Ember okozta klímaváltozás fokozza a szélsőséges időjárást Nyugat-Afrikában, zuhan a kakaótermelés
A csokoládé árának „drámai megugrását” az ember okozta klímaváltozásnak tulajdonítják, ami a szakértők szerint „Easter Eggflationhoz”, vagyis „húsvéti tojásinflációhoz” vezetett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Energy and Climate Intelligence Unit (ECIU) friss elemzése szerint az Egyesült Királyságban a népszerű húsvéti csokoládék átlagos ára három év alatt kétharmadával emelkedett, egyes tojások pedig több mint megduplázták az árukat.
Az adatok, amelyek január és március között követték a nagy márkák akciók előtti átlagárait a brit szupermarketekben, azt mutatják, hogy a Galaxy húsvéti tojásoknál volt a legmeredekebb drágulás: 2023 óta 105 százalékkal nőtt az áruk 100 grammonként.
A Cadbury Creme Egg is 81 százalékkal lett drágább, míg egy 200 grammos Lindt Gold Bunny most már 77 százalékkal kerül többe, elképesztő 8,42 fontba (körülbelül 9,72 euróba).
2025-ben az EU-ban a csokoládé ára 18 százalékkal emelkedett, ami a legnagyobb növekedés volt az összes élelmiszer közül. Az összesített fogyasztói árak ugyanebben az időszakban átlagosan 2,5 százalékkal nőttek az EU-ban.
Hogyan hat a klímaváltozás a csokoládéiparra
Szakértők az „Easter Eggflation” mögött a kakaó árának meredek emelkedését látják, amelyet a globális felmelegedés gerjesztett.
A kakaó döntő többsége, mintegy 60 százaléka Nyugat-Afrikából származik, olyan párás országokból, mint Elefántcsontpart és Ghána, ahol a meleg időjárást és a bőséges csapadékot rövid, száraz időszakok váltják.
A hőmérséklet emelkedése azonban egyre gyakoribbá és hevesebbé teszi a szélsőséges időjárási eseményeket, ami az elmúlt három évben akár 40 százalékkal is visszavetette a kakaótermelést.
2023-ban a rendkívüli esőzések Nyugat-Afrikában fekete hüvely betegség (black pod) járványt idéztek elő, amely miatt számos kakaóföld teljesen elrohadt. Ezt 2024 elején az ellenkező véglet követte: aszály, amelyet a klímaváltozás és az El Niño jelenség súlyosbított, valamint egy extrém hőhullám, amely a kakaó vetését, növekedését és betakarítását is megzavarta.
Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy 2050-re a világ kakaó nélkül maradhat, ha az üvegházhatású gázok tovább fűtik a bolygót. Az illegális aranybányászat, az elöregedett ültetvények és a kakaócsempészek szintén felfelé hajtják az árakat.
„A globális felmelegedés közvetlen következménye”
Chris Jaccarini, az ECIU (forrás: angol) élelmiszer- és agrárpolitikai elemzője arra figyelmeztet, hogy az árrobbanás „világos emlékeztető”: a klímaválság már nem távoli probléma, hanem mindennapi valóság.
„Az a szélsőséges időjárás, amely tönkretette a kakaóbetakarítást Nyugat-Afrikában és az egekbe repítette az árakat, bolygónk felmelegedésének közvetlen következménye” – mondja.
„Miközben a nyers kakaó világpiaci ára talán enyhül, és a közvélemény figyelme inkább az iráni és a Perzsa-öbölbeli konfliktusra irányul, a klímaváltozás elleni tétlenség az elmúlt években több száz eurót tett rá a bevásárlószámlákra – a csokoládé pedig csak egy a sok érintett élelmiszer közül.”
Jaccarini szerint ez a „tojásinfláció” (egg-flation) komor figyelmeztetés arra, mi várható, ha a világ nem csökkenti nettó nullára a kibocsátásokat, és nem teszi ellenállóbbá az ellátási láncokat.
Európa tehet a csokoládé drágulásáról?
Tudósok már kísérleteznek a karobból, vagyis szentjánoskenyérből készülő alternatívákkal – ez a mediterrán térségben termesztett, klímatűrő növény forró, száraz éghajlaton is megél, nagyon kevés vízzel.
Mindez azonban alig kezel valamit a probléma gyökeréből: a fejlődő országok továbbra is aránytalanul nagy terhet viselnek a klímaváltozás miatt.
Az ENSZ 2024-es COP29 klímacsúcsán csaknem 200 ország állapodott meg abban, hogy 2035-ig megháromszorozzák a fejlődő országoknak nyújtott klímafinanszírozást, évi 300 milliárd dollárra (körülbelül 254,5 milliárd euróra).
Egy évvel később, a COP30-on a fejlődő országok nagyobb támogatást kértek az alkalmazkodáshoz – kiemelve, hogy az olyan infrastruktúra, mint az árvízvédelmi rendszerek vagy az aszályálló vízhálózatok, életeket változtathat meg.
Az országok azonban végül csak abban állapodtak meg, hogy 2035-ig legalább megháromszorozzák az alkalmazkodásra szánt forrásokat, vagyis gyakorlatilag megismételték korábbi vállalásaikat, további konkrét előrelépés nélkül.
Ezzel egy időben Németország bejelentette, hogy csökkenti a fejlődő országok kibocsátás-csökkentésének támogatására szolgáló költségvetését: 6 milliárd euróról 4,58 milliárdra.
2025-ben több meghatározó nyugat-európai ország – köztük Svájc, Franciaország és Hollandia – szintén jelentős mértékben lefaragta segélykeretét, hogy saját igényeire, például a védelmi kiadások növelésére fordítson több forrást.
Ebben a hónapban az Egyesült Királyságot is éles bírálatok érték, amiért azt tervezi, hogy mintegy 14 százalékkal, nagyjából évi 2 milliárd fontra (körülbelül 2,31 milliárd euróra) csökkenti klíma-segélyeit – jóllehet szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ez a lépés a nemzetbiztonságot és külföldön élő emberek életét is veszélyezteti.