Anders Engman mindössze 23 évesen csöppent bele a forradalomba egy svéd hetilap munkatársaként. A következő évtizedekben több mint száz országban dolgozott, de legfontosabb munkájának mindvégig az 1956-os magyar események bemutatását tekintette.
Szabadtéri kiállítás nyílt Anders Engman svéd fotóriporter az 1956-os forradalom idején készített munkáiból a Nemzeti Múzeum kertjében. Engman különleges érzékenységgel mutatta be a történelmi napokat, és ő készítette el az egyik híres portrét a harcokban 15 évesen elhunyt Szeles Erikáról is.
„Budapesten, Győrött, a magyar-osztrák határon, majd az ausztriai menekülttáborban készített felvételei ma már nemcsak a forradalom, hanem a nemzetközi sajtófotózás történetének is fontos dokumentumai" - emelte ki Szabados-Jámbor Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Múzeum általános főigazgató-helyettese a tárlat hétfői megnyitóján.
A ceremónián a fotós özvegye azt mondta, hogy Engman szinte még gyerekként, 23 évesen érkezett meg Magyarországra, és bár a következő évtizedekben az egész világot beutazta és több mint száz országban dolgozott, a legfontosabb munkája a forradalom maradt.
„Amikor arról kérdezték, hogy mi volt rá a legnagyobb hatással, és mi volt a legfontosabb dolog, amit valaha csinált, mindig egyből rávágta: Budapest, 1956” - mesélte Inga-Britt Liljeroth.
A kiállítás egyik legérdekesebb képe András Tibort ábrázolja, amint a szétlőtt nagykörúton rajzol.
A festő és haditudósító fia így emlékezett vissza a hetven évvel ezelőtti eseményekre:
„Anyám bezárja az ajtót, mert apám ki akar menni rajzolni, és hogy ne menjél sehova, két gyereked van, ha meghalsz, akkor mi lesz? Apám indulatos ember volt, fölvette a tavaszi cipőt, nézzék meg, ez egy tavaszi cipő, ami rajta van, mert anyám eldugta a ruháit, kinyitotta a kisszobafolyosóra néző ablakot, és az ablakon kiugrott. Ez iszonyúan megrázott engem, mint kisfiút, hogy apám elrohan, és megy ki, mert úgy érezte, hogy neki ott kell lenni ezen.”
Anders Engman özvegye még több száz, a magyarországi forradalomról készített fotót őriz, ezeknek a későbbi bemutatásáról már tárgyal vele a Nemzeti Emlékezet Bizottsága.