A tajpeji kormány további 4,6 milliárd dollárnak megfelelő összeget kér a parlamenttől az idei védelmi kiadásokra. A vezérkar elsősorban saját gyártású rakétákat, több tízezer drónt és pilóta nélküli támadóhajókat vásárolna.
A csomag célja, hogy megszüntesse a korábbi költségvetési hiányokat, és felgyorsítsa a sziget saját fejlesztésű fegyverrendszereinek gyártását.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tervben szerepelnek a tajvani fejlesztésű Strong Bow ballisztikusrakéta-elhárító rendszerek, több mint hatszáz partmenti felderítő drón, negyvenezer támadó drón, valamint száznál is több robbanóanyaggal felszerelt, pilóta nélküli felszíni jármű. Utóbbiak lényegében távirányítású vagy autonóm kamikaze hajók, melyeket egy esetleges kínai partraszálló kötelék, hadihajók és szállítóeszközök ellen lehetne bevetni, ami a kínai néphadsereg leggyöngébb pontja egy invázió esetén.
A parlament korábban csak 25 milliárd dollár értékű, elsősorban amerikai fegyverek beszerzését hagyta jóvá, miközben a kormány ennél nagyobb és szélesebb körű különleges védelmi programot szeretett volna. Ezért első körben a hazai gyártású tételek kimaradtak a keretből. A kabinet szerint ezek elhalasztása veszélyes képességhiányokat okozna a tajvani haderőben.
Nem egy "második kínai hadsereget" építenek, hanem drónfalat
A beszerzési lista jól tükrözi Tajvan új védelmi gondolkodását. A sziget nem próbál minden területen ugyanannyi repülőgépet, hajót és páncélozott járművet felsorakoztatni, mint a nála sokszor nagyobb Kína, amire semmilyen esélye nincs is. Ehelyett úgynevezett aszimmetrikus képességekre összpontosít: viszonylag olcsó, nagy számban alkalmazható és nehezen megsemmisíthető fegyverekkel igyekszik elfogadhatatlanul költségessé tenni egy kínai támadást.
A több tízezer drón nem csupán látványos mennyiségi ugrás. Egy esetleges invázió során a felderítőeszközök folyamatosan követhetnék a Tajvani-szoroson átkelő hajókat, a támadó drónok pedig a partraszálló egységeket, kikötőket, parancsnoki pontokat és utánpótlási útvonalakat vehetnék célba. Az ukrajnai háború tapasztalatai megmutatták, hogy az olcsó pilóta nélküli eszközök nagy tömegben egy jóval erősebb ellenfél műveleteit is lassíthatják, sőt, meg is állíthatják.
Hasonló logika áll a pilóta nélküli támadóhajók mögött is. A kínai hadseregnek egy invázióhoz katonák és nehézfegyverek százezreit kellene átszállítania a nagyjából 130 kilométer széles Tajvani-szoroson. A lassú, rosszul védett és sérülékeny szállító- és partraszálló hajók ellen már néhány sikeres dróntámadás is súlyos fennakadást okozhat. Tajvan célja ezért nem a kínai flotta megsemmisítése, ami nem is volna lehetséges, hanem az átkelés és az utánpótlás megbénítása, és az invázió visszafordítása. Ezek funkciója hasonlatos a régi korokban használt kisméretű, fürge gyújtóhajókhoz, amelyek nagy flottákat tudtak semlegesíteni, vagy visszavonulásra kényszeríteni.
Peking egyre több irányból gyakorol többféle nyomást
A költségvetési javaslatot tovább növekvő távol-keleti feszültség közepette nyújtották be. Kína hajthatatlanul a saját területének tekinti a demokratikusan kormányzott Tajvant, és nem mondott le az erő alkalmazásának lehetőségéről sem. A kínai hadsereg rendszeresen küld repülőgépeket és hadihajókat a sziget környezetébe, miközben nagyszabású hadgyakorlatokon blokádot, rakétacsapásokat és a stratégiai fontosságú kikötők elszigetelését gyakorolja.
Peking már nem kizárólag katonai eszközökkel próbálja vitatni Tajvan fennhatóságát. Kínai kutatóhajók és parti őrségi egységek egyre gyakrabban jelennek meg a sziget túlső oldalán is. Kína augusztusban tengeraljzat-felmérést végzett a Tajvantól keletre fekvő vizeken, amelyeket saját joghatósága alá tartozónak nevezett. Tajpej ezt újabb, tudományos tevékenységnek álcázott szuverenitási provokációként értékelte.
Mindez azért is különösen fontos, mert egy Tajvan elleni kínai művelet nem feltétlenül klasszikus partraszállással kezdődne. Peking előbb tengeri és légi blokádot rendelhetne el a sziget körül, kibertámadásokkal béníthatná meg az infrastruktúrát, megrongálhatná a tengeralatti adatkábeleket, vagy „ellenőrzés” alá vonhatná a sziget kikötőibe tartó teherhajó-forgalmat, főként az olajszállítmányokat. Tajvannak ezért egyszerre kell készülnie egy teljes invázióra és a háborús küszöb alatti, fokozatos kényszerítésre.
Washington több önvédelmet vár Tajvantól
Az Egyesült Államok hosszabb ideje sürgeti Tajpejt, hogy növelje saját védelmi ráfordításait és elsősorban olyan fegyvereket vásároljon, amelyek túlélik egy kínai támadás első hullámát. Az amerikai megközelítés szerint a nagy presztízsű, de könnyebben felderíthető platformok mellett több mobil rakétára, aknára, légvédelemre, drónra, tartalék alkatrészre és szétszórt lőszerkészletre van szükség.
A tajvani védelmi minisztérium NATO-módszertannal számított teljes védelmi kiadása a GDP 3,32 százaléka. Ebben a szűkebb katonai költségvetés mellett a parti őrség és a veteránok ellátásának egy része is szerepel. A kormány 2027-re először lépné át a 4%-os határt.
A több pénz azonban önmagában nem old meg minden problémát. Tajvannak gondot okoz a haderő nem kellő létszáma, a tartalékosok felkészítése, az amerikai fegyverszállítások elhúzódása és az is, hogy egy háborúban nagyon gyorsan elfogynának a rakéták és lőszerek. A mostani csomag ezért a hazai hadiipart is erősítené, így a Tajvanon gyártott drónok és rakéták kevésbé függenének a bizonytalan külföldi szállításoktól.
A költségvetési vita végső soron arról szól, milyen árat hajlandó fizetni Tajvan azért, hogy Peking számára egy támadás politikai, humán és pénzügyi kockázata továbbra is nagyobb legyen a remélhető nyereségnél. A fegyverkezés nem szünteti meg a kínai fenyegetést, de növelheti annak esélyét, hogy Kína vezetése túl veszélyesnek és túl költségesnek ítélje a katonai megoldást. Ez a politika eddig bevált, de a jövője kétséges.