Naxoszi burgonya: veszélyben egy évszázados hagyományos termesztés

Tudósítás Naxosról: Giorgosz Mitropulosz

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Naxos a legnagyobb sziget a Kükládok közül. A helyi burgonya nemcsak Görögországban, hanem külföldön is híres. Olyan termék, amely szorosan összefonódik a sziget gazdaságával, és 2010 óta oltalom alatt álló földrajzi jelzésű (OFJ) termék. A burgonyát már a 18. század végén elkezdték termeszteni a szigeten. A vetés és a betakarítás évente kétszer történik. Most a másodvetés időszaka van.

Találkoztunk Szteliosz Vathrakokílisszel, Naxos egyik legnagyobb burgonyatermelőjével, a Galanádoszi Mezőgazdasági Szövetkezet elnökével, és arról beszélgettünk, mi teszi a sziget krumpliját ennyire különlegessé:

„Először is, szinte egész évben bőséges napsütésben van részünk. Másodszor, minden irányból tenger vesz körül bennünket, három-négy kilométeres távolságban. Harmadik tényező, hogy a földjeinken marhatrágyát használunk, mégpedig bőségesen, ahogy csak szeretnénk. A negyedik, és legfontosabb ok pedig az, hogy a talajból hiányzik egy összetevő, mégpedig a kalcium. Ha ezeken a területeken paradicsomot vagy konyhakerti zöldséget termeszt az ember, és nem pótolja a kalciumot a műtrágyában, a termés hátsó részén rothadás jelenik meg. Ez a kalciumhiány jele. A burgonyát mindez nem zavarja. A földjeink kalciumhiánya adja a krumplinak az ízbeli különbség mintegy 80 százalékát.”

Az 1980-as években a naxoszi burgonya éves termelése elérte a 15 000 tonnát. Akkoriban egy család minden tagja részt vett a művelésben. Ma már kevesebb gyerek születik, és a fiatalok más pályát választanak. A Kükládok szigetén ma nagyjából 300 család foglalkozik burgonyatermesztéssel. A termelés mára drámaian visszaesett, mindössze 5 000 tonnára.

„A 2000-es évek elején fordultunk rá a fogyasztásra szánt étkezési burgonyára. Ez 2006-ban gyorsult fel igazán, és a naxoszi burgonya először az AB Vasilopoulos szupermarketlánc polcain jelent meg. Egy évvel később nagyon erősen belépett a Sklavenitis, majd fokozatosan az összes lánc, így a termék a szupermarketek polcaira került. De ott is történik hamisítás. Nem tudom kik, de más területekről hoznak krumplit, akár más kontinensről, különösen Egyiptomból, beviszik a saját csomagolóüzemeikbe, becsomagolják, és naxoszi burgonyaként adják el.

Ez még inkább a hétvégi piacokon jellemző. Ha bemegy az ember egy piacra, és 20–30 standot lát, mindegyiken »naxoszi burgonya« feliratot fog találni. De ezek nem naxosziak. A 40 árusból talán egy-kettő árul valódi naxoszi burgonyát. Mindenki naxoszinak kereszteli a krumpliját, mert az drágább, és az íze is jobb. Így a fogyasztó gyakorlatilag 99 százalékban csak a szupermarketek polcain talál valódi naxoszi krumplit. Csak ott lelheti meg.”

Az utóbbi években nagyon érezhető a munkaerőhiány, ami komoly gondot okoz a gazdáknak. Törvényesen bejelentett munkásokat találni rendkívül nehéz. A vízkészlet a sziget erős beépítése és turisztikai fejlődése, valamint az elhúzódó aszály miatt drámaian csökkent. A gazdák drágán, az önkormányzattól, a sótalanító berendezésekből származó vizet kénytelenek vásárolni. Számos más probléma is van, például a magas költségek és az elsivatagosodás. A burgonyatermelő vészharangot kongat a jövő miatt: látja a termelés visszaesését és a gondok elburjánzását.

„Ahhoz, hogy egyáltalán legyen termelés, alapfeltétel a munkaerő. A másik, amit én öt–tíz éves távlatban látok, az az, hogy nagyítóval kell majd gazdát keresnünk, nemcsak Naxoszon, hanem egész Görögországban. Nem lehetséges, hogy ugyanazon terület egy holland gazdának ma 1 500 eurót hoz zsebre, egy izraelinek 1 200-at, egy görögnek pedig 50 eurót. Ez nem mehet így! Valamit rosszul csinálunk. Még mindig évtizedekkel ezelőtti, hagyományos módszereket használunk, és nem lépünk tovább valami új felé, például a hidropóniás termesztés irányába: kisebb területre, jobb munkafeltételekre és magasabb jövedelemre.”

„Azt látom, hogy öt–tíz év múlva sehol nem lesz görög gazda az egész országban. És ez általánosságban európai probléma is, hiszen látjuk a francia és német gazdák tiltakozásait. Nem lehet úgy gazdálkodni, hogy a gázolaj literje 2,5 euró, a műtrágya ára az egekben, a vetőmag az egekben, és a munkabérek havi 2 500 euró körül mozognak. Ha ilyen feltételek mellett akar ön termelni, biztosan veszteségbe fordul az egész.” – fogalmazza meg aggodalmait Szteliosz Vathrakokílisz.

A Naxoszi Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége idén működésének századik évfordulóját ünnepli. A termelők mellett áll, és igyekszik megoldani a sziget mezőgazdasági és állattenyésztési termelését sújtó számtalan problémát. A Szövetség célja, hogy egyszerre támogassa a terméket és a termelőket.

„A naxoszi burgonya nem pusztán egy termék. A hely története, a hely termelése, a sziget gazdasága testesül meg benne. A gazda és az állattartó vagyonát jelenti. Idén 100 éves a Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége, amelyet 1926-ban alapítottak. 238 éve termesztünk burgonyát. A krumpli még Kapodisztriasz előtt jelent meg Naxoszon, ami jól mutatja, hogy van benne szenvedély, szeretet, a föld valódi művelése ebben a történetben, amelyet naxoszi burgonyának hívnak.” – mondta az Euronewsnak Dimitrisz Kapúnisz, a Naxoszi Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöke.

Minden évben nagyszabású ünnepséget rendeznek a szigeten a burgonya tiszteletére. A 17. Burgonyafesztivált szeptember 12-én, szombaton tartották Naxos kikötőjében. Ezzel együtt megemlékeztek a Naxoszi Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége alapításának 100. évfordulójáról is.

Több mint 3 000 ember vett részt a rendezvényen a Nikiforos Mandilaras térnél, ahol helyi szervezetek és a mezőgazdasági szektor képviselői is jelen voltak. A lakosok és a látogatók különféle fogásokat kóstoltak, amelyeknek a naxoszi burgonya volt a főszereplője, és zenével, illetve táncos együttesek fellépésével mulattak.