Az európai turistaparadicsom-szigetek súlyos vízhiánnyal küzdenek. Megoldást jelenthetnek a száraz levegőből vizet kinyerő technológiák?
Amikor az ibizai birtokán lévő kutak kiapadtak, Hashem Arouzi első kézből tapasztalta meg Európa vízválságát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A brit vállalkozó megoldást keresett – nemcsak saját maga, hanem a több ezer szigetlakó számára is, akiknek vízkészlete az aszály, a túlzott vízkivétel és a tengervíz betörése miatt gyorsan apad.
„Ibizán önmagában több mint 15 000 olyan ingatlan van, amely nincs rákötve a vízhálózatra, így saját magának kell gondoskodnia vízellátásáról” – mondja Arouzi. „Az őket eddig ellátó kutak pedig sorra kiapadnak.”
A tartálykocsis vízszállítás átmeneti enyhülést nyújt, de mára már azok a tározók is kiapadnak, amelyekből a teherautók töltik a vizet.
A sótalanító üzemek egyre gyakrabban sietnek a vízvezetékre kötött ingatlanok segítségére, az önellátó, hálózaton kívüli házak azonban kimaradnak a megoldásból.
„Ez egy globális kihívást tükröz: világszerte több millió olyan, hálózaton kívüli, vízhiányos otthon található, amelyek olyan térségekben vannak, ahol a meglévő vízgyűjtési módszerek nehezen boldogulnak a száraz klímával” – mondja Arouzi.
A levegőből – még forró és száraz éghajlaton is – ivóvizet kinyerő berendezések életmentő megoldást jelenthetnek.
A Nobel-díjas vízkinyerési technológia hasznosítása
Már akár jövőre a Földközi-tenger térségében és a Baleár-szigeteken működő, hálózaton kívüli villák és szállodák is erősíthetik vízellátásukat egy ilyen technológiával.
Az ARK-et ma, július 30-án mutatták be Barcelonában; a készülék Arouzi klímatechnológiai vállalatának, az Ahbstrának a plug-and-play berendezése, amely a cég állítása szerint naponta akár 500 liter vizet is képes kinyerni a levegőből.
Mi a titkos fegyvere? Az a forradalmi molekuláris kémia, amelyet 2025-ben a kémiai Nobel-díjjal ismertek el.
Az úgynevezett fém-organikus vázak, röviden MOF-ok innovatív molekulaszerkezetek, amelyeket hatalmas belső felületre terveztek – egyetlen gramm anyagban akár egy teljes futballpályányi felület rejtőzik.
A struktúrák három tudós évtizedeken át tartó munkájának eredményei: a japán Kiotói Egyetem kutatójáé, Susumu Kitagawáé, az ausztrál Melbourne-i Egyetem professzoráé, Richard Robsoné, valamint az Egyesült Államokban, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i campusán dolgozó Omar M. Yaghié.
Hogyan működik a MOF-alapú vízkinyerés?
Nagyméretű üregeikben a molekulák szabadon be- és kiáramolhatnak, így a MOF-okkal el lehet választani a szennyező anyagokat a víztől, illetve ki lehet vonni a levegőből a szén-dioxidot vagy a víztartalmát.
A hagyományos légköri víztermelő berendezések (AWG-k) a páramentesítőkhöz hasonlóan működnek: lehűtik a levegőt a harmatpontig, hogy kondenzvíz képződjön. Alacsony páratartalom esetén azonban a harmatpont is lejjebb kerül, ilyenkor gyakran nem kivitelezhető a levegő kellően erős lehűtése.
A MOF-ok ezzel szemben adszorbensek, nem kondenzátorok, vagyis gáz- vagy folyadékmolekulákat képesek megkötni a felszínükön. Így közvetlenül, energiaigényes mélyhűtés nélkül tudják fizikailag megkötni a vízgőz molekuláit az alacsony páratartalmú levegőből.
A befogott víz folyadékként való felszabadításához csak mérsékelt mennyiségű hőre van szükség.
Yaghi saját vállalata, az Atoco (forrás: angol) 2026 februárjában mutatta be a világ első MOF-alapú vízkinyerő berendezését; a megrendeléseket még az idén megnyitják.
Az egységek – amelyek nagyjából egy szabvány tengeri konténer méretűek – a környezeti hőt felhasználva napi akár 1 000 liter vizet is képesek előállítani. Életmentő segítséget jelenthetnek a katasztrófa sújtotta közösségeknek, és a nagy vízigényű adatközpontokat is elláthatják olyan vízzel, amelyet hulladékhő felhasználásával termelnek.
Hogyan enyhítheti egy „varázsanyag” a hálózaton kívüli vízhiányt
„Évek óta úgy tekintenek a MOF-okra, mint egy »varázsanyagra«, amely a környezet szempontjából létfontosságú eredményeket ígér a vízkinyeréstől a szén-dioxid-leválasztásig” – mondja Arouzi.
Korábban azonban a magas energiaigényük miatt nem voltak nagy léptékben alkalmazhatók.
Az Ahbstra szerint ezt a problémát saját, szabadalmaztatott Suspended Particle Reactorával orvosolja, amely fluidizált állapotban keringeti át a levegőt a MOF-szemcséken, hogy maximalizálja a teljesítményüket.
Az egységek ára 150 000 font (mintegy 175 000 euró), így korántsem olcsók – ám a fejlesztők szerint felbecsülhetetlen értéket képviselhetnek azok számára, akiknek ingatlanai az elégtelen vízbiztonság miatt elértéktelenedéssel vagy akár elhagyással fenyegetnek.
A készülék által előállított vizet vissza lehet vezetni a kutakba és ciszternákba, vagy közvetlenül az ingatlan házi vízrendszerébe lehet táplálni.
Az Ahbstra és az Atoco jelenleg kisebb vízmennyiségre méretezett rendszereken is dolgozik.
A vízhiány kezelésének része egy átfogó, rendszerszemléletű megközelítés
Az idei nyáron egymást követő hőhullámok és aszályok súlyos vízhiánnyal sújtották a déli európai országok többségét; az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a térségben élők mintegy 30 százaléka tartós vízstressznek van kitéve.
„Nyilvánvaló, hogy az időjárási és csapadékmintázatok megváltoznak, ami számos helyen gyakoribbá és elhúzódóbbá teszi a szélsőséges aszályos időszakokat” – mondja Richard Perkin, az Ahbstra műszaki igazgatója. „A probléma kezeléséhez rendszerszintű megközelítésre van szükség, a vízhatékonyságtól és az újrahasznosítástól kezdve a jobb infrastruktúráig.”
Ha azonban a gátak vagy kutak kiapadnak, csak akkor lehet újratölteni őket, ha a megfelelő helyen esik az eső – függetlenül attól, mennyire takarékosan bánunk a vízzel.
„Éppen ezért elengedhetetlen eleme a válasznak a légköri vízkinyerés” – teszi hozzá.
Független, szakmailag lektorált adatok az ARK valós körülmények között nyújtott teljesítményéről és tartósságáról egyelőre nem állnak rendelkezésre.