A víz alatti árnyékolók segíthetnek abban, hogy a korallok túléljék a szélsőséges hőséget, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem jelent mindenre kiterjedő megoldást.
Működhet egy napernyő a víz alatt is? Úgy tűnik, igen – csak nem úgy, ahogyan azt sokan elképzelnék.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Világszerte a tengeri hőhullámok miatt a korallokat súlyos hőterhelés fenyegeti. Amikor a tengervíz túlmelegszik, a stresszelt korallok kiüríthetik szöveteikben élő mikroszkopikus algáikat, amitől kifehérednek, és elveszítik fő táplálékforrásukat – ezt a riasztóan gyakori jelenséget korallfehéredésnek nevezik.
Floridai tudósok egy csoportja úgy véli, hogy a víz alatti esernyők mérsékelhetik a pusztítást.
„A hőhullámokhoz köthető korallfehéredés valószínűleg a legnagyobb fenyegetés a zátonyokra világszerte” – mondja Karen Neely, a Nova Southeastern University kutatója, akinek vezetésével a héten tanulmány jelent meg a Frontiers in Marine Science folyóiratban. „Az olyan megoldások, mint az árnyékolás, átmeneti védelmet nyújthatnak kisebb területeken.”
Hogyan védték meg a víz alatti ernyők a floridai korallokat?
A kutatás azt követően indult, hogy 2023-ban rekordokat döntő tengeri hőhullám sújtotta a Florida Keyst.
A legtöbb helyszínen minden korallféle kifehéredett, a bokros, fa- vagy agancsszerűen növő fajok – például a beszédes nevű szarvkorall és agancskorall – szinte teljesen eltűntek. Egy parti helyszínen a megfigyelt korallok több mint fele részben vagy teljesen elveszítette élő szöveteit.
„Ez a tanulmány közvetlenül ebből az eseményből nőtt ki: bizonyítani akartuk, hogy léteznek olyan eszközök, amelyekkel hasonló jövőbeli helyzetekben célzottan meg lehet menteni egyes korallokat” – mondja Neely.
A következő nyáron a kutatók 40, két különböző agykorallfajhoz tartozó telepet választottak ki a Florida Keys déli részén.
Felét érintetlenül hagyták, a másik felét pedig PVC keretből és nejlonhálóból készült, vízen lebegő árnyékolókkal látták el – olyan víz alatti napernyőkkel, amelyek körülbelül 30 centiméterrel a korallok fölött függtek.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az árnyékolókat nem a víz lehűtésére használták. A cél az volt, hogy csökkentsék az erős napsugárzást és azokat a ultraibolyasugarakat, amelyek tovább súlyosbíthatják a kifehéredést.
A búvárok 2024 júliusában kezdték monitorozni a korallokat, és augusztusban, a nyári hőség felerősödésekor helyezték ki az esernyőket. Egészen novemberig folytatták a megfigyeléseket, amikorra a hőmérséklet csökkent; a korallok színét és a szöveteikben élő algák mennyiségét követték nyomon.
Annak ellenére, hogy 2024-ben 1985 óta a második legmagasabb hőterhelést mérték a helyszínen, néhány árnyékolt korall az esernyők kihelyezése után elkezdte visszanyerni színét. A fedetlenül hagyott korallok viszont a kísérlet legforróbb időszakában tovább fakultak.
A kutatók szerint az esernyők mégiscsak átmeneti megoldást jelentenek.
A teljes zátonyok befedése gyakorlatilag kivitelezhetetlen, ezért a módszert elsősorban arra alkalmasnak tartják, hogy a szélsőséges hőség idején védjék a leginkább veszélyeztetett korallokat. Hosszú távon azonban a védelem kulcsa a tengerek melegedésének fékezése.
„A léptéknövelés jelenti a tanulmány legnagyobb korlátját” – magyarázza Neely. „Az árnyékolás nem csodafegyver.”
A tengeri hőhullámok világszerte kifehérítik a zátonyokat
Világszinten tovább döntögetik a rekordokat az óceánok hőmérsékletei. Augusztus 22-én a globális átlagos tengerfelszíni hőmérséklet – a sarkvidéki térségeket nem számítva – 21,1 °C volt, ami a valaha mért legmagasabb napi érték.
Eközben a szélsőséges hőség egyre gyakrabban éri el a korallzátonyokat. A Global Coral Reef Monitoring Network augusztusi jelentése szerint a fehéredési események ma már nagyjából öt-hat évente következnek be, míg korábban körülbelül tízévente fordultak elő.
Bár a korallok képesek regenerálódni, ha a tengervíz lehűl, a gyakori tengeri hőhullámok túl kevés időt hagyhatnak arra, hogy a károsodott zátonyok helyrehozzák a pusztítást.
A legutóbbi globális fehéredési esemény 2023-ban kezdődött. 2023 és 2024 között a keménykorall-borítás világszerte 8,9 százalékkal csökkent – ez az eddig feljegyzett legnagyobb egyéves visszaesés.
2025 márciusára a világ korallzátonyainak 84 százaléka tapasztalt olyan hőmérsékleteket, amelyek elegendőek voltak a fehéredés kiváltásához, miközben Ausztrália Nagy-korallzátonyának egyes részein az elmúlt közel 40 év megfigyelései során mért legnagyobb éves korallveszteségről számoltak be.
Noha a korallzátonyok a tengerfenék kevesebb mint 0,2 százalékát borítják, létfontosságúak a víz alatti és a szárazföldi élet számára egyaránt.
Legalább a tengeri fajok egynegyedének – köztük számos, élelmiszerként fogott halfajnak – biztosítanak táplálékot és menedéket, emellett természetes védőgátat jelentenek a partvonalak számára.
Bár a víz alatti esernyők aligha tudják megakadályozni a tengeri hőhullámok kialakulását, a floridai vizsgálat szerint a hőmérséklet emelkedése idején legalább némi védelmet adhatnak ezeknek a létfontosságú élőlényeknek.