A szélsőséges hőség nemcsak élhetetlenebbé teszi a városokat, hanem azt is átalakítja, hogy ki mit engedhet meg magának azzal kapcsolatban, hol éljen.
Kovászos pékségek, harmadik hullámos kávézók és hangulatos borbárok: a dzsentrifikáció árulkodó jelei évtizedek óta szivárognak be Európa nagyvárosainak külvárosaiba. Mostanra azonban új választóvonal rajzolódik ki a gazdagok és a szegények között – és ez jóval túlmutat a helyi péksütemények minőségén.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az olyan éghajlati kockázatok, mint az áradások, a partvonal eróziója és a szélsőséges hőség, egyre inkább meghatározzák, hol telepednek le az emberek. Ez az úgynevezett „klíma-dzsentrifikációhoz” vezet – amikor a biztonságosabbnak számító negyedekben az odaköltöző tehetősebb lakók miatt megugranak az ingatlanárak, kiszorítva azokat, akiknek kisebb a pénzügyi mozgástere.
Egy új, barcelonai központú tanulmány ezt a jelenséget vizsgálja, és egy nyílt hozzáférésű platformon térképezi fel, hogy a spanyol város mely részei a leginkább kitettek a klíma-dzsentrifikációnak.
A Journal of City Climate Policy and Economy folyóiratban megjelent ClimateJusticeReady (forrás: angol) projekt környezeti, társadalmi és lakhatási mutatókat kapcsol össze, hogy elkészítsen egy, a klíma-dzsentrifikációra való sebezhetőséget mérő indexet.
Mely városrészek a leginkább kitéve a klíma-dzsentrifikációnak?
A Barcelonai Autonóm Egyetem (ICTA-UAB) Urban Environmental Justice and Sustainability Laboratóriumának (BCNUEJ) kutatói adatokat gyűjtöttek a hőterhelésről, a zöldterületekhez való hozzáférésről, a társadalmi sebezhetőségről, az épületek koráról és a közszolgáltatások elérhetőségéről Barcelona mind a 36 nagyvárosi településén.
Eredményeik meglepőek voltak: a klíma-dzsentrifikáció szempontjából legsebezhetőbb területek éppen ellentétei azoknak, amelyek a dzsentrifikáció hagyományos formáival szoktak társulni.
Míg a bejáratott városközpontokban jellemzően magasak az ingatlanárak a közlekedési csomópontok, üzletek és éttermek közelsége miatt, ezek a területek egyben erősen beépítettek és sűrűn lakottak is, ami melegebbé és szennyezettebbé teszi őket.
A város peremén fekvő negyedek ezzel szemben általában zöldebbek, ritkábban lakottak, kevésbé szennyezettek, hűvösebbek, és – egészen mostanáig – megfizethetőbbek. Az épületállomány is jobb minőségű ezeken a helyeken.
Az itt található lakások eddig nagyrészt kimaradtak abból az ingatlanspekulációból és a kereskedelem, illetve a turizmus által vezérelt dzsentrifikációból, amely a központi városrészeket jellemzi, a tanulmány szerint azonban a jövőben vonzó célponttá válhatnak mindazok számára, akik a belváros hőségétől menekülnének.
„Ahogy az éghajlatváltozás miatt egyre hosszabbak és intenzívebbek lesznek a hőhullámok, miközben az otthonok nincsenek felkészítve rájuk, az emberek szempontjai könnyen megváltozhatnak” – mondja a projekt társvetője, Amalia Calderón Argelic.
„Azok a területek, amelyekről eddig szóba sem került a dzsentrifikáció, most környezeti és hőkomfort szempontból kifejezetten vonzóvá válhatnak.”
A klíma-dzsentrifikáció tovább növelheti az egyenlőtlenségeket
Ahogyan Európa-szerte egyre több helyi lakót szorítanak ki a belvárosokból az emelkedő bérleti díjak, hamarosan az elővárosokban is új akadályokkal szembesülhetnek, mivel a szélsőséges időjárás a tehetősebb lakókat védettebb negyedekbe tereli. Ez tovább erősítene egy már most is zajló folyamatot.
Idén nyáron egymást követő hőhullámok sújtották az európai városokat, köztük Barcelonát is, rekordmagas hőmérsékletekkel. A szélsőséges hőség már nem elszigetelt esemény, hanem egyre tartósabb jellemzője az európai nyaraknak – erre figyelmeztetett nemrég az EU Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata.
Szélsőséges part menti áradások is jóval gyakoribbá válnak, ahogy az ember okozta éghajlatváltozás megemeli a tengerszintet, a hőmérséklet emelkedése pedig intenzívebb csapadékot hoz magával.
Az olyan klímaadaptációs intézkedésekbe történő önkormányzati beruházások – például új zöldterületek létrehozása vagy vízfolyások helyreállítása – végső soron megemelhetik a helyi lakhatási költségeket, és kiszoríthatják az ott élő, sebezhető csoportokat – figyelmeztetnek a ClimateJusticeReady projekt kutatói.
A klíma-dzsentrifikáció már most is zajlik olyan amerikai városokban, mint Boston és Miami, ahol egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a gyakori áradások és a tengerszint-emelkedés.
Megfelelő, előrelátó szakpolitikák nélkül nagy valószínűséggel ugyanazok az egyenlőtlenségek ismétlődnek meg új területeken, amelyeket ma a belvárosokban látunk – teszik hozzá.
„A probléma az, hogy mindez olyan településeken is bekövetkezhet, amelyek nincsenek felkészülve arra, hogy kezeljék az ezzel járó társadalmi egyenlőtlenségeket és a lakosság kiszorulását” – figyelmeztet Amalia Calderón Argelich.
A barcelonai projekt több, a nagyvárosi peremvidéken fekvő települést is különösen veszélyeztetettként azonosít a klíma-dzsentrifikációval szemben. Ilyen Badia del Vallès, Sant Adrià del Besòs, Castelldefels, Valldoreix, valamint Sant Boi de Llobregat és Torrelles de Llobregat egyes részei.
A kutatás az elsők között vizsgálja rendszerszinten ezt a jelenséget a mediterrán Európában – ám ahogy az emberi tevékenységből származó kibocsátások miatt tovább erősödnek a szélsőséges időjárási jelenségek, ezek a tendenciák várhatóan csak erősödni fognak.