A hosszú lejáratú amerikai állampapír-hozamok ismét a szerdai visszavásárlási bejelentés előtti szint fölé ugrottak, lenullázva a lépés hozta átmeneti enyhülést, és arra késztetve Scott Bessent, a pénzügyminisztert, hogy jelezze: Washington kész még agresszívabban beavatkozni.
Kevesebb mint 24 órával azután, hogy megduplázták az adósság-visszavásárlások volumenét, az amerikai pénzügyminisztériumnak ismét nyugtatnia kellett a piacokat, mivel a 10 és 30 éves államkötvények hozamai ledolgozták a szerdai esést, és a bejelentés előtti szint fölé emelkedtek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az intézkedés arra kényszerítette Scott Bessent pénzügyminisztert, hogy nyilvánosan megszólaljon, és egyértelművé tegye: a szerdán bejelentett, műveletenkénti 4 milliárd dolláros (3,4 milliárd eurós) plafon inkább alsó küszöb, mint szigorú felső határ.
„Rendszeresen hajtunk végre visszavásárlásokat, és növelni fogjuk ezek méretét [...] Megjegyezném, hogy ez akár meghaladhatja a kibocsátásonkénti 4 milliárd dollárt is” – mondta Bessent.
Amikor az okokról kérdezték, a pénzügyminiszter így válaszolt: „Ennek egy része üzenet a piacnak, azt akarjuk jelezni, hogy szerintünk a hozamok nem tükrözik az alapvető fundamentumokat. Az iráni konfliktuson túl leszünk [...] csak azt nem tudjuk, mikor.”
Bessent szerint elsősorban a 30 éves lejáratnál tapasztalható gyenge likviditás okozza a feszültséget, de számot nem ígért, mondván, a pénzügyminisztérium továbbra is figyelni fogja, hogyan alakulnak a piaci feltételek.
„Csak azt szeretnénk elérni, hogy az emberek a fundamentumokra figyeljenek, és ne a címekre alapozva kereskedjenek egy csendes időszakban, vékony forgalmú piacon” – foglalta össze.
A cikk írásakor a 30 éves hozam 5,25 százalékon áll, miután kedden 5,33 százalékos csúcsot ért el, a 10 éves hozam pedig 4,7 százalék, miután ugyanazon a napon 4,75 százalék fölé emelkedett.
Költségvetési terv, miután az amerikai államadósság elérte a 40 billió dollárt
Bessent az interjút arra is felhasználta, hogy előre jelezzen egy újabb bejelentést.
„Valószínűleg ezen a hét végén, a jövő hét elején jelentjük be, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a költségvetési konszolidációra [...] és ez Donald Trump elnöktől indul [...] a bevételi és a kiadási oldalt egyaránt megvizsgáljuk [...] mit tudunk tenni” – mondta Bessent, hozzátéve, hogy a pénzügyminisztériumnak „nagy eszköztára” van a visszavásárlásokon túl is.
Az amerikai államadósság rekordot jelentő, 40 billió dolláros (34,4 billió eurós) szintje kapcsán Bessent igyekezett tompítani az aggodalmakat, hangsúlyozva, hogy „nincs semmi varázslatos a 40 billiós számban [...] gazdasági növekedéssel ki tudjuk nőni ezt az adósságot”.
Emellett az előző kormányra hárította a felelősséget, megjegyezve, hogy Biden elnöksége alatt volt a történelem legmagasabb hiány/GDP aránya, míg a Trump-kormány tavaly egy százalékponttal csökkentette azt.
A valóságban ugyanakkor az amerikai állami kiadások – és ezzel együtt a kormányzati hitelfelvétel – az idén meredeken emelkedtek az iráni háború és más politikai döntések miatt, annak ellenére, hogy Donald Trump elnök megfogadta: stabilizálja Amerika pénzügyeit.
Nem mindenkit nyugtattak meg a pénzügyminiszter szavai; több befektető is nyilvánosan reagált Bessent kijelentéseire.
Krishna Guha, az Evercore ISI elemzője a tervet „egy gyenge Operation Twist-változatnak” minősítette, amely szerinte visszafelé sülhet el, ha a piac úgy értelmezi, hogy Washington nehezen tudja magát olcsón finanszírozni, és hozzátette, hogy Bessent fellépése önmagában alig mozdította meg a kötvénypiacot.
Az Operation Twist egy nem hagyományos monetáris politikai eszköz, amelyet jegybankok – mindenekelőtt az amerikai jegybank, a Federal Reserve – alkalmaznak: hosszú lejáratú államkötvényeket vásárolnak, miközben rövid lejáratú kincstárjegyeket adnak el, hogy kiegyensúlyozzák a hozamgörbét.
Maia Crook, a JPMorgan elemzője még ennél is keményebben fogalmazott: szerinte a beavatkozás „elfedi az alapvető strukturális problémákat, de semmit sem tesz azok megoldásáért”, és annak a veszélyét hordozza, hogy saját tartós költséget teremt: azt a benyomást kelti, hogy az amerikai pénzügyminisztérium feladja régóta hangoztatott ígéretét az egyenletes, kiszámítható adósságkibocsátásról, és ehelyett eseti jellegű piaci beavatkozásokra áll át.