Az Irán elleni háború újraélesztette a felhívásokat az atomenergia fokozására. De valóban „tiszta”-e, bírja-e Európa energiahálózata, és túléli-e a klímaváltozás hatásait?
A világ 2011. március 11-én mintha megállt volna, amikor egy nagy erejű földrengés 15 méter magas cunamit indított el, amely kitörölhetetlen sebet ejtett Japán keleti partvidékén.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hatalmas hullámok sorozata szelte át a lakóházakat, vállalkozásokat és utakat – több mint 450 ezer embert fosztott meg otthonától, és 15 500 ember életét követelte. A pusztítás mellett a cunami három reaktor leolvadását okozta a Fukushima Daiicsi atomerőműben, mérgező, radioaktív anyagokat bocsátva a környezetbe, és tízezreket kényszerítve lakóhelyük elhagyására.
A katasztrófa világszintű vitát indított a nukleáris energia biztonságáról, és több országot arra késztetett, hogy a nukleáris energia fokozatos kivezetését vagy bővítésének leállítását tervezze.
Tizenöt évvel később azonban Fukusima rémképeit lassan felváltották a nukleáris energia fokozott használatára irányuló felhívások, különösen az Irán elleni háború és az azt követő energiaválság nyomán. Az Euronewsnak adott exkluzív interjúban Wopke Hoekstra, az EU klímaügyi biztosa a nukleáris energiát is azon energiaforrások között sorolta fel, amelyekre az uniós országoknak támaszkodniuk kell.
Az Oxfordi Egyetem egyik szakértője ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az új nukleáris kapacitások nem oldják meg a mai energiagondokat, és arra szólítja fel a döntéshozókat, hogy vegyék komolyan a nukleáris energia valós kockázatait.
„Európa magas megújuló-arányú rendszereiben egyre kevésbé az a kérdés, hogyan termeljünk több áramot, hanem az, hogyan férjünk hozzá akkor és ott, ahol szükség van rá” – mondja dr. Bettina Wittneben, az oxfordi Saïd Business School (forrás: angol) menedzsmentoktatója, valamint a Pembroke College (forrás: angol) és a Földrajz és Környezet Tanszék (forrás: angol) társult kutatója.
Valóban „tiszta” energia a nukleáris?
A nukleáris energiát gyakran emlegetik tiszta energiaforrásként, mivel a termelés helyén alacsony a szén-dioxid-kibocsátása.
Egyszerűen fogalmazva a nukleáris reaktorok képesek áramot termelni anélkül, hogy szén-dioxidot vagy szmogképző szennyező anyagokat bocsátanának a légkörbe. Szakértők azonban rámutatnak, hogy ez csak a kép egyik fele.
„A hatalmas betonszerkezetek miatt jelentős a beépített szén-dioxid-tartalma, és természetesen nem megújuló energiaforrás, hiszen uránbányászatra van szükség, ami a kitermelés és a szállítás révén szénlábnyommal jár” – mondja dr. Bettina.
„A nukleáris hulladék kezelése és az erőművek leszerelése szintén része kell legyen a nukleáris energiatermelés szén-dioxid-mérlegének.”
Klimareziliensnek számítanak-e az atomerőművek?
Európát idén nyáron egymást követő hőhullámok perzselték, amelyek a szakértők szerint „gyakorlatilag elképzelhetetlenek” lennének az éghajlatváltozás nélkül. A szélsőséges hőség, párosulva a csekély csapadékkal, az egész kontinensen aszályokat okozott, és történelmi mélypontra apasztotta Európa legnagyobb folyóinak vízszintjét.
Ez több atomerőművet is arra kényszerített, hogy átmenetileg leállítsák vagy csökkentett teljesítményen üzemeltessék őket Franciaországban, Magyarországon és Romániában.
A nukleáris energiatermelés óriási mennyiségű vizet igényel, különösen a hűtés során, ezért gyakran a „legsóvárabb” energiaforrásként emlegetik. A Nuclear Energy Institute szerint egyetlen reaktor minden megawattórára 1514–2725 liter vízfelhasználást igényel – ez évente több száz gigaliter vizet jelent.
Ezért épülnek az atomerőművek gyakran nagy víztömegek közelében. Állandó, megbízható vízellátás nélkül fennáll a reaktor túlmelegedésének kockázata, ami súlyos reaktormaghurutkához vezethet, és káros sugárzás kibocsátását okozhatja a környezetbe.
A szénalapú és a vízerőművi termelés is megszenvedte a hőhullámot, a napenergia-termelés megugrása azonban segített fedezni a hűtőberendezések, például a légkondicionálók miatt megugró áramigényt.
Az Ember energiapolitikai agytröszt szerint a napenergia-termelés a hőhullámos napokon júniusban és júliusban akár 17 százalékkal is nőtt az európai országokban – vagyis ez volt az egyetlen jelentős energiaforrás, amely „jobban teljesített a szokásosnál” a forró napokon.
„Hellbrise”: a nukleáris energia nem olyan megbízható, mint ahogy mondják
A szél- és napenergiához hasonló, időjárásfüggő energiaforrásokat gyakran hibáztatják amiatt, hogy túlterhelik Európa elavult villamosenergia-hálózatát.
Amikor az áramkereslet meghaladja a kínálatot, a felesleges energiát gyakran elpazarolják – és ez negatív áramárakhoz vezethet. Ezt a jelenséget gyakran „Hellbrise”-nak nevezik (németül hell = világos, Brise = szellő), és napos, szeles napokon fordul elő.
„Ezt a narratívát a fosszilis tüzelőanyagok hívei is erősítik, akik a fosszilis gázt állítják be az alaperőművi termelés megmentőjeként, vagyis annak az áramnak a forrásaként, amely akkor is elérhető, amikor a megújulók elmaradnak” – mondja dr. Wittneben.
„A fosszilis tüzelőanyagok ellenzői ezzel szemben a nukleáris energiát tartják megbízható alaperőművi technológiának.”
A szakértő ugyanakkor rámutat, hogy az atomerőművek lassan és költségesen szabályozhatók le, így valójában csak „felerősítik” a hálózat Hellbrise-problémáját, ahelyett hogy megoldást kínálnának rá.
Az EU elismerte, hogy a hálózati energiatároló akkumulátorrendszerek (BESS) „kulcsfontosságú technológiát” jelentenek ahhoz, hogy a megújuló energiát ne kelljen elpazarolni, és elkerülhetők legyenek a nulla alá süllyedő árak. A logika egyszerű: az akkumulátorok a napközben – amikor a fogyasztás általában alacsonyabb – megújulókból termelt áramot eltárolják, majd este, a kereslet megugrásakor juttatják el a háztartásokhoz.
2025-ben Európában 36 GWh új BESS-kapacitást telepítettek, így az összes működő kapacitás először lépte át a 100 GWh-t. Ez nagyjából 75 millió háztartás ellátására elegendő tárolt energiának felel meg.
Mely uniós országok támaszkodnak leginkább atomenergiára?
A múlt évben az Európai Unió 652 TWh villamos energiát termelt atomenergiából, ami a blokk teljes áramtermelésének 23,3 százalékát tette ki.
Ez több volt, mint a napenergia (13,1 százalék) vagy a szélenergia (17,1 százalék) aránya – vagyis 2025-ben az atomenergia adta a legnagyobb szeletet az áramtermelésből.
Ennek több mint a fele (392 TWh) Franciaországban termelődött, amely az unió legnagyobb nukleáris áramtermelője. Franciaország tavaly az áramtermelésének több mint kétharmadát (68,8 százalék) atomenergiából nyerte.
Őt követte Spanyolország (54,1 TWh), Svédország (46,7 TWh), Finnország (32,8 TWh), Csehország (31,9 TWh), Belgium (24,1 TWh), Szlovákia (19,3 TWh), Magyarország (16,1 TWh), Bulgária (14,8 TWh), Románia (10,2 TWh), Szlovénia (5,83 TWh) és Hollandia (3,99 TWh).
Mivel az európai villamosenergia-hálózatok össze vannak kapcsolva, sok olyan ország is vásárolhat atomenergiával termelt áramot más uniós tagállamoktól, ahol nincs működő atomerőmű. 2024-ben Franciaország volt Európa legnagyobb áramexportőre – és ennek jelentős része atomerőművekből származott.
Nem minden uniós ország támogatja azonban az atomerőművek üzemeltetését, különösen a fukusimai baleset fényében.
2020-ban Németország 170 TWh villamos energiát termelt atomenergiából, amivel az EU második legnagyobb nukleáris áramtermelője volt. Ugyanebben az évben fogadták el először a nukleáris energia kivezetését előirányzó jogi tervet.
Németország 2023. április 15-én hivatalosan is felhagyott az atomenergia-alapú áramtermeléssel, amikor leállította utolsó három működő reaktorát.
A lépést Friedrich Merz kancellár „súlyos stratégiai hibának” nevezte, Németország fosszilis, szennyező energiahordozóktól való függése pedig átmenetileg nőtt, hogy áthidalja az ellátásban keletkezett űrt.
Egy friss elemzés ugyanakkor, amelyet az Energy Institute agytröszt készített, arra jutott, hogy 2025-ben a szél- és napenergia együtt a német áramtermelés 44 százalékát adta, ezzel egy százalékponttal megelőzve a fosszilis energiahordozókat.
Ezzel párhuzamosan a szén részaránya 2000 óta, amikor még a német áramtermelés több mint felét adta, tavalyra 21 százalékra esett. A szakértők bíznak benne, hogy Németország 2038 előtt teljesen felhagyhat a szén használatával.