Harckocsik és tüzérségi járművek által használt földúton szállt le, majd onnan ismét felszállt a nagy teherbírású Mojave drón Dél-Koreában. A gép akár fegyvereket, felderítőberendezéseket vagy utánpótlást is vihet olyan helyekre, ahol nincs működő repülőtér.
Ha drónokról esik szó, sokaknak legtöbbször a kézből vagy vállról indítható, kamerával felszerelt apró szerkezetek jutnak eszükbe, és a háborús felvételeken is többnyire ezek láthatók.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Azonban a több száz vagy több ezer kilométeres hatótávolság, a hosszú repülési idő, a nagyobb fegyverterhelés és az utánpótlás szállítása már egészen más méreteket követel meg. Az ilyen pilóta nélküli gépek szárnyfesztávolságban, teherbírásban és kiszolgálási igényben inkább repülőgépekre hasonlítanak.
Ez különösen igaz azokra a támadó drónokra, amelyek fegyvereik bevetése után visszatérnek, majd újratöltve és feltankolva ismét felszállnak, azaz nem öngyilkos küldetésűek, mint például az oroszok által használt Shahed drónok többsége.
Ezért különösen fontos, ha egy ekkora drón kiépített repülőtér nélkül is képes működni
A dél-koreai Hanwha Aerospace és az amerikai General Atomics csatatéri körülmények között tesztelte a Mojave STOL nagy teherbírású pilóta nélküli repülőgépet. A gyártók szerint ez volt az első alkalom, hogy egy közepes magasságon, hosszú ideig repülni képes, úgynevezett MALE kategóriájú drón egy rögtönzött harctéri leszállóhelyet használt, majd onnan folytatta küldetését.
A bemutatót a Szöultól északra fekvő Pocheon térségében tartották. A Mojave a dél-koreai hadsereg 513. repülőzászlóaljának hagyományos kifutópályájáról indult, majd a Seungjin gyakorlótéren leszállt egy durva felületű útra, amelyet rendszerint harckocsik és tüzérségi járművek használnak.
Ezután ismét felszállt, folytatta a repülési programot, végül visszatért a bázisra. A gépet földi irányítóállomásokon dolgozó pilóták vezérelték. A teszt során két fegyverfelfüggesztő sínt és gyakorlóterhet vitt magával – közölte a General Atomics.
A „kifutópálya nélküli” megjelölés nem szó szerint értendő: a Mojave nem függőlegesen emelkedik a levegőbe, mint egy helikopter vagy egy multikopter. Rövid fel- és leszállásra tervezett, úgynevezett STOL-repülőgép, amelynek azonban nem kell szabályos, betonozott repülőtér. Egy megfelelően hosszú földút, szélesebb országútszakasz vagy rögtönzött tábori pálya is elegendő lehet a számára.
Miért fontos néhány száz méter?
A nagy katonai drónok egyik gyenge pontja éppen a repülőtér. Az MQ–9 Reaperhez hasonló gépek hosszú ideig maradhatnak a levegőben, ám rendszerint kiépített pályákról, anyahajókról, vagy jelentős földi infrastruktúrával működnek. Egy háború kezdetén viszont az ellenség első célpontjai között szerepelnek a repülőterek, a hangárok, az üzemanyag-tárolók és a kifutópályák.
A Mojave ezzel szemben szétszórtan, a nagy bázisoktól távol is üzemeltethető. Rövid időre leszállhat a front mögött, ahol feltölthetik üzemanyaggal, új fegyvereket függeszthetnek rá, vagy rakományt vehet fel, majd ismét a levegőbe emelkedhet. Ez csökkenti a sebezhetőségét, és azt is lehetővé teszi, hogy gyorsabban visszatérjen a műveleti területre.
A képesség Dél-Korea számára különösen értékes lehet. Egy, az északi szomszéddal kirobbanó konfliktusban a dél-koreai légibázisokat várhatóan már az első órákban rakéta- és tüzérségi csapások érnék. Phenjan ráadásul nagy mennyiségű ballisztikus rakétát, cirkálórakétát és drónt halmozott fel, amelyekkel legalább átmenetileg használhatatlanná tehetné a hosszú kifutópályákat. A kisebb, szétszórt leszállóhelyekről működő repülőeszközök megtalálása és egyidejű megsemmisítése lényegesen nehezebb.
Másfél tonna fegyver vagy felszerelés
A General Atomics korábbi adatai szerint a Mojave legnagyobb hasznos terhelése elérheti az 1633 kilogrammot. Elméletileg akár 16 AGM–114 Hellfire rakétát vagy ezekkel egyenértékű fegyverterhet is hordozhat, de felszerelhető elektrooptikai és infravörös kamerákkal, szintetikus apertúrájú radarral, mozgócél-felderítő rendszerrel, valamint elektronikai hírszerző berendezésekkel is.
A maximális fegyverterhelés, a leghosszabb repülési idő és a legrövidebb felszállás természetesen nem egyszerre érhető el: több üzemanyag vagy fegyver hosszabb nekifutást és kisebb hatótávolságot jelent.
A gép különlegességét a megnövelt szárny, a nagy felhajtóerőt létrehozó szerkezet, a 450 lóerős gázturbinás hajtómű és a megerősített, nagy kerekekkel ellátott futómű adja. Könnyebb, főként felderítésre szánt konfigurációban a Mojavénak a gyártó adatai szerint hozzávetőleg 120 méter is elegendő lehet a felszálláshoz. Tizenkét Hellfire rakétával ez körülbelül 300 méterre nőhet. A gép nemcsak csapásmérésre, hanem elektronikai hadviselésre, más kisebb drónok indítására és veszélyes térségek utánpótlására is használható.
Már egy repülőgép-hordozón is bizonyított
A Mojave rövidpályás képességét korábban tengeren is kipróbálták. A drón 2023 novemberében fel- és leszállt a brit HMS Prince of Wales repülőgép-hordozó fedélzetén. Nem használt katapultot, a visszatéréskor pedig fékezőkábelre sem volt szüksége. Ezzel azt is bebizonyította, hogy megfelelő méretű hadihajókról olyan országok is üzemeltethetnek nagy hatótávolságú felderítő és csapásmérő drónt, amelyek nem rendelkeznek az amerikai szuperhordozók bonyolult indító- és fékezőberendezéseivel.
A Mojave ugyanakkor továbbra sem nagy sorozatban szolgáló fegyver. A General Atomics és a Hanwha 2025-ben állapodott meg egy sorozatgyártásra alkalmas változat közös fejlesztéséről és dél-koreai–amerikai gyártásáról. A konstrukció kritikus felülvizsgálatát 2026 novemberére, az új változat első repülését pedig 2027-re tervezik.
A program nemcsak a dél-koreai hadseregnek készül. A vállalatok az amerikai és más külföldi megrendeléseket is megcélozzák, miközben a gyártásba dél-koreai beszállítókat vonnak be. Ha a koncepció beválik, a Mojave egyik fő előnye nem pusztán az lehet, hogy sok fegyvert vagy rakományt visz magával, hanem hogy akkor is képes tovább harcolni, amikor a hagyományos repülőtereket már szétbombázták.