Egy átfogó új tanulmány arra figyelmeztet, hogy Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Görögországban egyre gyakoribb a „tüzet elősegítő” időjárás.
A tudósok riadót fújnak a tüzeknek kedvező időjárási viszonyok „jelentős felerősödése” miatt Dél-Európában, miközben a kontinens hatalmas térségei továbbra is lángolnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Megfékezhetetlen tüzek söpörtek végig az elmúlt hetekben Spanyolországon és Franciaországon, több mint 120 000 hektárnyi területet felperzselve a két országban, és több mint 300 000 embert kényszerítve arra, hogy elhagyja otthonát.
Ez a legnagyobb evakuálási művelet a második világháború óta, és azt jelenti, hogy az EU a valaha feljegyzett legsúlyosabb erdőtűzszezonja felé tart.
Bár a vészhelyzeti reagálási rendszereknek sikerült valamelyest megfékezni a terjedést, egy Párizsnál négyszer nagyobb kiterjedésű tűz tegnap (július 29-én) ismét fellángolással fenyegetett Délnyugat-Franciaországban, miközben három tűzoltó életét vesztette a görög Kréta szigetén.
Az unió tűzoltókapacitása nehezen tart lépést a tüzek egyre növekvő intenzitásával, amelyek már annyira hevesek, hogy saját zivatarokat váltanak ki.
Miközben Európa újabb hőhullámra készül, továbbra is nagy a félelem az újabb fellángolásoktól. Egy friss kutatás most azt is feltárja, hogyan válik Európa egyre inkább kitéve a halálos erdőtüzeknek.
Mi áll Európa növekvő erdőtűzkockázatának hátterében?
A ma a Scientific Reports (forrás: angol) folyóiratban megjelent új tanulmány Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Görögország nemzeti erdőtűz-nyilvántartásait elemezte, valamint az 1981 és 2025 közötti időszak időjárási és éghajlati adatait.
A kutatók megállapították, hogy Franciaország és Spanyolország egyes részein a tüzeknek kedvező, azaz forró, száraz és szeles időjárási viszonyok intenzitása 2016 és 2025 között akár 50 százalékkal nőtt az 1981 és 2010 közötti időszakhoz képest.
A „rendkívül tűzveszélyes időjárási feltételek” napjainak száma is emelkedett: 1981 és 2010 között nyáron kevesebb mint 10 napról a vizsgált országok egyes térségeiben az elmúlt évtizedben körülbelül 25 napra.
A jelentés szerzői szerint a tüzeknek kedvező időjárás gyakorisága a meleg, száraz napok számának növekedését tükrözi, és „összefügg a nagyléptékű éghajlati mintázatokkal”, beleértve a természetes módon előforduló El Niño jelenséget is.
„Az Észak-Atlanti térségben tapasztalt kisebb légnyomáskülönbségek egybeestek a tüzeknek kedvező időjárás gyakoribbá válásával Görögország, Olaszország, Korzika és Spanyolország egyes részein” – áll a jelentésben.
„Az El Niño-val összefüggő, rendellenes tengerfelszíni hőmérsékletek a Csendes-óceán trópusi övezetében megelőzték a tüzeknek kedvező időjárás kialakulását Északnyugat-Ibéria, Szicília és Dél-Görögország bizonyos térségeiben.”
Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb El Niño-esemény átmenetileg körülbelül 0,2 ℃-kal növelte a globális átlaghőmérsékletet. Ez azonban nem olyan jelentős, mint az emberi tevékenység okozta klímaváltozás, amely a fosszilis energiahordozók elégetése miatt az iparosodás előtti szinthez képest hozzávetőleg 1,3–1,5 ℃-kal emelte meg a globális felszíni hőmérsékletet.
Az EU Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata (C3S) szerint Európa a Föld leggyorsabban melegedő kontinense, ahol a hőmérséklet több mint kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a globális átlag.
A World Weather Attribution (WWA) attribúciós elemzése azt is kimutatta, hogy Európa júniusi hőhulláma – amelynek során több országban 40 ℃-ig emelkedtek a hőmérsékletek – 1976-ban, vagyis mindössze 50 évvel ezelőtt „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna.
Mindezek ellenére az éves erdőtüzek száma az elmúlt 10 évben körülbelül 40 százalékkal alacsonyabb volt, mint az 1981 és 2010 közötti időszakban az öt vizsgált országban – ami arra utal, hogy a tűzvédelmi intézkedések hatásosak, beleértve a tűzoltóságok jobb felkészítését és a lakosság számára szervezett tájékoztató kampányokat.
Hogyan csökkentheti Európa az erdőtüzek kockázatát?
Amíg nem sikerül megfékezni a klímaváltozást – a fosszilis tüzelőanyagoktól való fokozatos leválással és a tiszta energiára való átállással –, a globális hőmérsékletek tovább emelkednek, növelve a szélsőséges, az erdőtüzeket tápláló időjárási jelenségek kockázatát.
Addig is számos erdőtűz-megelőzési gyakorlat segíthet a kockázat csökkentésében. Ilyenek például az úgynevezett „tervezett égetések”, amikor egy kijelölt területet szándékosan gyújtanak fel ellenőrzött, monitorozott időjárási körülmények között.
Ez gyakran szolgál arra, hogy eltávolítsák az avart és a kisebb fákat, cserjéket, ami viszont csökkenti a nyári időszakban gyakori, nagy kiterjedésű erdőtüzek kockázatát. A Stanford Egyetem 2025-ös tanulmánya (forrás: angol) szerint a tervezett égetések átlagosan 16 százalékkal mérsékelhetik az ezt követő erdőtüzek súlyosságát, és nettó 14 százalékkal csökkenthetik a füstszennyezést.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint a „fenntartható földhasználat-kezelés” biztosítása szintén segíthet megfékezni a pusztító tüzeket – különösen azokon a területeken, ahol eleve magas az erdőtűzkockázat.
„Fontos szabályozni a földhasználat változását, és frissíteni a területrendezési iránymutatásokat, hogy a fejlesztések ne növeljék tovább a tűzkockázatot” – áll a szervezet közleményében.
„A tüzek hatása nem ér véget azzal, hogy eloltják őket, mivel árvizek és talajerózió követhetik. Egy tűz után csökkenteni kell a további károk kockázatát azáltal, hogy a leégett területeket olyan növényzettel állítják helyre, amely alkalmazkodni tud a változó éghajlathoz.”
A WWF, a Wetlands International Europe és más környezetvédelmi szervezetek szakértői a tájaink és az egészséges vízrendszerek helyreállítását is sürgetik a szárazság és az erdőtüzek elleni küzdelem érdekében.
Az erdőtüzek kockázata már néhány napos, perzselő hőség után is megnőhet, mivel a fűből, bokrokból és más növényzetből elpárolog a nedvesség. Így ezek könnyebben lángra kapnak, és nehezebb eloltani őket.
A vizes élőhelyek és a folyók ezzel szemben elnyelik, tárolják, majd lassan engedik ki a vizet, így természetes tűzgátként működnek. A vízszintek csökkenése és az élőhelyek leromlása azonban egyre inkább korlátozza a tüzek terjedésének megfékezésére való képességüket.
Érdemes megfontolni azoknak a fajoknak az újbóli betelepítését is, amelyek bizonyítottan képesek mérsékelni az erdőtüzek okozta károkat. A hódokat például természetes tűzoltóknak is nevezik gátépítő tevékenységük miatt, amely az aszályos időszakokban is zölden tartja a növényzetet, és így megállíthatja a lángok terjedését.