyen örökséggel vághat neki egy esetleges 2028-as elnökjelölti kampánynak.
Az már a találgatások világába tartozik, hogy mit jelent mindez Marco Rubio külügyminiszter számára, aki szintén a favoritok egyik lehet '28-ban. Politikai előnyt jelenthet, ha legfontosabb lehetséges vetélytársának önállóságát maga az elnök korlátozza.
A külügyminiszter eddig védelmezte Trump háborús döntését, és az Iránra gyakorolt gazdasági nyomás fenntartása mellett érvelt. Így az elnök irányvonalához hű politikusként jelenhet meg, miközben Vance nyilvánosan megkülönböztette saját álláspontját Trumpétól.
Vance-t félre lehet állítani, de el lehet bocsátani?
Az alelnök helyzete különös, mivel választott közjogi tisztségviselő, akit az elnök nem bocsáthat el úgy, mint egy minisztert. Megbízatása halállal, lemondással vagy impeachmenttel érhet véget, de főnöke akaratából nem. Politikai befolyása mégis erősen függ attól, mennyire vonják be a döntésekbe, milyen megbízatásokat kap, és mennyire látható mögötte az elnök támogatása.
Trump ezért hivatalának érintése nélkül is szűkítheti Vance mozgásterét. A nyilvánosan kiosztott új feladat pedig megnehezíti az alelnök válaszát: ha elfogadja, engedelmeskedik az elnöki irányváltásnak; ha tiltakozik, maga teszi még nyíltabbá a konfliktust.
Az új megbízatás politikai árát Vance fizeti meg. A visszaélések felderítése az illetékes hatóságok dolga, viszont a személyéhez kapcsolódhat egy negatív szerep az érintett városokban és államokban. Trump ezzel a békeközvetítésből a belpolitikai arénába tereli alelnökét.
Ugyanakkor mindez lehet egy Iránnak szóló üzenet is. Trump jelezheti Teheránnak, hogy a választási vereség után sem kényszerül gyors megállapodásra vagy engedményekre. A diplomácia nyilvános leértékelése mellett a háttértárgyalások folytatódhatnak.
Az elnök győzelmi keretbe is próbálta helyezni a rendezetlen konfliktust, amikor azt írta: „Nálunk van a pénzük, több száz milliárd dollár, és nálunk van a szorosuk!” Mindez nem teljesen igaz.