A tanulónkénti finanszírozás miatti bezárások, amelyek életképtelenné tették a kisebb falusi iskolákat, meghaladták a népességfogyást. 2022 óta a megmaradt iskolákban kötelező heti órákon oktatják az orosz „hagyományos értékeket” és a Kreml ukrajnai háborús narratíváját.
Az évszázad eleje óta Oroszországban 45 százalékkal csökkent az iskolák száma, a legnagyobb veszteséget a vidéki közösségek szenvedték el – derül ki a Közgazdasági Felsőoktatási Iskola közzétett jelentéséből.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az orosz középfokú oktatási intézmények hálózata 2000-ben még 68 800 iskolából állt, 2026-ra azonban alig 38 000 marad – áll a jelentésben. Az iskoláskorú népesség ugyanebben az időszakban mintegy 13,5 százalékkal csökkent, 20,5 millióról 17,7 millió gyermekre.
Oroszországnak ma már kevesebb iskolája van, mint Németországnak, jóllehet lakossága nagyjából duplája a németének. Németországban 2026-ban több mint 40 ezer iskola működik.
A bezárások különösen súlyosan érintették a vidéket, ahol az állami iskolák száma több mint 45 000-ről körülbelül 21 000-re esett vissza, vagyis több mint a felére.
A városi iskolák száma is csökkent: 2000-ben még 22 700 volt, mára 16 300-ra apadt. Eközben egy-egy intézményre jóval több tanuló jut, az iskolánkénti létszám a 15 évvel ezelőtti mintegy 300-ról mára hozzávetőleg 470 főre nőtt.
A magániskolák száma növekedett, 2000-ben 635, 2026-ban már 982 ilyen intézmény működik, ám az összes iskolai férőhelynek továbbra is csupán 2,5 százalékát adják.
A nagyobb mindig jobb?
A bezárások hátterében az a 2001-ben elindított, mindmáig folyó „optimalizációs program” áll.
A fejenkénti, tanulónként járó állami finanszírozásra való átállás pénzügyileg ellehetetlenítette a kisebb iskolákat: minél kevesebb gyermeket vettek fel, annál kevesebb állami támogatást kaptak. Számos intézményt összevontak a szomszédos iskolákkal, másokat teljesen megszüntettek.
2010-re Oroszország iskoláinak 26 százaléka zárt be. A 2010-es években újabb mintegy 10 000 intézményt szüntettek meg, és a 2020-as évek eleje óta további 2300-at.
A pedagógusok és a szülők tiltakoztak az összevonások ellen. Úgy érveltek, hogy a nagy, összevont intézményeket nehezebb irányítani, eltűnnek az egyedi arculatú, körzeti iskolák, a zsúfolt osztályok pedig rontják az oktatás minőségét.
Szociológusok a vidéki falvak elnéptelenedésével is összefüggésbe hozták az iskolabezárásokat – derül ki egy 2026-ban a Nozh orosz magazinban megjelent tanulmányból.
A kutatás szerint ha bezár egy falusi iskola, a családok jellemzően szétszakadnak: az egyik szülő a gyerekekkel a közeli városba költözik, a másik pedig otthon marad dolgozni – és ez a különválás rendszerint véglegesnek bizonyul.
„Ha megspórolja egyetlen tanterem és egy tanár költségét, azzal egy egész, korábban virágzó helyi gazdaságot tehet tönkre” – fogalmaz a tanulmány.
A Kirov régió Lebjázsszkij járásában fekvő Atary falu jó példa erre: miután a helyi iskolát veszteségesnek minősítették, a fiatalok elköltöztek, a település pedig mára jórészt elnéptelenedett.
Dmitrij Novikov, a Kommunista Párt képviselője azt sürgeti, hogy a vidéki iskolák finanszírozását stratégiai társadalmi infrastruktúraként kezeljék, ne pedig tanulónként számolt támogatásként.
Moratóriumot javasolt a falusi középiskolai osztályok megszüntetésére, és ott, ahol mégis sor kerül bezárásra, egész évre szóló, garantált közlekedést a szomszédos településeken működő iskolákhoz.
„Lojális államideológia”
2022 szeptembere óta valamennyi orosz iskolában kötelező heti órát tartanak „Beszélgetések a fontos dolgokról” címmel, amelynek tanmenetét közvetlenül az oktatási minisztérium állítja össze.
A foglalkozások témái között szerepelnek az orosz hagyományos értékek, Oroszország szerepe a világban, valamint Moszkva ukrajnai háborúja – amelyet a hivatalos tananyagban „különleges katonai műveletnek” neveznek, ez a Kreml egyetlen jogilag engedélyezett kifejezése a teljes körű invázió leplezésére –, továbbá olyan motívumok, mint a „szolgálat a hazának” és az „önfeláldozás”.
Új, egységes történelemtankönyveket vezettek be a felsőbb évfolyamok számára 2023-ban, a felső tagozaton pedig a 2024–2025-ös tanévtől.
A 2023-as egységes történelemtankönyv Ukrajnát „agresszív, Oroszország-ellenes hídfőállásként” írja le, Moszkva 2014-es ukrajnai invázióját, a Krím megszállását és annektálását pedig egy „történelmi igazságtalanság” helyreigazításaként mutatja be, míg a nyugati szankciókat úgy ábrázolja, mint Oroszország gazdaságának szétverésére tett kísérletet.
Anna Wright, az Amnesty International Kelet-Európáért és Közép-Ázsiáért felelős kutatója szerint a könyvek „eltakarják az igazságot, és eltorzítják a tényeket azokról a súlyos emberi jogi jogsértésekről és nemzetközi jogba ütköző bűncselekményekről, amelyeket az orosz csapatok követtek el az ukránok ellen”.
Wright az iskolai indoktrinációt „cinikus kísérletnek” nevezte „az ukrán kultúra, az ukrán kulturális örökség és identitás eltörlésére”.
A tankönyvek arra intik a diákokat, hogy ne bízzanak az interneten talált információkban. A kiadványokat idén nyáron frissítették: bővítették a háborúról szóló fejezeteket, és új részt illesztettek be a Trump–Putyin alaszkai találkozóról.
A könyvek szerkesztésében részben részt vett Vlagyimir Medinszkij, Putyin egyik tanácsadója, volt kulturális miniszter, aki Oroszország küldöttségét vezette az Ukrajnával folytatott tűzszüneti tárgyalásokon.
Miután közvetlenül a Kremlben kapott elnöki tanácsadói posztot, őt nevezték ki a történelmi „hamisítás” elleni fellépésre 2021-ben létrehozott Történelmi Oktatási Tárcaközi Bizottság elnökének.
Medinszkij módszerét sokan áltörténelmi retorikaként jellemzik, amelynek célja egy „lojális államideológia” felépítése. Személye ellen szankciókat vezetett be az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kanada.