Az OECD 2,9%-ra emelte az idei globális növekedési előrejelzését, miután a világgazdaság a vártnál jobban kezelte az Iránhoz kapcsolódó energiaválságot, de tartós inflációra, emelkedő hozamokra és elhúzódó háborús kockázatra figyelmeztet.
A világgazdaság ellenállóbbnak bizonyul, mint ahogy azt sokan tartották.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szerdán közzétett időközi előrejelzésében az OECD 0,1 százalékponttal emelte 2026-ra vonatkozó növekedési prognózisát a júniusihoz képest, és arra a következtetésre jutott, hogy a világgazdaság „a vártnál jobban átvészelte a Közel-Keleten zajló konfliktus által kiváltott energiapiaci sokkot”.
Ez ugyanakkor egyértelmű lassulást jelent a tavaly mért 3,4%-os bővüléshez képest, és az OECD 0,1 százalékponttal, 3%-ra csökkentette a 2027-re vonatkozó előrejelzését is.
A felfelé módosítások széles kört érintenek.
Az Egyesült Államok gazdasága az idei évben várhatóan 2,2%-kal, az eurózónáé 1%-kal nő, mindkét adat 0,2 százalékponttal magasabb a korábbinál, miközben Japán előrejelzése ugyanennyivel 0,8%-ra emelkedett. Kína prognózisa változatlanul 4,5%, a G20 összességében pedig 3,1%-os bővülésre számíthat.
Az eurózónán belül az OECD Spanyolország esetében 2026-ban 2,6, 2027-ben 1,8%-os növekedéssel számol, ezzel a szeptemberi frissítésben vizsgált országok élére kerül. Németország mindkét évben várhatóan 1,1%-kal, Olaszország 0,9, illetve 0,6%-kal, Franciaország pedig 0,4, illetve 0,7%-kal bővül. Az euróövezet egésze várhatóan mindkét évben 1%-kal nő.
Az energiaárak meredeken emelkedtek, mióta az Egyesült Államok és Izrael februárban csapásokat mért Iránra, ám több tényező is tompította a sokkhatást.
Az OECD szerint ebben jelentős szerepet játszottak a nagyobb olajtartalékok, a térségen kívüli termelők többletkínálata és a kormányok diszkrecionális támogatási intézkedései, miközben a tágabb értelemben vett pénzügyi feltételek – a részvénypiacok emelkedésével és a hitelhez való folyamatos hozzáféréssel – továbbra is támogatóak maradtak.
A mesterséges intelligenciába irányuló jelentős beruházások szintén élénkítették a termelést és a kereskedelmet, és a szervezet szerint még a most prognosztizáltnál is erősebb növekedést hozhatnak.
A kilátások kockázatai
A kedvezőbb kép azonban korántsem jelenti azt, hogy eltűntek volna a kockázatok.
A jegybankok kamatemelésbe kezdtek, hogy megfékezzék az olaj- és gázárak emelkedése által hajtott inflációt, amely többéves csúcsokra lökte a dízel és más üzemanyagok költségeit. A G20-országokban az összesített infláció idén várhatóan 4,1% lesz, az eurózónában pedig 3%-ra számít az OECD.
Közben az uniós országokban, köztük Németországban és Franciaországban, az államkötvény-hozamok többéves csúcsra kapaszkodtak, megdrágítva a hitelfelvételt azoknak az államoknak, amelyek már most is jelentős adósság- és hiányteherrel küzdenek.
Európában ezek a magasabb hitelfelvételi költségek a célzott, átmeneti energiaügyi támogatásokkal együtt tovább feszítik a közpénzügyeket.
Európán túltekintve az OECD arra figyelmeztetett, hogy „a növekvő kötvényhozamok minden korábbinál jobban rámutatnak arra, mennyire szükség van a kormányzati kiadások féken tartására és átcsoportosítására irányuló erőfeszítések fokozására, a közszféra hatékonyságának javítására és a bevételek megerősítésére, hogy hosszabb távon fenntartható legyen az államadósság, és a kormányok megőrizzék a képességüket arra, hogy jelentős sokkokra reagáljanak.”
A szervezet egy elhúzódó háborút, az erős El Niño-jelenség miatt a termést és az élelmiszerárakat érintő, időjárással összefüggő kínálati sokkokat, valamint a vártnál gyengébb hozamot hozó mesterségesintelligencia-beruházásokat is a növekedést gyengíteni képes fő kockázatok közé sorolta.