Nepál alig járult hozzá a globális felmelegedést okozó kibocsátásokhoz, mégis napjainkban a legsúlyosabb következményeket szenvedi el.
Az 1000 fölé emelkedett halálos áldozatszám és az eltűntként nyilvántartott több ezer ember mellett a nepáli árvizek emberi tragédiája megkérdőjelezhetetlen. Egyes becslések szerint az újjáépítés költségei akár az ország teljes gazdasági teljesítményének egytizedét is elérhetik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Most a figyelem arra irányul, mi okozta a katasztrófát, és hogyan lehet megelőzni ekkora mértékű pusztítást, amikor ismét bekövetkeznek az olyan, a tudósok szerint biztosan visszatérő, „példátlan” események, mint ez.
Nepál miniszterelnöke, Balendra Shah az éghajlatváltozással hozta összefüggésbe a katasztrófát, és azt mondta: „A rasuvai Bhote Koshi folyó árvize nem hétköznapi árvíz volt. A térség egyik legnagyobb katasztrófájáról van szó, amelyet a Himalájában lezúduló hólavina és jégomlás váltott ki.”
A közösségi médiában közzétett bejegyzésében így folytatta: „Most jött el az ideje annak, hogy az éghajlatváltozás következtében elszenvedett katasztrófák kérdését határozottan napirendre tűzzük a nemzetközi közösségben.”
Joggal feltételezhető, hogy a gazdag, iparosodott országokra utal, amelyek a szén-dioxid-kibocsátás túlnyomó részéért felelősek – ellentétben Nepállal, amely nagyrészt vidéki ország.
„Nepál egy olyan válság árát fizeti, amelyet nem ő idézett elő. Ez az a pillanat, amikor az országoknak nemcsak azt kell belátniuk, milyen mértékben forgathatják fel a klímaváltozás hatásai az életet, hanem azt is, milyen sürgős lépésekre van szükség ahhoz, hogy a klímavédelem a fejlesztéspolitika középpontjába kerüljön” – hangsúlyozza Aarti Khosla, a Climate Trends kutatási tanácsadó cég igazgatója.
Mi okozta a nepáli árvizet?
Augusztus 26-án hirtelen árhullám söpört végig Nepál Rasuwa körzetén, miután a gleccser jég- és kőzetanyagának egy hatalmas darabja mintegy 5200 méteres magasságból letört, és körülbelül 1200 métert zuhant az alant fekvő völgybe.
A Katmanduban székelő, kormányközi Nemzetközi Integrált Hegyvidék-fejlesztési Központ (ICIMOD) arra a következtetésre jutott, hogy az árvizet nagy valószínűséggel jég-kőzet lavina váltotta ki, és nem egy gleccsertóból kiinduló árhullám.
Fontos észben tartani, hogy az úgynevezett attribúciós vizsgálatok hónapokig tartanak, és a kutatók még vizsgálják az események pontos láncolatát, valamint azt, hogy a hosszú távú változások – például az örökfagyos talaj leépülése és a sziklafalak instabilitása – szerepet játszhattak-e.
Évtizedek óta visszahúzódott a katasztrófa középpontjában lévő gleccser
Kiderült, hogy az összeomlott nepáli gleccser már évtizedek óta visszahúzódott, akárcsak sok európai gleccser.
„A tönkrement gleccser 1990 és 2020 között megközelítőleg 450 métert húzódott vissza, ami feltehetően csökkentette a gleccser által az alatta lévő sziklafalnak nyújtott mechanikai tartást” – mondja Maria Shahgedanova professzor, a klímahatásoknak kitett hegyi gleccsereket vizsgáló klimatológus, a brit Readingi Egyetem kutatója.
Évtizedek óta ismert, hogy az éghajlatváltozás világszerte gyorsítja a gleccserek olvadását, ami növeli az ilyen katasztrófák kockázatát. A tudósok szerint a Föld legmagasabb hegyvonulata, a Himalája a globális átlagnál is gyorsabban veszít a jégtömegéből.
„Az esemény azt mutatja meg, hogy a krioszférát – vagyis a Föld fagyott vízkészleteit – érintő, klímaváltozás okozta átalakulások miként hoznak létre olyan új feltételeket, amelyek miatt a magashegységi térségekben jelentkező veszélyek még kockázatosabbá válnak az ott élő emberek számára. Az ilyen eseményeket nem lehet megakadályozni, de hatásaik szisztematikus kockázatfelméréssel és monitorozással mérsékelhetők” – magyarázza Shahgedanova.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár 2023-as nepáli látogatásán arra figyelmeztetett, hogy a himalájai régiók a gyorsan olvadó gleccserekkel küzdenek, és hogy „beomlik a világ teteje”.
Segíthettek volna a korai figyelmeztetések Nepálban?
Némi vigaszt jelenthet az áldozatok családtagjai és barátai számára, hogy a szakértők szerint a katasztrófa előrejelzése „nagyon nehéz” lett volna. A jobb felkészültség azonban segíthetett volna.
„Ez példátlan és váratlan katasztrófa volt. Egyszerűen nem volt észlelés, és nem maradt idő figyelmeztetés kiadására. Az esemény hirtelen bekövetkező veszélyhelyzet volt, amelyet a hagyományos riasztórendszerek nem tudtak érzékelni” – magyarázza Farooq Azam doktor, az ICIMOD vezető krioszféra-szakértője és beavatkozási programjainak irányítója. „Ilyen kő-jég lavinák esetében nagyon nehéz olyan riasztórendszert kialakítani, amely képes meghatározni a töréspontok helyét. Ezek olykor a szilárd kőzet alatt vagy a gleccserek mélyén vannak, és sem műholdról, sem szabad szemmel nem láthatók.”
Mit kell tennie Nepálnak, hogy felkészültebb legyen a katasztrófákra?
Az ICIMOD szerint három sürgős feladatot kell elvégezni ahhoz, hogy a térség jobban felkészüljön a globális felmelegedéssel összefüggő katasztrófákra. Mindenekelőtt egyértelmű szabályokat kell megalkotni a földhasználatra, különösen a folyókhoz, lejtőkhöz és hegyekhez közeli térségekben.
Másodsorban fel kell mérni, hogy a környezeti tényezők miként hathatnak az infrastruktúrára: még az építés előtt környezeti hatásvizsgálatokat kell végezni, és elemezni kell, hogyan befolyásolhatják a környezeti viszonyok az építmények teljes élettartamát.
Harmadrészt vissza kell emelni a kockázatkezelésbe az őslakos közösségek tudását. A múltban a közösségek gyakran magasabban fekvő területeken, távolabb a folyómedrektől telepedtek le, miközben az újabb fejlesztések egyre közelebb húzódnak a folyópartokhoz, sőt néhol magára a folyómederre. Az ICIMOD szerint az őslakos tudásnak irányt kell mutatnia a mai katasztrófakockázati és területhasználati tervezésben.
„Ha ez a szívszorító tragédia hozzásegíti az országokat annak felismeréséhez, hogy közös megközelítésre van szükség – az alkalmazkodás és az ellenálló képesség kiépítése, a korai riasztások és a határokon átnyúló monitorozás terén –, az előrelépést jelentene az emberiség számára abban a széttöredezett világrendben, amelyben ma élünk” – mondja Khosla.