„Ha az emberiség nem fékezi a bolygót felfűtő szennyezést, a nyári hőség, tüzek és aszály enyhének tűnnek majd a klímakáoszhoz képest” – mondta Simon Stiell, az ENSZ klímaügyi vezetője.
„Európa idei nyara pokoli forró volt. Ez az ára annak, hogy a világ fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége most igazán hazavág.” – figyelmeztet Simon Stiell, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) végrehajtó titkára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Parlament brüsszeli Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága előtt felszólalva Stiell arra kérte a törvényhozókat, hogy „ráerősítsenek” Európa „hosszú múltra visszatekintő klímavezető szerepére”, és felgyorsítsák az átállást a tiszta energiára.
„Európa alapvető érdeke, hogy szilárdan kiálljon a klímavédelmi intézkedések mellett – és hogy tovább erősítse azokat: növelje az éghajlati hatásokkal szembeni ellenálló képességét, megvédve a globális ellátási láncokat, amelyektől minden gazdaság függ, és drasztikusan visszafogja a világ kibocsátásait.”
A klímavédelem Európa legolcsóbb biztosítása
Az idei, szélsőséges hőséggel járó nyár volt a valaha mért legmelegebb az Egyesült Királyságban és Olaszországban, és várhatóan további országok jelentenek majd hasonló rekordot. Stiell csak néhány költséget sorolt fel: „Tömeges evakuálásokat láttunk. Erőműveket kellett leállítani. Kereskedelmi útvonalak bénultak meg. Termények vesztek oda. Csökkentek a hozamok. És megugrottak az élelmiszerárak – amelyek várhatóan tovább emelkednek.”
Európa-szerte tízezres nagyságrendben regisztráltak többlethalálozást: 14 000-et Németországban és 5232-t Spanyolországban – utóbbiban a legmagasabb értéket 2015 óta.
„A katasztrófák felhajtják a biztosítási díjakat, egyeseket teljesen biztosíthatatlanná téve” – mondta Stiell. Az extrém időjárás és a klímakatasztrófák által sújtott területeken lévő otthonok biztosításának költsége évek óta meredeken emelkedik, egyes biztosítók pedig már nem vállalnak fedezetet a 2025-ös Los Angeles-i erdőtüzek által érintett térségekben lévő ingatlanokra.
A Jövőnk biztosítása 2024-es jelentése megállapította, hogy az elmúlt húsz évben az időjárással összefüggő biztosítási veszteségek több mint egyharmadáért a klímaváltozás volt felelős. A klímakárok terhét azonban nem a magánbiztosítók nyelik le, hanem a közpénzekből gazdálkodó állami költségvetések, amelyekért az uniós politikusok felelnek.
Egy idén közzétett tanulmány szerint 1980 és 2021 között a szélsőséges időjárási és éghajlati események több mint 560 milliárd eurós gazdasági veszteséget okoztak az EU 27 tagállamában, amelynek mindössze 25–33 százalékát fedezték biztosítások. A Bécsi Egyetem tanulmányát Lena Schilling osztrák zöldpárti EP-képviselő rendelte meg.
„A globális gazdasági teljesítmény mindössze 1–2 százalékának befektetésével elkerülhetők a GDP 11–27 százalékát elérő veszteségek, minden egyes elköltött dollár 5–14 dollár megtakarítást eredményez” – hangsúlyozza a tanulmány szerzője, Sigrid Stagl professzor. A klímavédelmi intézkedéseket kifejezetten úgy írja le, mint „életbiztosítást a bolygó számára”: olyan rendszerszintű kockázatkezelési stratégiaként, amelyben a mérséklés és az alkalmazkodás költségei eltörpülnek a lehetséges veszteségek nagyságához képest.
A klímavédelem fellendíti – vagy fékezi – a gazdaságokat
Nyilván tisztában lévén azzal, milyen fontos a gazdasági növekedés azoknak a törvényhozóknak, akikhez beszélt, Stiell részletezte a szélsőséges hőség árát: „Egy tanulmány szerint az idei nyári szélsőségek 180 milliárd eurójába kerülnek Európának – az elveszett munkaerő-termelékenységben, valamint az élelmiszer-, energia- és közlekedési rendszerek zavarásában. Ez gyakorlatilag egy teljes százalékpontot faragna le az európai GDP-ből – nagyjából annyit, amennyivel az EU gazdasága a prognózisok szerint nőni fog.”
Stiell a klímavédelmet összekapcsolta azokkal a gazdasági mutatókkal, amelyek alapján a politikusokat gyakran megítélik, amikor közelegnek a választások: „Aki engedékeny a klímavédelmi intézkedésekkel szemben, az engedékeny az inflációval és a megélhetési költségekkel szemben, engedékeny a szuverenitás és a biztonság terén, és engedékeny a gazdasági növekedés és a munkahelyek ügyében is.”
„A klímaügy átszövi a választók alapvető aggodalmait, bármi legyen is a politikai hovatartozásuk: a család egészsége, a közösségek biztonsága és a gazdasági stabilitás. A megfizethető élelmiszer és az elérhető víz. A munkahelyek, az üzleti költségek és a háztartási számlák.”
Mit javasol tehát Stiell az uniós döntéshozóknak?
A megfizethetőség, a gazdasági stabilitás, az energiaellátás biztonsága és a politikai döntéshozatal önállósága érdekében Stiell szerint: „A tiszta energia a legbiztosabb út, hogy mindezt olcsón és biztonságosan elérjük.”
Miközben Kína jár az élen a tiszta forrásokból származó energiatermelésben, Stiell hangsúlyozta, hogy az uniós országok is jól teljesítenek. „Az egyre növekvő beruházásoknak köszönhetően a megújuló energiaforrások ma már Európa áramellátásának mintegy felét adják. A közel-keleti konfliktus első hat hónapjában pedig önmagában a napenergia több mint 30 milliárd eurót takarított meg Európának az elmaradt gázimportból.”
Stiell igyekezett hangsúlyozni, milyen komoly gazdasági lehetőségeket rejt a tiszta energia, és kiemelte, hogy Európa már most vezető szerepet tölt be a klímabarát technológiák terén.
Mire szeretné az ENSZ, hogy Európa összpontosítson a COP31-en?
Stiell beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy Európa teljes mellszélességgel támogassa a törökországi COP31-et, „hogy az kézzelfogható további előrelépést hozzon”.
Az ENSZ által szervezett idei klímatárgyalásokat, a COP31-et 2026. november 9. és 20. között rendezik Antalyában.
A tárgyalások a világ minden részéről összehozzák a kormányokat és az iparági szereplőket, így katalizátorként működnek a klímapolitika számára – a Párizsi Megállapodás is a 2015-ös, COP21 nevű csúcson született. Mivel a végső megállapodásról napokig tartó tárgyalásokon döntenek, létfontosságú, hogy a törvényhozók jelen legyenek, és következetesen a határozott klímacélokért dolgozzanak.
Stiell elmagyarázta, hogyan épülnek egymásra az elmúlt évek klímacsúcsai: „Egyetlen COP sem tudja egyik napról a másikra megoldani a klímaválságot, de mindegyik előrelendíti a globális erőfeszítéseket – az előzőre építve és a következőre tekintve: a Dubajban született globális megállapodástól, amely a fosszilis energiahordozók mindegyikétől való eltérést célozta, a bakui új klímafinanszírozási célon át egészen a Belemben elért előrelépésekig az igazságos átmenet terén, amelyek a megvalósítás korszakát nyitották meg.”
Stiell arra kérte a politikusokat, hogy úgy érkezzenek a tárgyalásokra, hogy pontosan tudják, mit szeretnének viszontlátni a végső megállapodásban, és legyenek készek kompromisszumokat kötni.
A COP-elnökség egyik fő célja, hogy 2035-re a világ végső energiaigényének 35 százalékát villamos energia elégítse ki. Stiell az EU erősségeire is rámutatott: „Európában az újonnan eladott autók körülbelül egynegyede már elektromos, és az akkumulátorok telepítése látványosan felgyorsult.”
Felhívta a figyelmet a metánkibocsátás, az élelmiszer-pazarlás és az élelmezésbiztonság kérdéseire, valamint arra, hogy a városokat ellenállóbbá kell tenni a klímaszélsőségekkel szemben – ezek Stiell szerint „azok a területek, ahol a hatások és a sürgető szükség a legnagyobb”.